Völgyben

II. évfolyam 3. szám | Meta - Jegyzet
2020. január 16.

Győrffy Ákos

Van egy völgy a házunk közelében, amely kelet–nyugati irányban húzódik vagy két kilométer hosszan. Amióta itt élünk Börzsönyligeten, a legtöbbször talán erre járok. Félhomályos, hűvös völgy, az északi oldalán bükkösökkel, a délin gyertyános-tölgyesekkel. Szeretem ezt a völgyet, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért. Amúgy is nehéz a helyekhez fűződő érzésekről beszélni.

Áll egy tábla a völgy felső végétől nem messze, ahol egy erdészeti út torkollik a völgyben végigfutó kátyús, aszfaltos útba. A szemét lerakását tiltja. E tábla tövében jó néhány zsák szemét terül el, némelyiket kirágták a vadak. Korábban a tábla helyén egy ütött-kopott szemeteskonténer állt, de azt évekkel ezelőtt elvitték már. Úgy látszik, élnek itt a környéken olyanok, akik a macskákhoz hasonlóan feltűnően ragaszkodnak egy helyhez, oda minden körülmények között visszatérnek, nem tágítanak. A lényeg nekik az lehet, hogy valamikor volt ott egy szemeteskonténer, és emiatt most is le lehet rakni oda a szemetet. Másféle logikát nem tudok elképzelni a látvány mögé. Rászólok a kutyára, hogy ne túrja fel a zsákokat, aztán ballagunk tovább.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés