Ezek a háborús dimenziók persze csak analitikusan választhatók így szét egymástól, hisz a hétköznapok konfliktusörvényeiben kaotikusan keverednek egymással e komplex létháború különböző színterei. A leglátványosabb dimenzió tehát az a szint, ahol a birodalmi Amerika harcol azzal a világgal, amely fölött lassan csaknem száz éve uralkodik. A lényeg nem sokat változott az elmúlt néhány ezer év során, minden világbirodalom akkor bukik meg, amikor már nemcsak, hogy nem képes működtetni az általa fenntartott világrendet, hanem éppen ő maga idézi elő a »programozott káoszt«, így valójában folyamatos öngyilkosságot követ el.
Elitjének már nincsenek szellemi céljai, sem képessége, sem akarata arra, hogy az általuk még fennen hirdetett, de már rég kiüresedett értékeket fenntartsák, újraalkossák, minden tevékenységük csak a világ szimpla kifosztására irányul, létezésük egyre primitívebb parazitizmussá válik. A világ egyre kevésbé hajlandó „önként” megfinanszírozni a birodalom általi kifosztását és káoszba süllyesztését, a birodalom viszont egyre ingerültebben próbálja megtorolni ezt az »engedetlenséget«, s mindez elkerülhetetlenül vezet a permanens világháborús feszültséghez.”