Néhány szó a fideszességemről

Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.

Csak egy óvatlan kattintás, és halántékunkban lüktetni kezdenek az erek, szájunk idegesen félrecsusszan, mint a jó Kende doktornak. Csak egy kattintás, és Cseh Katalin a maga nyálas-bájos stílusában tudomásunkra hozza, milyen „izgi” dolgokat rejteget a strasbourgi parlament. A jordán királyt például (mindegy, hosszú). Köztudomású, hogy a Mai Fiatalok, Akiket a Fidesz Képtelen Volt Megszólítani, De Majd Most, szóval a Mai Fiatalok, akikre egyesek a felülmúlhatatlanul irritáló Momentum-generáció elnevezéssel hivatkoznak, szóval ők kajálják az ilyesmit. Ha hiszünk a robotika három törvényének, Cseh Katalin nem tehet túl nagy kárt bennük. De azért jobb az óvatosság: ha más nem, a facebookos videóbejelentkezések „közvetlenségétől” görcsösen össze-rándult gyomrunk figyelmeztet erre.
A Momentum-gárda elégedetten zárhatta az elmúlt évet: az EP-választáson elnyert két mandátuma mellett belépőt szerzett az önkormányzati politikába. Ennél is fontosabb, hogy élvonalbeli politikusaikat sikerült influenszerré fejleszteniük a közösségi felületeken, amely gyökeresen más minőség, mint az Orbán-féle, évtizedek politikai csatározása nyomán kivívott vezéri szerep vagy a kései Gyurcsány önmagát időről időre megújító celebsége. Utóbbiak egy alapvetően hierarchikus viszonyt – a „köz” és a belőle kiemelkedő, rendkívüli egyéniség közti megkülönböztetést – feltételeznek, az influenszerség viszont (hiszen a rétegzett szubkultúráknak hála, valóban bárki lehet influenszer, a szügyig spenótos, százötven kilós háziasszonyoktól kezdve a kindertojásokat bontogató kisfiúkon át az őrjöngő, bolond félcsövesekig) egy vízszintes kapcsolaton, az egymásban magukra ismerő felek interakcióján alapul.