Ember tervez, parlament végez

2019. szeptember 12.

Joób Kristóf
Egy dolgot biztosan megmutattak a brit belpolitika nehezen követhető fordulatai: a nemzetállami demokráciákban a szuverenitás végső letéteményese a parlament. Erre az Egyesült Királyság rendszere a leglátványosabb példa.

Érdekes helyzet állt elő a londoni törvényhozásban, amikor pár nappal a parlamenti munka felfüggesztéséről szóló miniszterelnöki kezdeményezés után összeomlott a Konzervatív Párt többsége az alsóházban. Ezzel pont az a forgatókönyv valósult meg átmenetileg, amelyet Boris Johnson kormányfő a felfüggesztéssel el akart kerülni: a törvényhozás jogalkotás révén gördített akadályt a megegyezés nélküli (no deal) brexit október 31-ei megvalósítása elé. Ezzel a brit törvényhozás megmutatta, hogy továbbra is megkerülhetetlen a szuverenitás szempontjából.

Az Institute for Government (mely nevével ellentétben nem kormányzati intézmény) augusztusban kiadott részletes elemzésében még amellett érvelt, hogy az egyezség nélküli brexithez a kormánynak nem lesz szüksége a parlament jóváhagyására. Ezt a szerzők azzal magyarázták, hogy a kormány határozza meg a törvényhozás jogalkotási naptárát, így a no dealt ellenző képviselőknek nem sok lehetőségük lesz arra, hogy megakadályozzák. A prognózis csak kivételes fejleményként számolt azzal az eshetőséggel, hogy jogalkotás vagy bizalmatlansági indítvány révén ez mégis megoldható. Pedig ez történt. Miután huszonegy tory képviselő átszavazott, egy pedig váratlanul át is ült a Liberális Demokratákhoz, a parlament legerősebb eszközével, a jogalkotással élve teljesen új helyzetet teremtett. Még akkor is, ha Jacob Rees-Mogg, a kormány parlamenti ügyeiért felelős brexitpárti képviselő közben elhíresült testtartásával fejezte ki nemtetszését.

Johnson 35 százalékos támogatásra számíthatna, ami a brit választási rendszerben komoly reményekre adhat okot
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés