Kész csoda, hogy még itt vagyunk a szláv-germán tengerben

2020. június 6. 13:05

Matl Péter
Magyar Nemzet
A határon túli hétköznapokban derül ki csak igazán, hogy tényleg nyelvében él a nemzet. Interjú.

„A Patrónus Alapítvány megrendelésére készített új turulszobrot a sátoraljaújhelyi Magyar Kálváriára, melyet ma adnak át. Stílusa a Vereckei-hágói honfoglalás emlékműére emlékeztet.

A helyszín is nagyon hasonlít Vereckéhez, hisz egy hegy, egy kilátó. Innen gyönyörűen látszik a város és a Felvidék, jó időben még az ungvári hegyek is. A Magyar Kálvárián korábban volt egy turulszobor, de a kommunizmusban lebontották. A megrendelők azt hitték, hogy egy bronz turult készítek, de abból már rengeteg van az országban és amikor megláttam a helyszínt, nyilvánvalóvá vált, hogy a hegyoldalban eltűnne a szobor, messziről nem látszana.

A hatalmas kőturul viszont Felvidékről is látszik. Ez volt a cél?

A szobor szimbolikusan 896 centiméter magas, a honfoglalás emlékére. Lehet, hogy ezzel a Kárpát-medence második legnagyobb turulszobra lett, de ennek még utána kell járnom (a tatabányai Turul-szobor fesztávolsága 17 méter – a szerk). Mindenesetre ugyanolyan anyagból készült, mint a vereckei emlékmű: andezitből és lapos kőből, vasbeton maggal. A vereckei egymásra helyezett síkokból, a turulszobor viszont ívekből áll, ezáltal nagyon mozgalmas, szinte él. Ha légvonalban nézzük, a szobor az ungvári hegyekre néz, mögöttük pedig Verecke következik.

Szinte látom, hogy a szomszédok fenyegetésként fogják értelmezni.

Pedig én inkább az egyensúlyról beszélnék, mert együtt kell élnünk a Kárpát-medence népeivel, fenn kell tartanunk valahogyan ezt a törékeny egyensúlyt, hogy ne legyen köztünk ellentét és gyűlölet. Ez a szobor is erről szól. Sátoraljaújhelyt kettévágta a trianoni határ, a város fele a mai Szlovákiához került. A turulmadárra általában harci madárként gondolnak az emberek, én ezzel szemben egy olyan modern turult terveztem, amely nem egy kardot markoló, támadó madarat ábrázol, hanem angyalszárnya van, szárnyformájában pedig felismerhető a tulipánmotívum is, amely a magyar néphagyományt jelképezi. A kőturul is egyensúlyoz: felfelé tartja szárnyát, nekifeszül a hegynek, mintha fel akarna szállni.

…egészen Vereckéig.

Jó helyre menne, hisz a vereckei honfoglalási emlékművet sokféleképpen lehet értelmezni, de hogyha ismerjük a magyar népművészetet, akkor van egy pozitív és egy negatív látásmódja is. Gondoljunk csak a szépen, mívesen kifaragott léckerítésekre: a pozitív oldaluk maga a forma, de a negatívjuk is egy formát képez. Ez a férfi-nő örök szimbóluma, és voltaképpen erről szól a turulmonda is. A vereckei emlékmű kiszögellései, „szárnyai” egy turulmadarat is jelképezhetnek, belül, az üresség, a negatívja pedig egy ősanyát formáz, mert van feje, válla és lába, mintha Emese álma volna.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés