Lélegezni, mint a fák

2019. november 21.

Csender Levente

A budakeszi tüdőszanatórium parkjában cinkék, őszapók röpködtek az öreg tölgyek kiszáradt koronáin. Néhány odúlakó is besurrant a helyére, mielőtt beesteledett. Még lélegeztek a fák, zöld borostyán kúszott fel a törzseken. A K épület második emeletén Ellafeküdt.Teljesen megőszült, a szteroidoktól megvastagodott. Várta, hogy hazaengedjék. Ebbe a várakozásba néha belealudt. Épp piros Symphoniáról álmodott, amikor valaki becsapta az ajtót. Kicsit sajgott a friss műtét helye. Kivágták a bal tüdejének alsó lebenyét. Az utóbbi időben sok helyről vagdostak ki darabokat belőle. A fogyó életről gondolkozott. A volt férje szeretőjéről, akivel együtt laktak hármasban az első albérletükben, s akivel a volt férje együtt él. A nagyobbik fiáról, aki elvált, a középső épp válófélben.

Állítólag Ella miatt váltak el. Négy szép unokájára nagyon büszkén gondolt. Valamiért eszébe jutott egy könyv, amelyet a nagy szerelmétől kapott egykor. Eltemettük a részeges nagymamát. Azt most elolvasta volna. Egyébként nem olvasott már, mert mindig belealudt, de ezt a vékonyka kötetet még egyszer elolvasta volna. Vitte magával minden albérletbe, minden új lakásba. Egész életében vitte magával, és rejtegette. Gondolkozott, hogy mikor kellett volna kilépnie a rossz házasságból. Mindig halogatta, hogy majd, ha a gyerekek hatévesek lesznek, majd, amikor tizenkettő, amikor tizennyolc, és aztán elmaradt a nagy szerelemmel élés.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés

Ajánljuk még a témában