Fogni kellene Orbán Viktor jeleit

„A Zeitgeist, a korszellem vagy korhangulat a legfontosabb a politikában, márpedig fennáll annak a veszélye, hogy hangulatváltás előtt állunk, mely az ellenzéknek kedvezhet: protesthangulat alakulhat ki. De ez a kérdés még egyáltalán nem dőlt el, idén és a következő évben fog valamelyik irányba, vagy az ellenzék, vagy újra a kormányzati erők javára. Kulcsfontosságú ez az év, s az is tény, hogy ha a nemzeti politikai tábor nem változtat meg néhány dolgot a saját sorain belül, akkor abból még gond is lehet.

A következők kiemelését tartom fontosnak. Az első, hogy teljes nyíltsággal és őszinteséggel kell beszélni az összes témában: a saját koncepciónkról, világnézetünkről, s a kényes kérdésekre is választ kell és lehet adni.

Orbán Viktor ebben tökéletes példát mutatott: semmilyen kérdésben nem kertelt, nem próbált megfelelni egy kicsit sem a jelen lévő, természetesen döntően balliberális újságírók politikailag korrekt beszédmódjának, és az ebből fakadó, persze ki nem mondott, de mindig a levegőben érezhető elvárásainak. Ennek a nemzetközi balliberális nyomásgyakorlásnak egyébként rendkívül nehéz ellenállni, de Orbán bizonyította, hogy ezúttal is képes erre, mint már annyiszor az unióban is, sőt most már ezt magabiztosan, szinte természetes módon teszi. Valamint kényes, többek között személyi kérdésekre is kertelés nélkül felelt.

Csak hogy néhány példát említsünk a témák kendőzetlenül őszinte kezelésére, a tavaly őszi önkormányzati választások eredményeivel kapcsolatban önkritikus volt, kijelentette, hogy nem lehet mindig nyerni, a politikai ellenfél újra a pályára lépett, jelen van, időnként nyerhet is, de a versenyhelyzettől nem kell kétségbeesni, mert ettől demokrácia a demokrácia. Vagyis – és ez nagyon fontos – nem a nemzeti oldal szempontjából kedvező adatokkal hozakodott elő, nem azt bizonygatta, hogy a kormányoldal fölényesen megnyerte a választásokat.

Nem tette, nem tagadta le azokat az érzékeny veszteségeket, amelyek a nemzeti tábort érték ezen a választáson. Olyan politikai mentalitást mutatott, amely ízig-vérig demokrata, s főleg – Bibó után szabadon – nem fél. Nem fél, mert képesnek tartja magát arra, hogy a nem teljesen kedvező választási eredményekből tanuljon, levonja a tanulságokat, s ezekkel felvértezve, megújulva induljon tovább a demokratikus politikai küzdelembe. És még valami: megadja azt az ellenzéknek, ami az ellenzéké, tehát a száznapos türelmi idő nemcsak a kormánynak jár, hanem a fővárosi vezetésnek is.”