A kádárizmus történelmi bűnéről

Ahol csak lehet, mindig elmondom, hogy a Kádár-rendszer tette tönkre helyrehozhatatlanul Magyarországot, és ezzel vált a 20. századi történelmünk legkártékonyabb korszakává. A Rákosi-éra kimondott jelszava, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, arra minimum képes volt, hogy konzerváljon deklasszált elemeket. Arra kényszerített bizonyos származás vagy egzisztenciális múlt alapján embereket, hogy kazánfűtőként vagy takarítóként helyezkedjenek el, százezrektől vették el azt, amiért korábban nemzedékek évszázadokat dolgoztak, de világos volt a határvonal. Az egyik oldalon vagytok ti, a másik oldalon mi. Azonban

A Rákosi-rendszer volt a tűzvész, és ez rettenetes, de jól látható, ennek következtében megvannak a menekülési módozatok. Kádárék azonban a szén-monoxid mérgezést jelentették, ami álmodban végez veled és semmit sem tudsz tenni ellene.

Mert ezek a kommunisták, meg kell hagyni, egyben nagyon okosak voltak. Rájöttek, hogy a fegyvereknél és az elnyomásnál sokkal hatásosabb eszköz, ha mindenkivel megkötik a rendszer kis különbékéit. Szeretnél osztályvezető lenni? Semmi probléma, lépj be a Pártba! Az a terved, hogy megalapozod a családod jövőjét és nem a legnehezebb utat akarod választani? Gyere, várunk, havi egy gyűlés az egész! Tételezzük fel, hogy mondjuk 1976-ot írunk. Nagyon messze még a rendszerváltoztatás, a kanyarban sem látszik, hogy ennek az egésznek egyszer vége lehet. Ki vindikálhatja magának a bátorságot, hogy azt mondja, a mindennapi, hétköznapi emberek különbékéi nem elfogadhatóak? Én biztosan nem.

És ez volt a kommunisták piszkos kis trükkje, ennek köszönhető a leginkább, hogy mindenfajta baj és sérelem nélkül átgyalogolhattak a demokráciába, aztán kérdezni is csak halkan kérdezték, hogy: te, ez nem valami főmufti volt?

Elhitették mindenkivel, hogy minekutána – szerintük – úgyis ugyanazt a verklit forgatták, tulajdonképpen nincs jelentősége annak, hogy te párttag voltál, ő meg PB-tag. Hogy te azt láttad, ennek a kilátástalan szürkeségnek soha nem lesz vége és élni akarsz, ő pedig megalkotta és működésben tartotta a kilátástalan szürkeséget.

Óriási tisztelet illeti azokat, akik ennek ellenére mégsem kötöttek különbékét és vállalták – ha kellett – a sikertelenséget, az élet- és karrierkudarcukat is az elveik miatt.

Hatalmas tragédia ez Magyarországnak. Ez akadályozta meg az igazi felelősségrevonást, hiszen sikeresen domesztikálták a társadalmat:

A pszichopata kommunisták megalkottak egy Stockholm-szindrómás országot, és köszönték szépen, mindössze négy évvel a rendszerváltozás után megint begyalogoltak a tutiba.

Persze ők is tudják, hogy mi is tudjuk: a börtönőr és a rab nem ugyanaz. Ennek ellenére még mindig fel akarják használni az áldozatokat arra, hogy saját, tevőleges, valódi kollaborációjukat mentsék. Van már annyira érett és okos a jobboldal, hogy ezen a trükkön könnyedén átugrik.

Különösen azért, mert mi aztán tisztában vagyunk azzal, hogy a mai ellenzék és az elmúlt harminc év baloldali-liberális táborának hangadói közül sokak apái, nagyapái nem Pilátusként kerültek a Krédóba, hanem annak a diabolikus, elnyomó szörnyetegnek voltak az önként felesküdött, lelkes katonái – mit katonái, dandártábornokai –, amely sokak lelkét megmérgezte.

A jobboldal derekas része tiszteletben tart bizonyos erkölcsi határokat, még akkor is, ha a baloldal erre abszolút nem szolgált rá. Nekünk nem öröm az, hogy ti azok vagytok, amik; és az sem, hogy a mi őseink vagyonából stafíroztátok ki a kincstáratokat, de elfogadjuk, elviseljük. Maradjunk ennyiben.