Kikkel épüljön a jobboldali, konzervatív intézményrendszer?

2019. augusztus 23. 10:21

Veszprémy László Bernát
Mandiner
Többet kell alkotni, írni, beszélni és képezni!

Meg lehet venni az ellenfelek lojalitását? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem az utóbbi hetek-hónapok néhány eseményét látva, melyek a jobboldal térfelén látható káderhiányra, és a baloldali mentalitás gátlástalanságára világítottak rá. Konkrétan több tudományos fórumon lehetett látni, hogy konzervatív körök megkísérelték megvásárolni baloldali értelmiségiek jóindulatát, szakmai hozzájárulását vagy korrekt viselkedését. A részletek felemlegetése nélkül elég annyival összefoglalnom ezen kísérletek eredményét, hogy azok teljes kudarccal végződtek. 

Itt mindössze néhány rövid megjegyzést szeretnék fűzni a hasonló eseteket kiváltó okokról, a jobboldali káderpolitikáról, a baloldali gátlástalanságról és a kivonuló konzervatív értelmiség felelősségéről. Félreértések elkerülése végett tisztázom, hogy nem konkrét személyekről, hanem az általános jelenségről van szó, és nem is emberek állásának megszűnése mellett érvelek – ami embertelen volna –, hanem saját döntéseink helyes mivoltát akarom megítélni.

Az első pontom, hogy bár szinte már közhelyes a megállapítás, miszerint a politikai innováció megelőzte a szellemi innovációt a magyar jobboldalon, még mindig nincsen annyi kiváló konzervatív értelmiségi, amennyire szükség volna. Természetesen néhány folyóiratot, intézetet és főbb pozíciót be lehet tölteni ismert és kipróbált nevekkel, ám egyre többször látni, hogy

az új intézetek és egyéb tudományos felületek egyfajta posztkommunista mentőövként funkcionálnak.

A kutatói és szerzői helyeken sorra bukkannak fel a régi baloldali nevek, és az ember csak kapkodja a fejét, hogy hirtelen mennyi új állással és lehetőséggel nyomja el ez a „jobboldali diktatúra” az ellenzékieket.

Többet kell alkotni, többet kell írni, többet kell beszélni és többet kell képezni: ha ez nem történik meg, akkor nem marad más, mint a baloldaliakkal építeni a konzervatív kultúrát. Hogy utóbbi mennyire lehetséges, azzal szemben erősen szkeptikus vagyok.

A következő megállapításom egyes baloldali értelmiségiek gátlástalanságára vonatkozik. Sajnos a konzervatív oldalon máig próbálnak megfelelni azoknak a nívóknak és standardoknak, amiket  a túloldalon sohasem tartottak be, amik egyszerűen csak színek, harci mázok voltak, amit a pajzsukra festettek. Lehet koslatni az ő „szakmai" szempontjaiknak való megfelelés után, de ők egyetlen percig sem gondolták komolyan e standardok betartását. Addig tartják be őket, amíg egymásnak kell falazni, de ha valódi konzervatívok és jobboldaliak keverednek velük egy légtérbe, máris köpködve és rugdosva taszítják ki őket. Ők ugyanis nem úgy tekintek ezekre a lehetőségekre, mint a megelőlegezett bizalom és békesség jeleire, hanem mint nekik alanyi jogon járó állásokra, amelyekből aztán tüzet nyithatnak a kihívóikra. Nem csak joguknak, de feladatuknak is tartják, hogy eltérítsék a konzervatív projekteket, és azokat tönkretegyék, lejárassák vagy alapító céljai ellen fordítsák. Teljességgel felesleges velük megállapodást vagy közös pontot keresni, csak hogy aztán eltérítsék a projekteket. Meglehetősen perverz mentalitás lenne a jobboldal részéről, ha csak azért vennék fel maguk közé ezeket a figurákat, hogy amikor bedöntik a közös munkát, elégedetten állapítsák meg: „Az úriember, aki tönkretette mindazt, ami ügyködtünk, a liberális szakma megbecsült tagja! Megtiszteltetés volt, hogy ő dönthette be a projektemet, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy méltó voltam rá!"

Ez talán azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet megértésre jutni bizonyos volt baloldaliakkal és liberálisokkal? Természetesen lehet. Számos olyan ember végez — ha nem is feltétlenül politikai, de eszmei értelemben — építő és lelkiismeretes munkát ma a jobboldalon, aki néhány éve még a lövészárok túloldalán volt.

Vannak, akikkel lehet és érdemes hosszas diskurzust tartani bizonyos közös kérdésekről,

ismerik a másik oldal mentalitását és érvrendszerét is. De senkinek sem lehet megvenni a lelkét egy jó állással, főleg nem a túloldal leghangosabb őrjöngőinek és zászlóhordozóinak.

Végül pedig nem lehet eléggé kiemelni azon jobboldali értelmiségiek felelősségét, akik feladták az értékeik hangos képviseletét, a vitákat, az ütközéseket, akik kivonultak a közélet formálásának lehetőségéből – vagy épp boldogan rátaláltak a jobboldal örökös, esküdt ellenfeleinek társaságára. Ők pontosan tudják, mi történne, ha egyszer visszatérne a baloldal az ország irányításába. Nem bújhatnak el a tudatlanság vagy az értékrendbeli eltérések álcája mögé. Ők tudják, hogy mit cselekszenek.

Összesen 171 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amikor volt jobbikos, szélsőjobbos értelmiségiek kerülnek intézetek élére, akkor látni, hogy nagyon kevés minőségi konzervatív gondolkodó van , így a libsik szellemi fölénye tetten érhető.
Bár a legviccesebb amikor volt komcsik gyártanak szélsőjobbos elméleteket B. Zsótika műsoraiban.

Jobb oldali káderpolitika van - lásd Bencsik András kommunista levelező mai remek cikkét a lábnyomokról - káderek kellenek.

Szellemi innováció azonban nincs és nincs is rá szükség.

Szépen is néznénk ki, ha abban az országban, ahol a miniszterektől a falusi iskola igazgatójáig mindenkit ugyanaz nevez ki, értelmiségiek dugnák össze a fejüket, hogy az ország jövőjéről gondolkozzanak!

Egyszemélyi vezetéshez nem kellenek értelmiségiek, szakértők, nem kell innováció: lelkes tapsolók és fizetett hívek kellenek. Olyanok, akik nem pofáznak és főleg nem gondolkodnak.

Nem jósolok nagy jövőt a szerzőnek a jobboldalon, ha ezeket az "eszméket" nem sajátítja el villámgyorsan.

"Roland Dara8 hónapja
Magyar fordito nem ismerni mindennapos angol kifejezest hulye emberek szo szerint forditanak. Ahogy az angol mondana: be you late... lenni te kesobb... szolj ha rajottel mit jelent te szo szerint fordito xd"

"Elizabeth O'vari3 hónapja (szerkesztve)
Ezt az angolt "oxfordinak" epp nem neveznem, de (akar targyalokepesnek is) elmegy, leven az angolok tobbsege (foleg az uzleti eletben) mar hozzaszokott, hogy torik a nyelvet. A kerdes az, ha tokeletesen beszel angolul, ha nem, hogy vajon elfogadhato-e, amit mond?"

Henri Boulad atya arra a kérdésre, hogy mit mondana fiataloknak:

"Légy először is önmagad! Tudd, hogy mit akarsz az élettől. Ahhoz, hogy ezt megtudd, keresned kell! A magam részéről hozzátennék a tízparancsolathoz egy tizenegyediket: keress, gondolkodj, cselekedj, alkoss! Isten parancsolatai a sínek, az ószövetségi népnek szüksége volt sínre. Az Újszövetségben nincsenek sínek: a szabályok helyett ott van a Szentlélek! Nem a törvény alatt vagyunk, ahogy Szent Pál mondja. A törvény a szívünkben van. Már nem külső parancsnak engedelmeskedünk, hanem a saját belső meggyőződésünknek, a lelkiismeretünknek. Sokan ezt nem értik. Van, aki azt mondja: én haladó vagyok, valaki más: én pedig konzervatív. Hagyjanak békén engem ezekkel a kategóriákkal!

Nem haladónak vagy konzervatívnak kell lenni, hanem igaznak! Se jobboldalinak, se baloldalinak, hanem igaznak. Keressétek az igazságot!" [szemlelek.net]

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés