Kereskedelmi megállapodás garantálhatja a még több marhahúst, nádcukrot és szójababot
„Milyen károkat tud okozni egy eldobott szalvéta a természetben? A magyar agrárminiszter kinevezés előtti bizottsági meghallgatásán a tudomány nevében lépett rá arra az útra, amin e kérdés megválaszolásához járni érdemes. Ő talán nem számolt vele, de a hisztéria kalkulálható volt, ahogy a haladó sajtó rávetette magát a tárcavezető egy kiragadott mondatára. A kontextus egésze szerint az Európában futótűzként terjedő sertéspestis megállítása érdekében minden szabályt a legszigorúbban be kell tartani – ideértve az állattartó telepek higiéniai előírásait vagy az erdőjáró emberek felelős magatartását.
A jelenkor egyik – ha nem a legnagyobb – népvándorlási hullámából pusztán a céltalan migránsozást leszűrni képes balliberális kommunikációs ítészek jól eladható demagógiával gyártottak címlapokat a miniszteri figyelmeztetésből: az országon áthaladó migránsokat okolja az agrártárca vezetője a sertéspestisért!
A demagógia természete és célja szerint az arra fogékony fogyasztóknál gyorsan hat, és legyünk önkritikusak, a Homo sapiens előszeretettel halad a könnyebb ellenállás irányába. A készre csomagolt és a saját felelősség kérdését dicséretes módon megkerülő válaszoknál pedig nincs vonzóbb ajánlat.
E sorok írója is fültanúja volt olyan párbeszédnek, hogy a rombolás még egyértelműbb legyen: »szakmai« párbeszédnek, vadbiológiai ismeretanyag iskolarendszerű átadásán, ahol gúnyosan tette fel a kérdést a jövő vadgazdálkodási szakembere (!) az állatorvos professzornak, hogy mit gondol a miniszter tarthatatlan kijelentéséről. A válasz szerencsére nem politikai, hanem tudományos volt, így a világról alkotott képét a balliberális oldalakból összetákoló, egyébként érett férfikorban lévő, elvileg felelős állampolgárként a társadalom kollektív arcélének mozaikjához tartozó kérdező pironkodva fújt visszavonulót. A sertéspestis ugyanis egy szalvétán is továbbterjedhet azon fajok között, amelyeket gazdatestnek rendelt számára a Teremtő.
Ez a tétel gyorsan egyértelművé vált bárki számára akkor is, amikor a miniszter beszélt róla. Az egyik, saját kizárólagosságával kampányoló sajtóorgánum virtuális hasábjairól azonban a mai napig hiányzik bármilyen beismerése annak, hogy a kattintásszámokért cserébe nem felvilágosult olvasói limbusát, maximum a vaddisznók dagonyáját bélelte ki azzal a könnyen bemocskolható, de annál nehezebben tisztítható keszkenővel, amit hitelességként és a társadalom tagjainak egymásba vetett bizalmaként ír le a politikatudomány…
Na most itt van nekünk Dél-Amerika aktuális erdőtüzeinek esete.
A világ adakozó celebritásaiból verbuvált egyesített nemzetközi front idő előtti boldoggá avatására készülő haladók kedvéért álljon itt: senki, sehol nem mondta azt, hogy ami Dél-Amerikában most történik, az az emberiség üdvére válik. Minden egyes fa, minden védett faj minden egyede és minden őslakos elveszített otthona pótolhatatlan veszteség. Ahogy az a tajgán, a szavannán, az Arktiszon vagy az Antarktiszon. Csak éppen a belvárosi kávézók kiapadhatatlan szója latte-kínálatának ára van. Szójabab. Dél-Amerikában terem. Egykor volt amazóniai esőerdők felégetett talaján. Demagógia? Részben. Hulljon hamu az önmaga csapdájába lépő krónikásra.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Strukturális törés rázza meg Stuttgartot, ahol az iparűzési adóbevételek csökkenése és a szociális kiadások növekedése egyszerre feszíti a költségvetést.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Ahhoz nincs kedvem, de szívesen beszélgetek vele a háborús őrületről, a bevándorlók szétosztásáról és a Tisza által tervezett megszorításokról.
Véget ért az 5 éves per, Salvini felmentését az olasz bíróság jogerősen megerősítette, Orbán Viktor pedig üdvözölte az ítéletet.
Levelet írt az Európai Bizottság elnöke.
Fordulóponthoz értünk a háborúban.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
