Európa szívében európai jogokat és európai béreket akarunk

„Tanítottam középiskolában, ismerem a pedagógusok mindennapjait sújtó gyalázatos állapotokat: kevés tanár, sok diák és nyomorúságos tárgyi feltételek egy tizenkilencedik századi oktatási rendszerben, amely tűzzel-vassal rombolja az autonómiát, de legalább semmilyen hasznos tudást nem ad. Kezdő tanári fizetésből még albérlet is alig fedezhető, a gyerekvállalás felelőtlenség. Aki évtizedek óta tanít, különórákra és másodállásra kényszerül, s még így is esélytelen, hogy önerőből valaha is lakást vegyen.

Nincs ésszerű érv az ellen, hogy a tanárok, akikre a gyermekeinket, a rendőrök, akikre a biztonságunkat, az orvosok és ápolók, akikre az egészségünket bízzuk, elegen legyenek feladatuk elvégzésére, s legyenek megfizetve szakértelmük és felelősségük szerint. Ez ma egyáltalán nem teljesül. Az oktatási, az egészségügyi, a szociális és a rendvédelmi szféra dolgozóit cserben hagyja és arcul csapja a magyar állam – s ez már azóta így megy, amióta az eszemet tudom.

Szombaton a pedagógusok tüntetnek – nemcsak magukért, hanem Magyarország jövőjéért. Tudjuk, hogy van hova hátrálnunk, de nem akarunk sem Albániában, sem Ukrajnában, sem Indiában élni. Európa szívében európai jogokat és európai béreket akarunk. Nem várunk tovább: követeljük azt, ami jár.”