Alkotmányos forradalom vagy elcsalt felkelés: Chile válaszúton

„Az 1960-es évek közepétől megkezdődött Latin-Amerikában a katonai diktatúrák korszaka, Brazília, Uruguay, Bolívia, Chile, Argentína, Peru rövidebb vagy hosszabb időre katonai junták vezetése alá került. A cél a kommunizmus térnyerésének megállítása, tehát a szovjet befolyás megakadályozása volt. Illetve a helyi és nemzetközi elitek számára oly rémisztő újabb »Kubák« létrejöttének lehetőségét kellett kizárni. Ezzel párhuzamosan a 70-es évektől lezajlott a régió neoliberális átstrukturálása, amire demokratikus keretek között kevés esély lett volna: a legtöbb esetben a katonai diktatúrák baloldali, a társadalmi egyenlőség kérdése mellett elkötelezett kormányokat puccsoltak meg.

Emblematikus Chile esete, ahol a Salvador Allende vezette baloldali koalíció, kormányzása során jelentős átalakításokat hajtva végre – államosítások és a döntéshozói folyamatok decentralizációja – javítani tudta a választási eredményeit 2,5 évvel az elnöki választások után, megnyitva az utat a demokratikus szocializmus felé. A tőke oldaláról nézve a neoliberális modell válasz volt a hetvenes évektől kezdődő felhalmozási válságra és az ezzel párhuzamos olajárrobbanásra.

Az USA számos kormánya által és általános geopolitikája révén »hátsó udvar«-nak becézett Latin-Amerika kismilliószor megtapasztalta már szuverenitásának határait. A fent említett katonai diktatúrák létrejöttében jelentős szerepet játszott az amerikai támogatás.”