„Nem változott az értékrendem” – Kovács István „Kokó” a Mandiner hetilapnak

2020. augusztus 13. 14:00
„Nekem Pongráctelep is kellett ahhoz, hogy bajnok lehessek” – mondja Kovács István „Kokó” a Mandiner hetilapnak adott interjújában. Kokóval ötvenedik születésnapja apropóján beszélgettünk a kezdetekről, kudarcokról  és sikerekről, álmai Adidas cipőjéről, valamint közéleti nézeteiről.

„Gazdag, elégedett gyerekből nem lesz jó bunyós, a boksz ugyanis sok fájdalommal, lemondással jár. Egy rendezett családban, jó anyagi körülmények között élő gyerek általában hamar feladja, hiszen nincs motivációja” – fogalmaz Kovács István, a sportágában minden létező címet megnyert bokszoló. A most megjelent Mandiner hetilapnak adott nagyinterjújából kiderül, hogy a bunyó sokáig szóba sem jöhetett nála, és kevésen múlott, hogy nem a jégkorongnak szentelte az életét.

„Az első meccsemen egy nálam idősebb és fejlettebb srác simán legyőzött. Összeomlottam, de a következő versenyen a saját korosztályomat nyertem, és én lettem a viadal legtechnikásabb versenyzője” – emlékszik vissza.

Kokó beszélt az 1992-es barcelonai olimpián megélt kudarcáról is, amikor „mindenki azt hitte, én fogok nyerni, aztán jött az elődöntőben egy észak-koreai srác, aki legyőzött. Sajnos valóban jobb volt”. Az atlantai olimpiára mint utolsó esély tekintett, és saját bevallása szerint  dacszövetséget kötött edzőjével, Szántó Öcsi bácsival, akivel állandóan edzett. „A bunyónál nagyon fontos, hogy minden pillanatban számíthass arra, aki a sarokban áll. És ő ilyen volt, vele érdemes volt harcolnom” – mondja.

Az argentin Julio Pablo Chacón elleni emlékezetes vereségről is beszél, amin „darabokra esett szét”. „Én is elfáradtam, semmi nem motivált, így a következő évben befejeztem. 320 mérkőzésből 305 győzelemmel, minden elérhető címet begyűjtve. Elégedett vagyok, önerőből, szó szerint vérrel és verejtékkel értem el mindent” – hangsúlyozza.

A manapság műsorvezetőként tevékenykedő bokszolót kérdeztük a politikai elköteleződéséről is. „Konzervatív, keresztény, istenhívő emberként nem támogathatnék más pártot, mint a Fidesz–KDNP-t. Nincs miért tiltakoznom, sőt azt sem titkolom, hogy rájuk szavaztam, de semmiféle kapcsolatom nincs a vezetéssel és Orbán Viktorral. Amit egyébként néha sajnálok, mert lenne miről beszélnünk a magyar sporttal kapcsolatosan” – fogalmaz Kokó.

A teljes interjú a Mandiner frissen megjelent lapszámában olvasható: kapható az újságárusoknál vagy előfizetés útján. Előfizetőink itt olvashatják el a teljes interjút online.

Fotók: Földházi Árpád
 

Összesen 76 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Te mit értél el?
Szánalmas, amit a libsikkel művelsz.

1. Beütötted a gugli fordítójába? :-)
Jelenti azt is, hogy pihe, pehely, valamint kb. 20 féle egyéb fordítása létezik.
2. Ökölvívás? Akár. De bárhol bármi értékelhető teljesítményt fel tudsz mutatni? Kokót egy ország nézte, szorítottunk neki, büszkék voltunk rá. Mostanában meg a tömegsportot népszerűsíti, soha botrány nem fűződött a nevéhez. De te csaholsz a libsikkel. Megsimogatják majd a fejed? Nem fogják.

Először gyalázkodsz, majd kened a mocskot. Hozod, ami a libsik sajátja.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés