A COVID–19-járvány tanulságai és egyes fenntarthatósági vonatkozásai

„Az országhatárok lezárásával és a kijárási korlátozás bevezetésével a turizmus gyakorlatilag egyik napról a másikra megszűnt, a polgári repülés leállt, az irodák, bizonyos gyártóüzemek bezártak, az emberek hónapokra az otthonukba kényszerültek, világszerte. Ez az ugrásfüggvényszerű változás mindenképpen analízisre érdemes, hiszen a mostani helyzetből sokat tanulhatunk a múltbeli és a jövőbeli folyamatokra vonatkozóan, továbbá nem szabad elfelejtenünk, hogy a járvány egyelőre csak visszavonult, nem szűnt meg, a vírus nem pusztult ki, így egy (COVID) járványhullám újbóli bekövetkezésére kifejezetten fel kell készülni. Azt is figyelembe kell venni, hogy az intenzív légi közlekedés és a globalizálódott világgazdaság egyértelműen predesztinálja a világot arra, hogy a jövőben világjárványok nagyobb gyakorisággal következzenek be, így a társadalom, az ország és az egész emberiség felkészítése szükséges a hasonló járványhelyzetek hatékonyabb kezelése érdekében.

Jelen – szubjektív – értékelésben kiemelek néhány területet, amely a véleményem szerint rövid, közép- és hosszú távú problémák szempontjából, a fenntarthatóságot is szem előtt tartva releváns lehet. Ezek közül az egyik – számomra kiemelt téma – az energetika, de más területekre is kitérek.

1. A korábbi járványokhoz képest jelentős különbség a COVID–19-járványában, hogy a globalizált és a tömegessé vált légi közlekedés következtében minden korábbinál gyorsabban terjedtek el a fertőzések, így a járvány az egyes kontinenseket, országokat kvázi egyszerre, néhány hetes különbséggel érintette. Mivel a járvány globális, és az általa kiváltott válság is globális, valamint a klímaváltozás is globális, ezért célszerű az ezekre adott válaszokat is (legalább részben) globálisan koordinálni.

2. Számos intézkedésről bebizonyosodott, hogy az akkor hatékony, ha központilag elrendelik: az a tapasztalatom, hogy például a maszkhasználatot akkortól vették ténylegesen komolyan az emberek, amikor az rendeleti szinten kötelezővé lett téve, és akkortól kezdve nemcsak az egyének, de a cégek, üzletek is figyelmet fordítottak arra, hogy azt betartassák. Ez analógiaként szolgálhat arra, hogy a klímaváltozás elleni védekezés kiemelt intézkedései akkor lesznek igazán hatékonyak, ha törvényileg kötelező erővel előírják azokat, és gondoskodnak a betartatásukról.

3. A világjárvány mögöttünk lévő közel négy hónapja alatt az energiaellátás zavartalan volt. Ez mindenképpen óriási fejlemény, mert azt mutatja, hogy a jelenleg használt energetikai infrastruktúra – benne legfontosabbként a villamosenergia-ellátással, de ugyanígy említendő a szénhidrogén-ellátás is – működőképes maradt. A jelenlegi energiaellátó rendszerünk kellően robusztus egy ilyen nagy tranziens átvészeléséhez. Az energetikai cégek fenn tudták tartani a működésüket, a kritikus munkavállalókat meg tudták védeni, mindamellett, hogy egyes erőművek tervezett karbantartásában problémák keletkeztek, ami biztosan elgondolkodtatja és új megoldások kidolgozására sarkallja majd az érintetteket.

4. A bruttó villamosenergia-fogyasztás hazánkban idén áprilisban 9,1%-kal, májusban 10,7%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest úgy, hogy az előző években sokkal inkább az évről évre bekövetkező néhány százalékos növekedés volt jellemző. Európa egyes országaiban az áramigény-csökkenés a magyarnál jelentősen nagyobb volt: a kijárási korlátozások idejére Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban 15%-ot meghaladó visszaesést regisztráltak, de Olaszországban ennek mértéke 25%-os volt. A teljes Európai Unióra az áramigény-csökkenés az év eddigi részére 8% (az IEA adatai felhasználásával). Ezt a kijelentést ugyanakkor meg is lehet fordítani: hazánkban a korábbi állapot áramigényének közel 90%-a (Európa jelentősebb ipari termeléssel bíró országaiban 75-85%-a) fennmaradt a járvány idején is úgy, hogy az európai országok lezárták határaikat, és hatalmas termelőüzemek, sőt egész szektorok álltak le teljesen. Ez egyértelműen igazolja a villamos energia kiemelkedő fontosságát a jelen kor társadalmában és gazdaságában. Gondoljuk el, mennyivel fokozná egy ilyen válságnak a kiterjedését és súlyosságát, ha ezt a 75-90%-on működő áramrendszert nem lehetne működtetni, és pl. a betegeket a kórházakban nem lehetne ellátni, mert nem lenne ehhez villamos energia, vagy éppen a lakásokba kényszerült lakosság sötétben, hűtőszekrény és internet nélkül lenne kénytelen heteket eltölteni.

Egy ilyen állapot államok és kormányok stabilitását veszélyeztetné. Az energiaellátás, és ezen belül a villamosenergia-ellátás stabilitásának fenntartása tehát még ebben az állapotban is elengedhetetlen.

5. Személy szerint engem meglepett, hogy érdemi élelmiszer-ellátási problémák nem alakultak ki. Ez mindenképpen nagyon pozitív eredménye ennek a kényszerű próbának. A lakosság ugyan jelentős készleteket halmozott fel a lezárások kezdetén, de ez a véleményem szerint teljesen természetes reakció volt. Hazánk mezőgazdaságának és élelmiszeriparának erejét és teljesítményét dicséri, hogy az ellátás – néhány terméket, pl. az élesztőt leszámítva – folyamatos volt. Érdemes lehet ennek tapasztalatait összegyűjteni és értékelni.

6. Az önellátásra való képesség felértékelődött nemcsak a mezőgazdaságban, hanem számos termék, mint például a fertőtlenítők, a védőeszközök, a lélegeztetőgépek gyártásában is. Ennek a tanulságait mindenképpen állami szinten kell értékelni és hasznosítani.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.