Miközben azt gondoljuk, hogy a PISA-teszt azt méri, melyik ország oktatási rendszere jobb a másiknál, valójában a verseny inkább arról szól, melyik ront kevesebbet a diákok értelmi képességein.
„A 21. század egyik nagy mítosza, hogy a különböző progresszív oktatási módszerek a tanítást hatékonyabbá és jobbá, a gyerekeket pedig okosabbá és kreatívabbá teszik. Az az oktatási rendszer, amely nem cseréli táblagépekre a könyveket, és nem hagy fel a tanítás ósdi eszközeivel (a nyolc órás iskolakezdéssel, az osztályozással, a vizsgákkal stb.), végérvényesen lemarad a fejlettségi versengésben – szól a liberális mantra.
Miközben azt hisszük, hogy a gyerekek a sok fejlesztésnek és a legmodernebb pedagógiai módszereknek köszönhetően egyre okosabbak lesznek, a helyzet pont fordított. Nemrég került nyilvánosságra a Nemzetközi Diákértékelési Program (PISA) legfrissebb felmérésének eredménye, amely elég borús képet fest az OECD országok oktatási rendszeréről. Bár szerencsére Magyarország hosszú idő után ismét javítani tudott az eredményein, a legtöbb OECD-országban az ezredforduló óta folyamatosan romlik a diákok kompetenciaszintje. Miközben azt gondoljuk, hogy a PISA-teszt azt méri, melyik ország oktatási rendszere jobb a másiknál, valójában a verseny inkább arról szól, melyik ront kevesebbet a diákok értelmi képességein.
Egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy az ezredfordulósok nemzedéke, akiknek már bőséggel jutott a progresszív oktatási módszerekből, az élet számos területén rosszabbul teljesítenek, mint elődeik. Az Y-generáció tagjainak nem csak az egészségügyi állapota, személyes kapcsolatai és pénzügyi helyezte rosszabb, mint szüleinek volt, de az egyre progresszívebbé váló oktatás ellenére – vagy éppen amiatt? – egyre gyengébb teljesítményt nyújtanak a tanulás területén is. Vajon milyen okok állhatnak a tanulók teljesítményromlása mögött? A felbomló hagyományos családmodell? Az iskola és a szülő tekintélyének módszeres felszámolása? A versengés helyett a csoportmunka erőltetése az alapfokú oktatásban? Mind-mind a liberálisok által kierőszakolt változások, amelyek az egyéni erőfeszítés és a teljesítmény ellen hatnak.
Jól emlékszem még, hogy néhány évvel ezelőtt mekkora felhajtás volt a finn oktatási rendszer körül. A sajtó piedesztálra emelte a skandináv ország oktatási reformjait, amelyek eltörölték a korai iskolakezdést, a házi feladatot és a vizsgákat. Már akkor is voltak, akik megkérdőjelezték a felelősség, következmények és elvárások nélküli oktatás sikerességét, mára azonban a számok is világosan jelzik a finn oktatási reform bukását. A 2003 és 2019 között a PISA-felméréseken elért finn eredmények folyamatosan romlottak mind a tudományos ismeretek (26 ponttal), mind az olvasás (23 ponttal), mind pedig a matematika (37 ponttal) területén. Az, hogy Finnország még a visszaesés ellenére is a PISA-tesztek élvonalában van, sokkal inkább a korábbi, hagyományos oktatási rendszerüknek köszönhető.
Azon is érdemes eltöprengeni, hogy az ún. okoseszközök, valóban okosabbá teszik-e a fiatal generációkat? Az utóbbi időben egyre több olyan kutatás születik, ami azt bizonyítja, hogy a digitális eszközök nemhogy segítenék a tanulást, éppen hátráltatják azt, a túlzásba vitt képernyőbámulás ugyanis fizikai károsodást okoz az agyban. Egy norvég vizsgálat megállapította, hogy a diákok sokkal jobban emlékeznek egy szövegre, ha azt papíron olvassák, nem pedig Kindle-ön vagy iPaden. A digitális eszközökön olvasott szövegeknél gyakori jelenség az »emlékezet-kihagyás« – vagyis, hogy többszöri újraolvasás után sem tudjuk megjegyezni a mondatokat –, papíralapú olvasás során ugyanis az agyunk olyan fizikai mankókat is használ, mint például az adott mondat elhelyezkedése a lapon. Egy másik, amerikai kutatás pedig bebizonyította, hogy a vizsgákon sokkal jobban teljesítenek azok a diákok, akik a mobiltelefonjukat egy másik helyiségben hagyták, mint azok, akiknek kikapcsolt állapotban ugyan, de szemmel látható helyen volt a telefonjuk. Az amerikai kutatók által »agyelszívásnak« keresztelt jelenség lényege, hogy habár az agyunk tudatos része nem gondol az okostelefonunkra, a tudatalattink folyamatosan küzd az ellen, hogy a telefonunkra gondoljunk, felemésztve kognitív erőforrásaink egy részét. Szintén egy egyesült államokbeli egyetemen zajlott az a kísérlet, amely bebizonyította, hogy a valódi, nyomtatott könyvek olvasása vissza tudja fordítani a digitális képernyőn történő olvasás és tanulás káros hatásait.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Elkeserítő a helyzet.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Így finanszíroznák Ukrajnát: az egyik az uniós költségvetésen keresztüli finanszírozás, annak terhére történő hitelfelvétellel, a másik lehetőség az úgynevezett jóvátételi hitel.
