A kádárizmus történelmi bűnéről

2019. december 2. 11:15

Trombitás Kristóf
Mandiner
A kádári konszolidáció hatalmas tömegeket oldott fel egy semleges masszában.

Ahol csak lehet, mindig elmondom, hogy a Kádár-rendszer tette tönkre helyrehozhatatlanul Magyarországot, és ezzel vált a 20. századi történelmünk legkártékonyabb korszakává. A Rákosi-éra kimondott jelszava, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, arra minimum képes volt, hogy konzerváljon deklasszált elemeket. Arra kényszerített bizonyos származás vagy egzisztenciális múlt alapján embereket, hogy kazánfűtőként vagy takarítóként helyezkedjenek el, százezrektől vették el azt, amiért korábban nemzedékek évszázadokat dolgoztak, de világos volt a határvonal. Az egyik oldalon vagytok ti, a másik oldalon mi. Azonban

a hatvanas évek végén megindult konszolidáció hatalmas tömegeket oldott fel egy semleges masszában.

A Rákosi-rendszer volt a tűzvész, és ez rettenetes, de jól látható, ennek következtében megvannak a menekülési módozatok. Kádárék azonban a szén-monoxid mérgezést jelentették, ami álmodban végez veled és semmit sem tudsz tenni ellene.

Mert ezek a kommunisták, meg kell hagyni, egyben nagyon okosak voltak. Rájöttek, hogy a fegyvereknél és az elnyomásnál sokkal hatásosabb eszköz, ha mindenkivel megkötik a rendszer kis különbékéit. Szeretnél osztályvezető lenni? Semmi probléma, lépj be a Pártba! Az a terved, hogy megalapozod a családod jövőjét és nem a legnehezebb utat akarod választani? Gyere, várunk, havi egy gyűlés az egész! Tételezzük fel, hogy mondjuk 1976-ot írunk. Nagyon messze még a rendszerváltoztatás, a kanyarban sem látszik, hogy ennek az egésznek egyszer vége lehet. Ki vindikálhatja magának a bátorságot, hogy azt mondja, a mindennapi, hétköznapi emberek különbékéi nem elfogadhatóak? Én biztosan nem.

És ez volt a kommunisták piszkos kis trükkje, ennek köszönhető a leginkább, hogy mindenfajta baj és sérelem nélkül átgyalogolhattak a demokráciába, aztán kérdezni is csak halkan kérdezték, hogy: te, ez nem valami főmufti volt?

Mert összemosták az áldozatokat a rendszer működtetőivel.

Elhitették mindenkivel, hogy minekutána – szerintük – úgyis ugyanazt a verklit forgatták, tulajdonképpen nincs jelentősége annak, hogy te párttag voltál, ő meg PB-tag. Hogy te azt láttad, ennek a kilátástalan szürkeségnek soha nem lesz vége és élni akarsz, ő pedig megalkotta és működésben tartotta a kilátástalan szürkeséget.

Óriási tisztelet illeti azokat, akik ennek ellenére mégsem kötöttek különbékét és vállalták – ha kellett – a sikertelenséget, az élet- és karrierkudarcukat is az elveik miatt.

Hatalmas tragédia ez Magyarországnak. Ez akadályozta meg az igazi felelősségrevonást, hiszen sikeresen domesztikálták a társadalmat:

inkább ne szóljunk, hát végül egy kicsit mi is hozzátettük a magunkét.

A pszichopata kommunisták megalkottak egy Stockholm-szindrómás országot, és köszönték szépen, mindössze négy évvel a rendszerváltozás után megint begyalogoltak a tutiba.

Persze ők is tudják, hogy mi is tudjuk: a börtönőr és a rab nem ugyanaz. Ennek ellenére még mindig fel akarják használni az áldozatokat arra, hogy saját, tevőleges, valódi kollaborációjukat mentsék. Van már annyira érett és okos a jobboldal, hogy ezen a trükkön könnyedén átugrik.

Különösen azért, mert mi aztán tisztában vagyunk azzal, hogy a mai ellenzék és az elmúlt harminc év baloldali-liberális táborának hangadói közül sokak apái, nagyapái nem Pilátusként kerültek a Krédóba, hanem annak a diabolikus, elnyomó szörnyetegnek voltak az önként felesküdött, lelkes katonái – mit katonái, dandártábornokai –, amely sokak lelkét megmérgezte.

A jobboldal derekas része tiszteletben tart bizonyos erkölcsi határokat, még akkor is, ha a baloldal erre abszolút nem szolgált rá. Nekünk nem öröm az, hogy ti azok vagytok, amik; és az sem, hogy a mi őseink vagyonából stafíroztátok ki a kincstáratokat, de elfogadjuk, elviseljük. Maradjunk ennyiben.

Összesen 134 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Persze. De azért, ha valaki rádiót vett, megkérdezte az eladót, hogy a Szabad Európát jól lehet-e vele fogni.

6. koporsó. Valaki egyszer már helyére tette ezzel a Kádár korszakot, de nem árt újra és újra
felidézni: a Kádár korszak legnagyobb bűne az, amit az emberek fejében csinált.

"Óriási tisztelet illeti azokat, akik ennek ellenére mégsem kötöttek különbékét és vállalták – ha kellett – a sikertelenséget, az élet- és karrierkudarcukat is az elveik miatt."

És ezt a hendikep-et mai napig ott hordják a rajtuk lévő ólommellényben. Tudom, mert nekem
is van.

Az megvan, hogy a kezdeti különbségek rögzülnek? Pólya György ezt nagyon szépen leírja.

Az utolsó Kádár-Dubcek találkozóra 1968 augusztus 17-én került sor Komáromban. (Csehszlovákiának a Varsói Szerződés csapatai által történő megszállása előtti napokban.)
A vasútállomáson váltak el, Kádár és a rá hallgatni nem akaró Dubcek.
Végül Kádár „majdhogynem kétségbeesetten” kérdezte: „Maga csakugyan nem tudja, kikkel van dolga?”

Forrás: Roger Gough: Kádár János, a jó elvtárs?, JLX kiadó, 2006, 331.old.

Kádár elvtárs miért nem mondta el az alattvalóinak, hogy a baráti elvtársakról valóban tudni kéne, hogy kicsodák is valójában?

a kis trombitás már a kivételezett helyzetbe született
apja, anyja nagy-hatalmú vidéki fideszes volt
ettől persze akár tisztességes is lehetne (lásd pl. Hobó)

Magyarország a szovjet blokk irigyelt országa volt. Aztán jött ká Európa leggyalázatosabb rendszerváltása, amikoris az új, önjelölt rendszerváltók lehazudták Mo. múltját Ceausescu Romániája szintjére.

"Beton Atyáról annyit tudok, hogy a hetvenes években ifjúsági lelkiségi táborokat szervezett a Dunakanyarban. Ahol természetesen senkiről semmiféle információt nem gyűjtöttek be."

Néhány hete beszélgettem Betonnal. Régi emlékeket elevenítettünk fel. Kár, hogy nem volt ott
azon a misén és kár hogy nem hallotta Beton prédikációját. Talán másként látná a dolgokat.

A VEF-n emlékeim szerint nem volt URH. Én inkább a magyar Syriust (négy programhely és szép hang) szerettem, azon is bejött a RH, talán osztott sávban is.

Én már dolgoztam akkor. 1985. körül még senki nem hitt a változásban, biztosak voltunk abban, hogy ebben a rendszerben fogunk meghalni... A stabilitást részben annak köszönhette, hogy szabadon lehetett utazni a béketáboron belül, de bárhová ( NDK, csehek, lengyelek bolgárok, románok Szu ) is mentünk mindenütt pocsékabb volt a helyzet. ( Az NDK-ban pl. több volt az árú, de nyomasztó volt az elnyomás.)

Szerintem egyszerű kisemberek voltak, akik látták, hogy Nyugat nem segített, az orosz tankok megint itt voltak és valahogyan élni akartak és etetni a családot. Ebben az időben, aki sokat ugrált hamar repült az állásából. Ráadásul, amit felmenőimtől hallottam komolyan javítottak az ellátáson, már nem voltak annyira üresek a boltok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés