Az ember a nemzeti konzervativizmus mögött

2019. július 26. 23:53
Daniel Luban
The New Republic
Yoram Hazony írása szinte felér egy, a jobboldali értelmiségnek címzett kiáltvánnyal.

Yoram Hazony izraeli filozófus A nacionalizmus erénye című könyve kapcsán írt cikket a The New Republic neves konzervatív amerikai lap. Daniel Luban írásában – melyből alább olvashatnak egy részletet – Hazony elképzelését tolmácsolja a nacionalizmusról, mely reneszánszát éli, és alapjaiban szövi át a modern konzervatív gondolkodást.

A cikket Orbán Viktor és Yoram Hazony közös fotójával illusztrálta a The New Republic.

„Bár Hazony az egyetemes birodalmat a nemzet legfőbb alternatívájaként kezeli, aláhúzza érvét a modern individualizmus tévedése ellen is: ahogy sohasem tudtunk egyszerre az egész emberiség polgárai lenni, éppúgy nem lehetünk elszigetelt és gyökértelen egyének. Ő gúnyolódik a »tündérmesén«, amiről a korai modern gondolkodók, Thomas Hobbes és John Locke beszéltek. Ők állítólag úgy gondolták, hogy a politikai közösség valóban elszigetelt egyének szerződéséből származik.

Megjegyzi, hogy nem mindig léteztek a mai értelemben vett államok, ezeket megelőzték a családok kisebb csoportjai, törzsek és klánok. Annak megmagyarázása során, hogy ezek az államok honnan származnak, felveti, hogy némelyikük erőszakból vagy hódításból származik; ezek a »despotikus« államok, ezek megfelelnek azoknak a birodalmaknak, amelyekben inkább a félelem, mint a lojalitás volt az úr. De ő is felvet egy második és fényesebb eredettörténetet: a »szabad államokét«, amelyek megfelelnek a nemzeteknek (a példák közé sorolja a bibliai Izraelt, az ókori Athént, középkori Angliát és az Egyesült Államokat), amelyek közös kultúrával rendelkező kisebb törzsek egységes akaratából jöttek létre.

Míg a szabad állam sokkal nagyobb, mint bármely család, mindazonáltal »összességében hasonló a családhoz«, az összetartás »csak a tagok között fennálló kölcsönös lojalitásból fakadóan« valósul meg. És bár ez az állam is terjeszkedik, ez a folyamat nem más, mint egy konszenzusos »örökbefogadás« a leigázás helyett. (Például ahogy Hazony írja: »az angolok adoptálták a skótokat, walesieket, és az észak-íreket« – Úgy gondolom, ez is egy lehetőség, ha meg akarjuk határozni a brit észak-ír politika mibenlétét.)

Az eredmény egy közösségi változata a régi individualista tündérmesének: a nemzet, egy olyan ősi és konszenzusos közösség, amely kényszertől vagy hódítástól mentes, amelynek  már van történelme, de nem igazán van politikája. Az alárendeltség csak a nemzetközi szinten jelenik meg, ahol a különböző szintű »birodalmak« megpróbálják ráerőltetni az akaratukat ezekre az összetartó nemzeti közösségekre; ez az oka annak, hogy most már maguk a nemzetek is a szabadságukért küzdenek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés