Könyörgöm, akasszuk fel!

„Amikor már azt hinnénk, a Me Too kampány lecsengett, hogy a józan ész lassan felülkerekedik a szélsőséges érzelmeken, az igazság pedig a hazugságon, érkezik a hír: Plácido Domingónak az állásába került a vád. A vád, amely az ő esetében egészen komplex: állítólag beleduruzsolt valaki fülébe, mások szerint megfogta a térdüket az asztal alatt, megint mások pedig konkrétumok híján csak annyit mondtak, hogy látszott rajta a vágy, ezért roppant kellemetlenül érezték magukat. Ketten le is feküdtek vele, de azt még ők sem merték állítani, hogy nem önszántukból. És így tovább, csak a szokásos.

Sehol egy konkrét nemi erőszak, sehol egy nyilvános lebukás, csak a liberálisok letarolta világban a fizikaival egyenértékű verbális erőszak, amelyet a mai nők a jelek szerint már nem is tudnak határozottan visszautasítani, ahogyan a Neander-völgy óta nők nemzedékének ezrei. Nem, ők rohannak az újságokhoz, a bíróságra – na, nem akkor, hanem most, harminc, negyven év elteltével. Hogy azóta miért hordozták magukban a szörnyűséget, miért nem akkor léptek, amikor Domingo a fülükbe suttogta sikamlós vágyát, arra nincs válasz. Azzal viszont valamennyi telesírja a világsajtót, hogy egy szóbeli ajánlat miatt kisiklott az egész életük, sőt, össze is omlott a rettenetes történések súlya alatt.

Domingo mindenesetre bejelentette, hogy nem akarja zavarni művésztársait, a New York-i operaház társulatát, ezért inkább lelép a színről. Lelép ötvenegy esztendő után. Lelép azért, mert néhány elmebeteg terrorista megvádolta, és állításait bizonyítani nem tudta ugyan, de ma már bemondásra meg lehet semmisíteni egy nagy művész magánéletét. Mostantól mindig lesz egy aprócska »de« szócska, ha bárki szóba hozza a világ valaha élt egyik legnagyobb operaénekesét. Ahogyan Marton László esetében is megtapasztalhattuk: őt is a megváltó halál szabadította ki saját életművének fogságából. Mert addigra embernek, művésznek rongy alakok telekiabálták a világot, bizonyítani ők sem tudtak, de nem is kellett nekik. Annyi elég volt, hogy Marton betegsége elhatalmasodjon, és amikor meghalt, undorító, vérlázító kommentárok sokaságát olvasta az ember megdöbbenve, holtat átkozó, elvakult, gyűlölködő senkiket, az emberi gonoszság anonim letéteményeseit.”