Magyar LMBT

A munkahelyen nem szabad buzivicceket mesélni – Dombos Tamás a Mandinernek

2019. július 19. 8:30
A jogegyenlőség csak az első lépés, a végső cél az, hogy megteremtsük az azonos esélyeket – mondja a Mandinernek a Magyar LMBT Szövetség és a Háttér Társaság ügyvivője. Dombos Tamást a Budapest Pride után néhány nappal arról kérdeztük, hogy mi a meleglobbi végső célja, miért nem elegendő számukra az élettársi közösség, mi a viszonyuk a bibliai bűn fogalmához, és hogy kiépülhet-e olyan „kulturális diktatúra”, amelyben a homoszexuális viszonyok bírálatát az állam büntetni fogja? Az összegzés apropója, hogy 50 évvel ezelőtt, az 1969-es “Stonewall-lázadással” indult el a homoszexuális kisebbség identitáspolitikai mozgalma.

Mi a homoszexualitás? Genetikai meghatározottság vagy szociológiai-pszichológiai okokkal magyarázható szexuális orientáció, tanult viselkedés?

A homoszexualitás szexuális és érzelmi vonzódás azonos nemű személyekhez. Ez nem jelent magatartást feltétlenül, hiszen nagyon sok olyan meleg vagy leszbikus ember van, akik a társadalmi nyomás miatt egyáltalán nem élnek szexuális életet, nem létesítenek párkapcsolatot.

Hogy a homoszexualitásnak mi az oka, arról nincs egyértelmű tudományos konszenzus:

vannak kutatások, amelyek a biológiai okokra, akár genetikai, akár hormonális okokra vezetik vissza. Az teljesen egyértelmű, hogy egy felnőtt személy esetében a szexuális irányultság már rögzült, kialakult, azon változtatni sem pszichoterápiás, sem gyógyszeres kezeléssel nem lehet. Orvosok, pszichológusok ezt az emberi szexualitás egy normális változatának tekintik.

Van azért példa arra – bár a statisztikák valóban elég gyenge adatokat mutatnak –, hogy emberek képesek homoszexuális hátterükkel leszámolni és heteroszexuálissá válni. Amit Ön állít, vagyis hogy ez egy determináltság, azt a kivételek cáfolják. Van kilépés belőle.

Nincs olyan kutatási eredmény, amely azt mondja, hogy a szexuális irányultság maga megváltoztatható. A konverziós vagy reparatív „terápiák” sem azt ígérik, hogy egy személy szexuális irányultságát megváltoztatják, hanem a szexuális magatartását tudják megváltoztatni. Ezeknek a terápiáknak tudományos alapjuk nincsen, leginkább vallási elveken alapuló, bűntudatkeltésre alapuló stratégiák: olyan szintű bűntudatot építenek ki az emberben, hogy az illető elnyomja saját szexuális irányultságát, és több-kevesebb – jellemzően inkább kevesebb – sikerrel heteroszexuális életpályára áll.

Ezek a vallási elvekre épülő stratégiák persze épülhetnek a bűntudatkeltésre, de Ön szerint olyan nincs, hogy valakinek egy döntés vagy egy vallási élmény következtében megváltozik a személyisége, és ezzel a szexuális irányultsága?

Nem látok erre példákat. Voltak olyan kutatások a 2000-es évek elején, amelyek azt találták, hogy ezek a „terápiák” részben sikeresek, de aztán kiderült, hogy módszertanilag nem voltak megalapozottak: a személyek önbevallásán alapultak. A szerző ezért utólag vissza is vonta cikkét, pedig ez nem jellemző a tudományos világban.

Nyilván, aki éveket eltölt egy ilyen terápiában, és dollárezreket költ erre, hajlamos azt mondani, hogy a terápia sikeres volt.

De azt látjuk, hogy később ezek az emberek sorra álltak elő, hogy valójában a szexuális irányultságuk nem változott, és nem élik boldogan az életüket. Érdemes felidézni az Exodus szervezet történetét, ez a legnagyobb amerikai „ex-gay” szervezet volt, amely évtizedekig hirdette, hogy a szexuális irányultság megváltoztatható. De aztán 2013-ban feloszlatták magukat, és a vezetőjük elnézést kért azért, hogy milyen hátrányt és boldogtalanságot okoztak azoknak az embereknek, akiknek azt hirdették, hogy meg lehet változni.

Világszerte megy a homoszexuális civil szervezetek harca a jogkiterjesztésért, jelenleg elsősorban az azonos neműek házasodásának jogáért. Ez is egy lépcső, gondolom. De mi a meleglobbi végső célja? Mi az elérendő végső jogi állapot?

A jogegyenlőség fontos: azt gondolom, hogy egy modern jogállamban az, hogy az emberek azonos jogokkal rendelkeznek, jogegyenlőség van, a jogszabályokban nincsen diszkrimináció, természetes kellene legyen. 150 évvel ezelőtt nem volt természetes, hogy a nők szavazhatnak vagy azonos jogokkal rendelkeznek a házasságban, de egy jogfejlődéssel elértük a jogegyenlőséget.

Ma Magyarországon vannak jogszabályok, amelyek diszkriminálják az azonos nemű párokat – gondolok itt a családjogi szabályozásra, a házasság tilalmára, a gyermekvállalás különböző módjainak a tilalmára –, és ezek megváltoztatása nagyon fontos dolog. De nem a végcél.

A társadalmi elfogadáshoz a jogegyenlőség csak az első lépés. Azt is fontos megteremteni, hogy egy meleg vagy leszbikus személy ugyanazokkal az esélyekkel tudjon boldog életet élni, vehessen részt az oktatásban, a munkahelyen, az egészségügyben, a szolgáltatások igénybevételében.

A végső cél tehát, hogy megteremtsük az azonos esélyeket.

Az Önök harca tehát a jelenlegi stádiumban a házasodás jogáért megy. Miért nem elfogadható Önök számára, hogy az állam – a jogegyenlőség elvét tiszteletben tartva – a házasság intézményét megőrzi egy férfi és egy nő közösségének, míg az azonos neműek számára biztosítja a szinte ugyanolyan jogokat biztosító élettársi közösséget?

Ez ugyanaz az elképzelés, amely az 1950-es évekig az Egyesült Államokban a feketék jogegyenlőségével kapcsolatban alakult ki. „Separate but equal”, „elkülönítve, de egyenlően”-doktrína. A történelem azt mutatja, hogy ez a logika, hogy külön jogintézményeket tartunk fenn, elkülönítjük az embereket, ez megalázó annak a csoportnak, amely a másodrendű kategóriába kerül.

Miért nem engedélyezik a házasságot? Azért, mert azt mondják, hogy a  heteroszexuális párok kapcsolata olyan különleges értékkel bír, amelyet az azonos nemű párok kapcsolata nem képvisel. Másodrangú jogintézmény másodrangú állampolgároknak – ezt üzeni a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye.

Vagy egy létező különbséget jelez: a házasság intézményét nem a modern polgári jogrend találta ki, az egy több ezer éves intézmény, amelynek van egy történelmi, kulturális, vallási meghatározottsága. Egy férfi és egy nő közössége, az utódnemzés szándékával, és az így bővülő család kerete. Miért kell ebbe az ősi modellbe „beletüremkedni” – ha fogalmazhatok így – egy másik életformával? Miért nem lehet a két különböző életformának két különböző intézménye?

A házasság történetileg a nők elnyomására épülő intézmény volt.

Milyen alapvető jogi jellemzőkkel bírt a házasság? Az a nő, aki megházasodott, azt követően nem rendelkezhetett tulajdona felett, lemondott a szexuális önrendelkezéséről. A férj korlátlanul megerőszakolhatta a feleségét. Ez volt a jogrend, ez volt a házasság hagyományos jogi fogalma.

Hát, ez kicsit túlzás. Azt nem jelentette, hogy a nő a férfitól érzelmi, anyagi biztonságot kapott?

Ez azt jelentette, hogy egy megházasodó nő lemondott arról, hogy tulajdonnal rendelkezzen, és lemondott a szexuális önrendelkezéséről. A házasság lényegéhez tartozott hosszú évszázadokon keresztül az is, hogy a házasságban született gyermek törvényes és örököl, a házasságon kívül született gyermek pedig törvénytelen és nem örököl. Az is része volt, hogy egy életre szólt, és nem lehetett válni. Ezek mind a házasság lényegéhez tartoztak történetileg, és mégis, ma már azt gondoljuk, hogy ezek nem voltak igazságos szabályok a nőkkel és a házasságon kívül született gyermekekkel szemben, és nem járultak hozzá, hogy az emberek boldogan éljenek. Sokan egy olyan párkapcsolatba voltak belekényszerítve, amelyből nem tudtak kilépni.

Kivéve, ha szerették egymást, és a nők ráadásul biztonságot kaptak. A XX. század előtt a szociális háló hiánya miatt egy nő megházasodás vagy szülői segítség nélkül nagyon nehéz egzisztenciális helyzetben találhatta magát.

Azért még nem kellett volna megfosztani a tulajdonától, mert megházasodott. A biztonsággal lehet érvelni, én mégis azt gondolom, hogy ma már teljesen természetesnek tekintjük, hogy egy férfi és egy nő a házasságban teljesen azonos rangúak, hogy egy házasságon kívül született gyermeket azonos jogok illetnek meg a házasságban született gyermekkel, vagy azt, hogy elválhatunk. Ezek ma már természetes dolgok, amelyek a modern jogfejlődésnek köszönhetőek. És szerintünk ennek a jogfejlődésnek az is a része, hogy

ez az esetlegesség, hogy házasságot csak különnemű személyek köthetnek, megszüntethető,

hiszen nem bír észszerű, racionális alappal. Az sem igaz, hogy a házasság csak a gyermekvállalásról szól: akkor idős, gyermeket vállalni már nem tudó személyeknek nem szabadna engedni, hogy megházasodjanak. A házasság az érzelmi elköteleződésről szól, a kapcsolat felvállalásáról – ez egy komplex jogi és társadalmi intézmény.

És ennek megélésére nem elegendő az élettársi viszony?

Nem, hiszen annak lényege a másodrangúként kezelés. A jogegyenlőség fontos. Ugyanazokkal a jogokkal, ugyanazon jogintézmény keretén belül biztosítsa az állam az együttélést az azonos nemű és a különnemű párok számára.

Anyagi okok miatt is esetleg? Hiszen a házasság többletjogokkal jár: öröklési jog, özvegyi járadék, családi adókedvezmények... Az anyagi érdekek miatt is?

Ezért is. Vannak a házasságnak praktikus következményei. Nemcsak anyagiak, hanem például a bevándorlás területén. Például, ha egy többnemzetiségű pár szeretne együtt élni egy országban, akkor ahhoz, hogy tartózkodási vagy munkavállalási engedélyt kapjanak, igazolniuk kell a köztük lévő kapcsolatot. Szóval

valóban vannak ennek adózási, szociális jogi, öröklési jogi vonzatai,

de ott van a szimbolikus része is a dolognak: az állam azonos rangúként, azonos értékűként kell, hogy elismerje ezeket a párkapcsolatokat.

Az örökbefogadás is nagyon belejátszik? Hiszen a jelenlegi szabályozás szerint a téren a házasok előnyt élveznek.

Tisztázzuk először is, hogy az azonos nemű párok számára a gyermekhez jutás jellemző módja nem az örökbefogadás. Az örökbefogadás kapcsán nem az „idegen”, nem vér szerinti gyermek örökbefogadása, hanem elsősorban a partner gyermekének az örökbefogadása a kérdés. A gyermek tehát az egyik szülőjéhez vér szerint kötődik, és a kapcsolatban a másik partner is szeretne felelősséget vállalni érte, de ezt a jogszabályok ma nem teszik lehetővé. És persze van a hagyományos örökbefogadás is, és valóban Magyarországon a házasok örökbefogadását preferálják a jogszabályok, ez a Ptk-ban rögzítve van.

Ezt az érintett szakemberek nagyon utálják, mert mi ennek a praktikus következménye? Az, hogy egy gyermeket nem fog tudni egy egyedülálló vagy élettársi viszonyban élő pár örökbe fogadni egészen addig, amíg az állam meg nem bizonyosodik, hogy egy házaspár nem jelentkezik érte – ezzel pedig hónapokkal, évekkel csúszik az örökbefogadás. Pedig egy dologról kellene szólnia az örökbefogadásnak: hogy a gyermeknek egy olyan stabil családi környezetet találjanak, ahol a fejlődése biztosított.

De nem bizonyított lélektanilag, hogy egy gyermek személyiségfejlődéséhez kora gyermekkorban egy apaképre és egy anyaképre van szükség?

A pszichológiai, szociológiai kutatások éppen az ellenkezőjét bizonyítják:

nincs jelentősége a gyermek lelki jóléte, iskolai teljesítménye, integrációja szempontjából, hogy milyen nemi közegben nevelkedik.

Amennyiben ez a közeg stabil, mindegy, hogy hetero- vagy homoszexuális, vagy egyedülálló szülő a közeg. A fontos a gyereknek, hogy olyan emberek vegyék körbe, akik szeretik, akik megbecsülik, akik ezt a fajta stabilitást biztosítják számára. Az nyilvánvalóan rossz a gyereknek, ha a szülei elválnak, vagy ha jönnek-mennek az életében a vele szülői kapcsolatba kerülő személyek – de erre ugyanakkora az esély egy azonos nemű, mint egy különnemű párkapcsolatban.

Egy szándékosan túlzó, elméleti kérdés: ha a homoszexualitás ugyanolyan ideális, „életszerű” életforma, akkor önmagában is meg kellene állnia. Vagyis ideálisnak kéne lennie annak is, ha csak homoszexuális emberek élnének a Földön. De: könnyen kikövetkeztethető, hogy ha így lenne, egy generáción belül kihalna az emberiség. A homoszexuális modell önmagában tehát életképtelennek tűnik...

Azt fontos látni, hogy

a homoszexuális emberek is tudnak természetes úton szaporodni, nyilván nem egymással.

De annak semmilyen „természeti” oka nincs, hogy lehetetlenné tegyük azt, hogy természetes úton gyermeket vállaló személy utána azonos nemű párjával nevelje a gyermekét. Nem a természet az, ami ma megnehezíti az azonos nemű párok gyermeknevelését, gyermekvállalását, hanem az a jogrend, amely például a mesterséges megtermékenyítést korlátozza, amely nem biztosít a partnernek megfelelő jogi helyzetet.

A kérdésem arra irányult, hogy természet törvénye szerint két azonos nemű embernek egymástól, biológiai úton nem lehet gyermeke. Bármennyire is szeretik egymást, és szeretnék, ha lenne egy mindkettejük tulajdonságait öröklő utódjuk, ez fizikailag lehetetlen.

Ha csak a természet irányítaná az életünket, nem beszélnénk, nem házakban élnénk, és nem mentenénk meg a betegségektől az embereket. Hanem hagynánk őket meghalni: a gyengék haljanak meg, ez a természet törvénye. Nem, emberek vagyunk, és a természeti világtól pont az választ minket el, hogy szabályokat állítunk fel magunknak a racionalitás és az univerzális erkölcs alapján, és próbáljuk ezeket a szabályokat betartani. És az univerzális erkölcshöz hozzátartozik az is, hogy ne tegyünk különbséget emberek között, ne diszkrimináljunk.

Ha már az univerzális erkölcsöt említette, a homoszexualitásról van értékítélete a vallásoknak is: a judaizmus és a kereszténység, a Tóra és az Újszövetség is bűnnek nevezi. Ha egy homoszexuális ember hívő akar lenni, akkor szükségszerűen beleütközik egy „felsőbb törvénybe”. Mit tesz ilyenkor? Ezt a kőbe vagy szívekbe vésett törvényt elsepri a látómezejéből, vagy küszködik vele?

Ne tegyünk úgy, mintha az egyházak vagy különböző vallások azonos módon állnának ehhez a kérdéshez. Vannak olyan keresztény felekezetek a világban, ahol az azonos nemű párokat összeadják, vagy ahol...

De én nem egyházakról beszéltem, hanem a minden fölött álló „Törvényről” – akár eszerint tevékenykednek egyes egyházak, akár nem. Mit kezd egy homoszexuális ezzel, a legfőbb morális törvénnyel?

Egy teológust kéne megkérdezni erről. Nagyon sok teológus van, akik ezeket a szent szövegeket értelmezik, és arra a következtetésre jutnak, hogy

ezek a szövegek nem a homoszexualitást tiltják, hanem csak annak bizonyos megnyilvánulási formáit.

Elég nagy szakirodalma van annak, hogy a zsidóságban miért alakultak ki ezek a tilalmak, ez hogyan köthető össze azzal, hogy a zsidóságot körülvevő társadalmakban milyen szerepe volt a homoszexualitásnak, vagy hogy milyen összefüggés volt a homoszexualitás tilalma, illetve a nők és a férfiak közötti hierarchikus viszony között.

De a mainstream judaizmus és kereszténység nem így magyarázza ezt, azok a szentírási törvényeket egyértelműnek tartják.

Ez nem így van, a mainstream judaizmus nem mondja ezt. A nagy zsidó iskolák közül az ortodoxok valóban ezt mondják, de a ma már többséget képviselő reformirányzatok nem ezt mondják. A katolikus egyház azt mondja, hogy az azonos nemű személyek közötti vonzalom biológiai jelenség, és el kell kerülni a homoszexuálisokkal szembeni minden diszkriminációt. És ott vannak azok az egyházak, amelyek azt mondják, hogy bibliai érték a tartós, elkötelezett párkapcsolat.

Ha azt szeretnénk, hogy minden ember ilyen párkapcsolatban éljen, akkor az azonos nemű párok számára is meg kell teremteni a lehetőséget a tartós, elkötelezett kapcsolatra. Éppen ezért van egyre több protestáns egyház, amely lehetőséget ad az azonos nemű párok valamilyen formában történő összeadására.

Hát, éppen ezért bírálják sokan ezt az egyházi gyakorlatot, mert elválik a bibliai elvektől. De ha megengedi, itt a beszélgetés végén visszatérnék az emberi törvényekhez: Hack Péter büntetőjogász nyilatkozott a Mandinernek nemrég a jogkiterjesztés veszélyeiről. Idézem őt: „újabb és újabb jogok válnak az emberi jogok részévé, és ezeknek a kikényszeríthetősége egy olyan kulturális diktatúrát hoz létre, ami az ettől eltérő értékrendet ellehetetleníti, és ezzel gyakorlatilag felszámolja a szabadságot. Az újonnan születő jogokra hivatkozva egyre radikálisabb jogkorlátozások jelennek meg, akár a lelkiismereti szabadság, akár a szólásszabadság klasszikus jogainak kárárra”.  Ez nem probléma?

Hack Péter a Hit Gyülekezete tagja, egy olyan egyházé, amely rendszeresen uszít a meleg és leszbikus emberek ellen. A vallásszabadság sem abszolút: hiába hirdetné egy vallás azt, hogy az emberek egy csoportját meg lehet ölni vagy bántalmazni lehet, ettől még nem mentesülne a felelősségre vonás alól az, aki ezeket a bűncselekményeket vallási meggyőződésével indokolja.

Hack Péter nem egyházi, hanem jogászi minőségében nyilatkozott nekünk, és egy valós problémára utalt, arra, hogy mi történik akkor, ha két jog ütközik egymással. Ha például egy munkahelyen előnybe kerül egy állás betöltésénél egy olyan munkavállaló, aki toleráns az azonos neműek ügyei iránt, és hátrányba egy olyan munkavállaló, aki mondjuk vallási meggyőződése miatt nem ért egyet ezzel. Vagy ott az ír és amerikai példa: megbüntettek cukrászokat, amiért nem akartak megrendelésre olyan tortát készíteni, amelyen azonos nemű párok marcipánfigurái csókolóznak...

Ez szerintem ma az egyik legizgalmasabb jogi kérdés. De az ilyen típusú, egymásnak feszülő jogi elvek nem különlegesek, hanem az alapjogi gondolkodás lényegéhez tartozóak.

Hol húzódik az emberi méltóságnak és a szólásszabadságnak a határa?

Abortusz esetén melyik erősebb: a nő vagy a magzat joga? Ilyen esetekben ütközőzóna van a jogok között. Ezekben a kérdésekben valóban nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt. A vallásszabadság érdekében az egyházaknak az egyházi kérdésekben autonómiát kell biztosítani – ez azt jelenti, hogy nem írjuk elő a katolikus egyháznak, hogy női papokat szenteljen fel, és azt sem határozzuk meg, hogy egy felekezet mit tanítson. Onnantól kezdve viszont, hogy egy egyház közfeladatot lát el, mondjuk kórházat tart fenn, akkor nem mondhatja, hogy egy homoszexuális beteget nem lát el.

És magánszolgáltatásban egy keresztény meggyőződésű cukrász mondhatja, hogy nem sütök olyan tortát, amelyen két férfi marcipánfigura csókolózik?

A magyar egyenlő bánásmódról szóló törvény azt mondja, hogy aki nyilvánosság számára szolgáltatást nyújt, ajánlatot tesz ilyen szolgáltatás nyújtására, az

nem diszkriminálhat az alapján, hogy mi a megrendelő vallási nézete, szexuális irányultsága, etnikai hovatartozása.

Magyarországon tehát nincsen joga erre. De Magyarországon még nem voltak ilyen típusú perek. Kérdés, hogy a bíróság hogyan ítélne.

De eljöhet egy olyan kor, amikor átfordul a jogi helyzet, és büntetni fogják, ha valaki nem PC a homoszexualitás megítélésében? Esetleg elveszti emiatt az állását egy cégnél?

A munkahelyeknek nem feladata, hogy felmérjék azt, hogy egy adott személynek a vallási vagy politikai nézetei elfogadóak-e a homoszexuálisokkal vagy más kisebbségekkel kapcsolatban, de azt elvárhatja, hogy a munkahelyen mindenki úgy viselkedjen, hogy a bármilyen kisebbséghez tartozó munkatársait ne alázza meg. Nem gondolnám, hogy ki kéne rúgni a homofóbokat, de a magatartási szabályokat be kellene tartani, vagyis egy munkahelyen az előítéletes viselkedésnek nincs helye:

nem lehet megalázni embereket, nem lehet buzivicceket mesélni

– ezeket a munkáltató igenis előírhatja.

Fotók: Vadnai Szabolcs

Összesen 448 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elég nagy baj, hogy kevés a gyerek. Nem kell ezt a helyzetet rontani a homoszexualitás propagálásával.

Vissza kék nyúlni a szolíd római jogi alapokhoz. A római jog szerint a jognak célja van. A cél a közjó előmozdítása.

A sakk szabályai pl. nem jogszabályok, mert betartásuk vagy be nem tartásuk a közjó szempontjából közömbös. A sakkozók közösségét érdekli.

Namost, az, hogy két tetszőleges nemű ember négy fal között sakkozik vagy mást csinál szabad beleegyezés alapján, az a közjó szempontjából ugyanúgy közömbös.

Ami a házasságot illeti, ez a része még mindig közömbös a közjó szempontjából. Ha a hálószobában minden OK, az magánjó. Legyenek boldogok!

Közjó szempontjából lényeges kérdés a gyermekvállalás. A "házasság" nevű jogintézmény a gyermekvállalást, és a következő generáció biztonságos, tisztességes fölnevelését, mint közjót kívánja előmozdítani. Római jogi fölfogás szerint azok kössenek házasságot egymással, akik a másikban gyermekük apját vagy anyját szeretnék látni.

Ami az időseket illeti, egyrészt érdemes megfigyelni, hogy ha köthetnek is házasságot, annak az ünneplése jóval csöndesebb. Nem mozdítja annyira előre a közjót, mint két fiatal házassága. De másrészt példamutatás a fiatalok felé, hogy a hűségben megélt szexualitás idős korban is örömforrás, van perspektívája a házasságnak. Ezért áttételesen mégiscsak előmozdítja a közjót.

Namost. Ha ezt a római jogi koncepciót mégis elengedjük, azt mondjuk, a "közjó" fogalma értelmetlen, túlnépesedés van és összeomlott konszenzusok, akkor viszont a "házasságot", mint állami jogintézményt kellene elengedni.

A házasság elsődlegesen társadalmi esemény. A kánai mennyegzőt pl, amit maga Krisztus Urunk is megünnepelt, semmiféle állami hatóság nem jegyezte föl. Hetedhét határra szóló lakodalmat csaptak oszt jóvan.

Ehhez az állapothoz lehetne visszatérni. Ne legyen polgári házasság! Akik házasságot akarnak kötni, kössék meg ott, ahová beengedik őket. Templomba vagy buzibárba, érdeklődésüknek megfelelően. Azután akik el tudják fogadtatni a környezetükkel, hogy ők házaspárok, azok legyenek házaspárok, akik nem, azok nem.

A "népek lámpása" ezt megoldja:
Moshe Maya rabbi az izraeli parlamentben leszögezte: a Halakha törvénye szerint a homoszexualitás büntetése: halál.

Forrás: Ze'ev Chafets: Real Torah Judaism, The Jerusalem Report, 1996. január 25, 18.old.

"A Halakha (a zsidó törvény) megszabja, hogy a leszbikust nem kell halállal büntetni, mint a férfi homoszexuálist, sőt még pappal is köthet házasságot. Viszont tettéért fegyelmi büntetés jár: megkorbácsolás."

Forrás: Maurice Lamm: The Jewish Way of Love and Marriage (A szerelem és a házasság zsidó módja), Harper, 1980, 67.old.

Nehéz lesz megteremteni az azonos esélyeket. De nem lehetetlen.

Némi hormonális beavatkozással egy férfinek is lesz esélye arra, hogy szoptasson, egy nőnek is arra, hogy szakállat növesszen, és a transzférfinek arra, hogy névtelen spermadonorina gyereket hordja ki a meleg transznô élettársa örömére.

A sokszor felhozott Exodus-szervezet metért, tehát az exgayből újra melegbe visszaváltó celebjeiről átlalában elmondható, hogy

1. minden belső vívódásukat általában a szinpadon szerették megélni: izgága meleg teenagerből lettek izgága poszt-serdülő csoda-gógyultak, majd, egy újabb fordulattal megvilágosult ex-ex-melegek, akiknek a Jóisten személyesen kinyilatkoztatta, hogy buzeránsnak teremtette őket. Igazi kellemetlen, túlmozgásos, bipoláris vagy borderline személyiségek, akik összvissz elégge furcsa fényt vetnek a meleg-communityra.

2. Általában kézrátétel és megvilágosodás útján tapasztaltak változást, bármelyirányba. Prózai traumaterápiára vagy gyászmunkára nem igen fűlt a foguk. Ezért nemhogy nem hiteles, de kifejezetten pofátlanság, ha sok ezer csendes, normális, feltűnési viszketegségben nem szenvedő ex-meleg nevében karaják kijelenteni, hogy a nemi orientáció soha nem változik.

4. Egyre több tudományos munka éppenhogy azt bizonyítja, hogy a serdülőkori érzelmi ambivalenciák, erotikus töltetésű barátságok és vonzalmak nem rögzülnek, hanem a felnőtté érés folytán leginkább maguktól elmúlnak, amennyiben nem erősítenek rá szexuális kisérletezéssel, pornográfiával és látens abúzusos csábítással.

Legyen jogegyenlősége a fikuszomnak, és nekem, hogy összeházasodhassunk, mert igaz, hogy szabadon együtt élünk több éve, de jogunk van erről házasságlevelet is kapni!

A magam részéről Hack Péterrel értek egyet. Mint szexuális-társadalmi deviancia hordozó faktort vizsgálva, strukturálisan, jogilag nagyon is elégségesnek tartom az élettársi közösség elismerését.

A deviánsok politikai agresszivitása, utcai gusztustalansága, felvonulási közszemérem sértése, az alapvető társadalmi kötőszövetekre gyakorolt rendkívül káros hatása, a fiatal nemzedékre leselkedő veszélyei szükségszerűen indukálják a jelenség hálószobába való, szigorúan magánéleti keretekbe történő illesztését.

Hildácska, Mensáros és a többi géniusz forognak a sírjukban ennyi korcs utód láttán. Remélem, hogy száz év múltán is marad a jelenlegi alkotmányos rendszer. Akkor marad esély a nemzet továbbélésére.

Válaszok:
Negue | 2019. július 19. 11:00

"egy homoszexuális képtelen egy nőnek gyereket csinálni,éppen azért,mert a saját neméhez vonzódik,és egy nőre se erekciót,se ejakulációt nem tud produkálni. a homoszexuálisok természetes úton ezért nem tudnak szaporodni"

Na mondjuk ez tévedés. Rengeteg embert ismerek, köztük néhány homoszexuálist is, akik nem is tagadják, azzal együtt, hogy nem is látszik rajtuk, és van köztük pár ember, akinek van gyereke, és ezt azzal sem lehet elviccelni, hogy biztos a postás csinálta, mert úgy hasonlítanak egymásra mint két tojás.

"Hildácska, Mensáros és a többi géniusz forognak a sírjukban ennyi korcs utód láttán. "

Többször leírtam, hogy amennyire tudom nem is igénylik ezt a fajta "törődést", ami többet árt, mint használ, mert ez csak olaj a tűzre. A hülye izgágák kavarják a kakaót és többlet jogokért kiáltoznak, és a többség főlé akarják helyezni önmagukat , és ezzel van a probléma.
A két művész idejében is mindenki tudta, akiről tudni lehetett, tudomásul vették, és nem volt semmi gond, mindenki élte a MAGÁNÉLETÉT, pedig akkor még szocializmus volt.

A liberális demokrácia nevében! Ilyen egyszerű. :DDDDDDD
Amúgy mindenben témában ez az irányadó az elméletükben, lassan az egész világon:

Szabad világ van. Mindenki az csinál és mond amit akar, azon belül amit megengedünk! :DDD
Cáfolja meg valaki, ha nem ez van!

Sose voltál vicces, akárhány néven jelentkeztél be, de azért csak próbálkozz!

Ezt a visszaismétlős játékot utoljára az óvodában hallottam. :))

Azért kár volt megváltoztatni a címet ... szóval ennél többet vártam volna.

Az interjú alanya a szájával szarik és a seggével eszik?
Ez lenne az anyagcsere?
EZ nem az anyagcsere!
Majd, ha az anyagcsere vonatkozik a fordított folyamatra, akkor mondhatod, hogy mit is cáfol világosan az interjú alanya...

Mert tudják, hogy erre a témára garantáltan ugranak a tömegek. Kár tagadni. Egyébként tényleg baromság ennyire tupírozni ezt a témát, ha nem tolnák állandóan az emberek orra elé, a kutya se foglalkozna vele, de valahogy se az érintettek, se a nem érintettek nem bírják ki , hogy ne rágják a gumicsontot. :)))

Nem képzelitek, hogy elolvasom ennek az undorító féregnek a véleményét. Mocskos kis szivárványos Sztálin, elő akarja írni másoknak, mit mondhatnak és mit nem.

"A pszichológiai, szociológiai kutatások éppen az ellenkezőjét bizonyítják: nincs jelentősége a gyermek lelki jóléte, iskolai teljesítménye, integrációja szempontjából, hogy milyen nemi közegben nevelkedik."

De hát ez hazugság! Az egyedülálló szülő gyereke nagyobb eséllyel bukik ki az iskolából, vagy lesz bűnözővé, szimpla statisztika. Ez a degenerált korcs folyamatosan hazudik.

Dehogy tudod. Ha csak ennyire futja, akkor mégse próbálkozz!

"
Hát, éppen ezért bírálják sokan ezt az egyházi gyakorlatot, mert elválik a bibliai elvektől. De ha megengedi, itt a beszélgetés végén visszatérnék az emberi törvényekhez: Hack Péter büntetőjogász nyilatkozott a Mandinernek nemrég a jogkiterjesztés veszélyeiről. Idézem őt: „újabb és újabb jogok válnak az emberi jogok részévé, és ezeknek a kikényszeríthetősége egy olyan kulturális diktatúrát hoz létre, ami az ettől eltérő értékrendet ellehetetleníti, és ezzel gyakorlatilag felszámolja a szabadságot. Az újonnan születő jogokra hivatkozva egyre radikálisabb jogkorlátozások jelennek meg, akár a lelkiismereti szabadság, akár a szólásszabadság klasszikus jogainak kárárra”. Ez nem probléma?
"

Eddig az volt, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Az utóbbi időben elkezdtek szaporodni az ún. "alapvető jogok", ami szerintem a törvény elkorcsosulásának jele. Mostanában már mindenkinek mindenféle jog jár, de ez még mindig nem elég.

Tegyük már egyszerű formába: A te jogaid az én kötelességem! Nem szórhatunk két kézzel jogokat, következmények nélkül.

Ez jelenti számodra: Megadják neki a lehetőséget, és él is vele?
"Miért nem engedélyezik a házasságot? Azért, mert azt mondják, hogy a heteroszexuális párok kapcsolata olyan különleges értékkel bír, amelyet az azonos nemű párok kapcsolata nem képvisel. Másodrangú jogintézmény másodrangú állampolgároknak – ezt üzeni a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye."
Perverz "logika"...
Miért jelentene rangsort az állampolgárok között?
Miért üzenne bármit?
Tedd a f.rkad a vaginába, küldj bele hím ivarsejtet, gyereked lesz. Ez VALÓBAN különleges, sőt: isteni alkotás.
Tedd a farkad a seggbe, szaros lesz, nem lesz gyereked.
Ez ABSZOLUTE nem különleges, ellenben szarosan emberi.
Aki a kettőt azonos szinten kezeli, az bolond, vagy provokátor, nagy eséllyel Soros-pénzen...

Folyamatosan szítaniuk kell az ellentétet, különben pénz nélkül maradnának. Ennek érdekében állandóan jogokat kell követelniük, megállás nélkül. Ez is miféle jog már, hogy nem lehet a buzikkal viccelni?

Mégis kit illet meg olyan jog, hogy nem szabad viccelni velük, nem szabad őket semmiféle kritikával illetni? Ezek a mocsadék, féreg jogvédők valójában olyanok, mint a rákos daganat.

Le vagy maradva.
https://femina.hu/kapcsolat/gu..

Azért a fikusz mégiscsak egy élőlény. :))

Amennyiben nincs konszenzus arról, hogy a házasság az előmozdítja a közjót, akkor nem kell hozzá jogkövetkezményeket fűzni.

Én örülök ennek, de azt is látni kell, hogy széllel szemben pisilünk. Még olyan 20 év, és nálunk is homokos házasság lesz. Vagy azért, mert nemzedékváltás történik a FIDESZ-ben 20 év alatt, vagy azért, mert ekkora távlatban azért csak megbuknak.

Éppen ezért keresek olyan jogi megoldásokat is, amelyek ennél nagyobb távlatban is kiállják a próbát. Ilyen pl. a polgári házasság és összes jogkövetkezménye eltörlése.

Attól még konkrétan a gyermekvállaláshoz, mint nemzeti érdekhez hozzá lehet kötni mindenféle pozitív jogkövetkezményt.

Van. Legalábbis a buszok tele vannak fém piktogramokkal, amelyek a terhes nők számára tartanak fönn helyeket.

Kifejezetten azért piktogram, mert úgy hivatalosabbnak látszik, mint egy reklám.

És ennek megfelelően bárminek a jogkövetkezményeit meg lehet szüntetni, ha a törvényalkotó úgy látja jónak.

Viszont utalás rá. A jogforrás nyilván valamiféle BKK szabályzat, amelynek törvényességét bíróságon megtámadhatod persze, de a BKK nyilván azért vezette be, mert törvényesnek gondolja.

Valóban, a jog foglalkozik pozitív és negatív ösztönzéssel is.

Minthogy nem írtad, hogy BKV ellenőr lennél, nem tűnsz releváns forrásnak a BKV ill. BKK szabályzatokat illetően. Elég bürokrata cégek, ötletszerűen nem tesznek ki minden járgányra ugyanolyan egység-piktogramot. Ha mégis, akkor így jártam.

Amúgy szerintem pl. a házi feladat is benne van a tanulói jogviszony feltételei között.

Viszont látok egy piktogramot a buszokon. Ha nincs leírt szabály, amire hivatkoznak, akkor egyszerűen jogtalanul vannak ott.

Amúgy fordítva ülsz a lovon. Én nem azt mondom, hogy minden közjó szempontjából releváns témát jogszabály szabályoz hanem hogy a jó jogszabály célja a közjó előmozdítása.

Tudod: nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar.

Ennek megfelelően nem minden közjót jogszabály mozdít elő, de minden (jó) jogszabály előmozdítja a közjót. Ha nem teszi, minimum fölösleges, de inkább káros.

" A jogszabály már csak azzal is a közjót mozdítja elő, hogy van. Mert ha nem volna, akkor nem volna jogszabály az adott életviszonyra, az meg beláthatatlan következményekkel járhat :-)"

Az a szomorú igazság, hogy én ezt nem vitattam. Ugyanakkor vannak olyan életviszonyok is, amelyek esetében a jogszabályok hiánya mozdítja elő a közjót. Itt van pl. a banán megfelelő görbületének a kérdése, amiről az EU képviselők a maguk bölcsességében úgy döntöttek, hogy mégsem szükséges kötelező EU-normaként előírni.

A központi kérdés tehát imigyen áll előttünk: miben különbözik a házasság kérdésére vonatkozó szabályozás a banán megfelleő görbületére vonatkozó szabályozástól? Miért mondjuk előbbire, hogy szükséges, utóbbira, hogy szükségtelen?

Nos, erre a kérdésre volt egy klasszikus, még a római jogalkotóktól eredetzethető válasz: mert a házasság minimum a szoros statisztikai korreláció értelmében összefügg a felelős gyermekvállalással és gyermekneveléssel, míg a banán görbületének a szabályozása nem függ össze ilyen fontos közjókkal.

Ha mármost ezt a választ elengedjük, és arra jutunk, hogy a házasság az két tetszőleges nemű ember kizárólagos magánügye, akkor viszont újra elénk horgad a kérdés: miben különböznek a házasságra vonatkozó állami szabályok a banán ideális görbületére vonatkozó szabályoktól?

Természetesen vannak értelmetlen jogszabályok. Azok, amelyek nem mozdítják előre, vagyéppen hátramozdítják a közjót. A közjóval való kapcsolat a jogszabály értelmességének mércéje. A 30-as táblákat a stadionok mellett pl. azért kritizálod, mert úgy ítéled meg, hogy nem segíti elő a közjót. Ha meggyőzöd az illetékes szabályalkotót, az a 30-as tábla el fog tűnni. Az érvelésed eme meggyőzés során szükségképpen a "közjó" fogalmával lesz kapcsolatos.

A polgári házasság kapcsán mármost annyival nagyobb a kihívás, hogy ma már úgy kell bizonyítani a közjó előmozdítását, hogy közben a "felelős gyermekvállalás" témáját gondosan kerülöd, mivel az homoszexuális pároknak nem megy.

Közjó: a megfelelő tempójú, biztonságos forgalom. Ha a 30-as tábla nem növeli érdemben a biztonságot, ugyanakkor lassítja a forgalom tempóját, akkor nem mozdítja elő a közjót, ezért el kell távolítani.

Ezt elérheted forradalmi úton, az illetékes törvényhozó falhoz állításával, vagy választások útján az illetékes törvényalkotó leváltásával, de ez egy elég nagy csomag, és csak évek múlva lehet hatása, ha ugyan, vagy elérheted az aktuális törvényhozó meggyőzésével. Melynek eszköze a "megfelelő tempójú forgalom", mint közjó előmozdítására irányuló érvelés.

Persze. A "közjó"-val kapcsolatos megfontolások az érvényes jogszabályok értelmességének az értékeléséről szólnak.

Én úgy értelmezem a piktogramot, hogy jogi értelemben "lefoglal" helyeket a buszon a terhes nőknek, tehát pl. Kiss Józsi kalauz jogosult hivatalosan fölszólítani Gipsz Jakab kamaszgyereket, hogy adja át a terhes nőknek fönntartott helyet a látványosan gyermeket váró állapotú Beton Gizellának. De valóban nem teszteltem a dolgot: ha hivatalosan nem szólíthatja föl, hát nem. Van az úgy.

Ami a témánk szempontjából fontosabb, hogy a házasságra vonatkozó állami szabályrendszer fönntartása csak akkor indokolt, ha a házasság előmozdítja a közjót. Akkor mozdtja elő, ha előmozdítja a biztonságos, felelős stb. gyermekvállalást. Ha azonban ez nem közjó, akkor a házasságra vonatkozó állami szabályrendszer ugyanúgy fölösleges, mint az uborkagörbületre vagy az értelmetlen 30-as táblára vonatkozó jogszabályok. El kell őket törölni.

Az előbb általad fölsorolt joghatások nem a közjót mozdítják elő, ami azt illeti, pl. a házastársi tanúságtétel tilalma kifejezetten áldozat a közjó szempontjából, amennyiben közjó egy bűnügyben az igazság kiderülése.

Ezek ösztönzők, amelyekkel a jogalkotó kedvet akar csinálni ahhoz, hogy a népek házasságot kössenek, és ezáltal előmozdítsák a felelős gyermekvállalást, mint nagy közjót.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés