Brüsszel semmibe veszi a magyarok véleményét

Az elmúlt időszak magyar véleménynyilvánításait folyamatosan igyekeznek lesöpörni az asztalról.

Van egy szimbolikus pontja az országnak, nem is gondoljuk mennyire az. Balatonőszödnek hívják.
„Van egy szimbolikus pontja az országnak, nem is gondoljuk mennyire az. Balatonőszödnek hívják. Valamikor a Rákosi-rendszerben a kommunisták jó két kilométernyi partszakaszt kisajátítottak, hogy luxus pihenőhelyet hozzanak létre maguknak. Volt itt minden, ami akkoriban az átlagember számára elképzelhetetlen volt, hogy a kommunista vezetők az emberek sanyargatásában megfáradt testüket pihentessék.
Idézzük fel a Tó-retró blog segítségével az üdülő történetét!
»A II. Világháború után a Rákosi féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül 50-et kisajátítottak, a környező földterületekkel együtt. Az egykori tulajdonosok pedig kisebb-nagyobb telkeket kaptak a szomszédos Szemesen kárpótlásként. A kor viszonyait jól mutatja, hogy a visszaemlékezések szerint a villák egykori tulajdonosai még a 60-as évek elején is kaptak villany és gázszámlákat, holott akkor már 10 éve a párt és a mindenkori minisztertanács használta az ingatlanokat. (…)
A magas kerítésekkel körülvett, külvilágtól teljesen elzárt üdülőhöz saját vitorlás is tartozott, amelyet bejelentkezés alapján vehettek igénybe a legegyenlőbb elvtársak. Az komplexum része volt mindezeken felül egy saját bölcsőde, óvoda és tiniközpont is, ahol a miniszterek csemetéire vigyáztak mindaddig, amíg a szülők pihentek.«
De nem ez volt az egyetlen partszakasz, amit kisajátítottak. Volt nagyobb is, hiszen az igazán menő komcsik Aligára mentek üdülni. Itt sétálgatott a mai MSZP-s, DK-s és Momentumos pártvezetők szüleinek, nagyszüleinek jórésze. Azt a területet is jogos tulajdonosaiktól zabrálták el. És akkor még nem beszéltünk a tíz évvel ezelőtti sukorói telekcseréről, ahol Gyurcsányék egy 70 hektáros velencei-tavi állami telket próbáltak átjátszani egy izraeli befektetőnek, hogy ott kaszinóvárost építsen.
De én most csak az őszödi üdülőről szeretnék beszélni. Ez több mint húsz évvel túlélte a rendszerváltást. Hogy mennyire kötődtek hozzá a posztkommunisták az abból is látszik, hogy 2006-ban épp az üdülő konferenciatermében hangzott el a hírhedt beszéd. (Azóta is adósak vagyunk egy emlékkővel, amely mindenkit figyelmeztet hova vezet a gazemberséggel párosult ostobaság.)”