Gyógypedagógus „pótanyukák” a felvidékről

2019. október 3.

Rádi Balázs
Amikor a szülők azzal szembesülnek, hogy gyermekük másmilyen, hitegetni kezdik magukat, ám ez a hozzáállás veszélyes – mondják a sérült gyermekeket Pető-módszerrel fejlesztő, felvidéki Artis Centrum szakemberei. Barthalos Hlavácsek Rékával, a centrum vezetőjével és kollégájával, Melecski Júliával beszélgettünk.

Mi teszi a Pető-módszert egyedülállóvá?

Réka: A Pető-módszerrel a központi idegrendszeri sérült gyermekek fejlesztésére összpontosítunk, akiknek gondot okoz a mozgás, vagy később kezdenek el mászni, járni. Olyan gyerekeknek is tudunk segíteni, akik a terápia nélkül kerekesszékben töltenék a hátralévő életüket, így viszont meg is gyógyulhatnak. Parkinson-kórban vagy szklerózis multiplexben szenvedő felnőtteknél, sőt a koponyasérülés utáni rehabilitációban is hasznosnak bizonyult a terápia.

Milyen jelek utalnak arra, hogy baj van a gyerek központi idegrendszerével?

Réka: Vannak kiugró pontjai egy gyermek fejlődésének, amikor könnyebben azonosíthatók a problémák: ha a gyermek hat-hét hónapos korában nem kúszik, vagy ha nyolc-tíz hónaposan nem mászik. Néha megkésettségről van szó, másnál azonban diagnózisról beszélhetünk, nekik hosszan tartó terápiára van szükségük. Állapotfelmérést végzünk, és ajánlásokat teszünk, orvosi diagnózist nem állítunk fel. A szülőknek is könnyebb, hogy nem kapják meg rögtön a bélyeget a gyerekre, például hogy autista.

Nem szabad elítélnünk a szülőket, mert nem voltunk az ő élethelyzetükben

Előfordult, hogy önök derítettek fényt egyes problémákra?

Júlia: Gyakran további vizsgálatokra küldjük a gyermekeket, és sok esetben ilyenkor derül fény egy akár születés óta fennálló problémára. Egy kisfiúnál a gyermekorvos váltig azt állította, hogy kinövi a problémát, a kolléganő javaslatára kérték a szülők a genetikai vizsgálatot, végül genetikai rendellenességet diagnosztizáltak. Egy másik kisfiúnál rohamra utaló jelek voltak, a neurológus szerint hiszti. A kolléganő javaslatára elektroenkefalográfia vizsgálat készült, amelyből kiderült, hogy nem hiszti, hanem epilepszia áll a háttérben. Az egyik kislánynál hétévesen, egy általunk javasolt ct-vizsgálat során derült fény kisagyi sorvadásra. Néha szinte senki nem veszi észre a problémát: egy kislánnyal iskolafelkészítő foglalkozásra jelentkeztek, és nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon gyenge a beszédészlelése. Ezért küldtük fül-orr-gégészeti vizsgálatra, ahol kiderült, hogy olyan szűk a hallójárata, hogy műteni kell, mert nagyon rosszul hall, miközben a hétköznapokban ebből semmit sem lehetett észrevenni.

A szülők hogyan reagálnak, amikor megtudják, hogy a gyermekükkel probléma van?

Júlia: Amikor azzal szembesülnek, hogy az ő gyermekük másmilyen, először elkezdik hitegetni magukat. Sokszor találkozunk olyan mondatokkal, hogy „majd kinövi, a családban más is ilyen volt, apuka sem beszélt még ennyi idősen, nincsen semmi gond, majd megtanulja az oviban”. A másik reakció, hogy tagadnak. Nem szabad elítélnünk a szülőket, mert nem voltunk az ő élethelyzetükben. Ugyanazokon a fázisokon mennek keresztül, mint amikor egy szerettünket elveszítjük, a szülők a halál feldolgozásának a fázisait élik át.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés