Mikor aztán nyilvánvalóvá vált, hogy néhány tagországban, így Olaszországban, majd később Spanyolországban rettenetes közegészségügyi válság alakult ki, az EU fogta magát és egyszerűen eltűnt néhány hétre – Kínára és Oroszországra hagyva az orvosi eszközök szállítását. Ez olyannyira felháborította az olasz embereket, hogy az EU-s zászlók égetésébe kezdtek. Az unió csak a válság vége felé állított fel a tagállamok megsegítését célzó közös alapot.
Érdekes módon azonban a segélyalapot övező retorika alig érintette a közegészségügyi szükségleteket, annál inkább a járványtól független – és leginkább liberális törekvésekhez kapcsolódó – területeket: digitalizáció, klímavédelem, nemi egyenjogúság, migráció stb. Az alap ráadásul egyfajta adósságunióba kényszeríti az európai államokat, amelyből egyhamar nem tudnak majd szabadulni.