Szomszédunk: búcsú Horváth Ádámtól

2019. június 20. 13:20
A Szomszédok olyan, amilyen: de a múltunk része. Horváth Ádám sajátos nagy műve máig tükröt tart a magyar társadalomnak.

Horváth Ádám nyolcvankilenc év után elment. Búcsúzunk a Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas, kiváló és érdemes művésztől, akinek munkáit egy emberként figyelte az ország.

Készített híradót, dokumentumfilmet, riportokat, de operát, balettet és zenés játékokat is. A múlt század történelmének meghatározó, napokban sokat emlegetett 1989. június 16-i rendezvényét, Nagy Imre és mártírtársai újratemetését is az ő rendezésében követhette nyomon a közönség.

És persze elkészült a nagy mű is, igen. Horváth Ádám neve és a Szomszédok elválaszthatatlan marad.

Tizenkét éven át követhette az ország Mágenheim doktor életmentő hőstetteit, Szikszay Etus megmásíthatatlan etusságát, Gábor Gábor hódításait, Vágásiék küzdelmeit, hogy a Balatonon tölthessenek nyáron két hetet, Lenke néni és apus nyugdíjas napjainak küzdelmét, Alma ragaszkodását.

Nem akármilyen tizenkét év volt ez.

1987-től 1999-ig – közel – minden második csütörtök este, 331 fejezeten át Horváth Ádám reflektált a világra: gazdaságra, politikára, közügyekre. Egy ország valós vagy elképzelt gondjait sorolta szakadatlanul,

behúzva azokat egy megemelt valóságba, ahol mindenki jó, csak a rendszer nem.

De a mindennapi élet gondjai megoldhatónak tűnnek, az életet ki lehetett bírni, olykor örülni neki. Egy rossz világban lehetett tisztességesen élni – panelben, szegénységben, gondok között is. Milyen más üzenetre vágyhatott volna az egyszeri tévénéző 1989-ben?

Nem a szépség, jóság, emelkedettség miatt fontos nekünk a Szomszédok – és nem is minősége miatt; egy-egy belógó mikrofont, a maga korában is alávaló minőségű világítást, rossz hangosítást, vagy éppen a tökéletesen tartalmatlan párbeszédeket azonban megbocsátunk a sorozatnak.

Minden hibája ellenére – éppen azokkal – mutat be valamit, amire semmi más nem képes. Nem a témák, a dialógusok tartalmával, nem a kivitelezés minőségével fest tökéletes képet egy korszakról – hanem épp önmaga, ez a sete-suta, hol bosszantó, hol naiv, hol néplélekre tapintó, hol bornírtan szájbarágó sorozat lett az emlékezés tárgya.

A Szomszédok-érzés a múltunk része. Olyan hidat teremt korszakok, generációk között, amire jócskán rászorulunk. Minél nagyobb erőbedobással repülünk a jövő felé, minél inkább haladunk, annál hajlamosabbak vagyunk megfeledkezni a múltról. Saját múltunkról. Családjaink és közösségeink múltjáról. Arról a világról, ami ott és akkor körbevett minket. Elmulasztjuk meghallgatni a régieket, megismerni azt a tudást, tapasztalatot, amit örökölhetnénk tőlük. Szakadék lesz közöttünk, mert

ha mindig csak előre tekintünk, előbb-utóbb elszakadunk a múlttól.

Vannak azonban még hidak, ilyen például a Szomszédok: 331 fejezetnyi kötőanyag múlt és jelen között, hogy lássuk, honnan indultunk – és szerencsére hova jutottunk időközben. Horváth Ádám velünk maradó munkássága nyomán megismerhetjük, mivel teltek negyed évszázaddal ezelőtt több nemzedék tévézős estéi, és megpróbáljuk megérteni belőle, miért erre volt szükségük.

Az újra és újra megismételt filmsorozat tovább forog, az alkotó pihen. Nyugodjon békében!

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem tudom, most szomorúnak kéne lennem? Vagy
nosztalgikusnak?

Stirlitznek lesz szobra?

A Szomszédok, olyan volt amilyen.......de pontosan valamelyik nap leteszteltem a tv-2 "Édes élet" c. (minek nevezzem) műsorát? Szóval....ha ezt értékelni kell, bizony a szemét, és a kultúrmocsok közötti kategóriában lehetne nyerő,(pedig csak 20 percig bírtam) és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Ugyanígy "kipróbáltam" kb egy éve az rtl, hasonló műsorát, (annak a címét sem tudom, csak annyit, hogy Budapest is szerepel benne. Nos, nehéz eldönteni, hogy melyik minősíthetetlenebb. Én csak azt nem értem, hogy ezt tényleg tömegek nézik? Valószínű, mert ellenkező esetben, már levették volna a műsorról.
Ehhez képest a Szomszédok, egy Oscar-díjas alkotás volt, ha másért nem, de legalább hús-vér SZÍNÉSZEK(!) játszottak benne-zömmel.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. június 20. 15:20

Sajnos, hogy így volt, sajnálatos, hogy megettük, lenyeltük, bár én sem néztem a sorozatot, de a gyerekek miatt nem zárkózhattam el.
Valószínű - legjobb esetben - az országot kifosztók, akik már 82 óta előre tervezték ezt, hasznos idiótájuk volt, bár, lehet, mindent pontosan átgondolt ő maga is.
Ez még rosszabb.
Ez sajnos a Weber-cikkhez ment, most ide rakom:
@Tehetetlen Dodó
Igaz, sajnos.
Úgy állt a többiek elé, mint egy valódi hóhér, talpig feketében.
Az egész azért maradt meg ilyen élesen, mert nagyon felróttam anno, amikor a jóságos ember, a Göncz papó hónapokig!!! nem írta alá az Antall József által kinevezett tv-elnök jóváhagyását.
Ezt a Horváthtot SOS-ben aláírta Göncz, még ugyanaznap 12 előtt, amikor Horn átküldte a papírt...
13 órára már ki volt rúgva mindenki.
Egyértelmű erő-terror demonstrációt tartott ez az ember: Meg ne próbáljátok még egyszer a tévét nemzeti kézbe venni jelentéssel!
Ez mutatja pitiáner bosszúszomjas szellemiségét.
----Az események tükrében megkockáztatom: ez az ember beavatott volt, Magyarország szétrablását - spontán majd Suchmann-i privatizáció - előkészítendő!!!
Erre az agy-elterelésre kellett - többek között! - a Szomszédok végtelenül kisstílű "sztárparádéja", sajtóban ajnározása,... pedig már Rodolfo - aki "csak" profi volt, ezért tisztelet neki - megmondta: ne a számat, a kezemet figyeljék, mert "csalok".
Azzal etettek, milyen jó lesz nekünk, ha mi is Ausztria leszünk, csak addig is, bízzuk magunkat őrájuk, az emeszpé-eszdéeszre...
Na ezt az lényegest, a "csalok"-ot törölték-radírozták az cucilista privatizátorok értékrendmérnökei.
És esélyes: Horváth egy volt közülük.

A Szomszédok volt maga a Kádár-nosztalgia, megfilmesítve. Kicsit sok volt 331 rész. Olyan szintű pesszimizmus, jövőtlenség áradt belőle, hogy számomra elviselhetetlen volt.

Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy volt egy-két generáció, aminek tagjai nagyon magukénak érezték ezt. 1994-ben tömött sorban szavaztak az MSZP-re. Ki más szavazhatott volna rájuk, mint a Kádár-nosztalgiázó emberek?

Ez így igaz.
A Fidesz-kormány kultúrpolitikája olyan, amilyen.
Semmilyen.
Csak a fiatalokat képtelen megszólítani.
Ami orbitális hiba.
Csak a munkát végző derékhadat, a 30-60 asokat képtelen megszólítani.
Csak a nyugdíjasokat képtelen megszólítani.
Csak a társadalmi kohéziót képtelen címszavakban megnevezni, mert az, hogy magyarok vagyunk!, az szép, de ilyen szimpla formában értelmetlen.
A MÉDIATERROR ÉS -MOCSOK HATALMA ALATT-MELLETT EZEK AZÉRT NEM EGYSZERŰ FELADATSOROK még Orbán Viktor számára sem.
Ugyanakkor: nonszensz, hogy egy - és a hangsúly az EGY-en van - Vajna irányította a teljes magyar filmgyártást, a reális nemzeti oldalnak nyoma nincs sem a kormány tévében, sem a kormány filmgyártásban, sem a szórakoztatóiparban - évek óta ordítva van: legyenek élő zenés szórakozóhelyek, főként fiataloknak, adókedvezménnyel! estébé - kormányoldalról a qrva nagy hallgatás és semmi kibontakozás.
Arra nem képes a hatalom, hogy elérje:
minden állami szponzorált darab tartalmazza a magyarok alapdilemmáját:
szuverén legyél, vagy
mástól függő???
Ügyeid intézését ne add ki a kezedből, vagy
bízd másokra az ügyeid intézését.
Ennyi a tét?
A magyar kultúrpolitika 9-10 éve képtelen erre a tematizálásra a művészetben, kultúrában.

Ezzel mit bizonyítasz, f.szfej?

"Az Alkotmánybíróság 1991. szeptember 26-ai határozata (48/1991. [IX. 26.]) a miniszterelnök álláspontját igazolta. Ennek értelmében a köztársasági elnök akkor tagadhatja meg a kinevezést vagy a jóváhagyást, „ha alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná”. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a megtagadáshoz olyan súlyú indokok kellenek, mint az Országgyűlés rendkívüli összehívásához, vagy feloszlatásához.

Ezután Antall József változatlan formában ismét a köztársasági elnök elé terjesztette aláírásra az alelnökök kinevezési okmányait. A köztársasági elnök válaszában – nyilvánvalóan időhúzási szándékkal – jelezte, hogy „mérlegelési időre” van szüksége, és bekérte a Rádió és a Televízió működési szabályzatát. Több heti várakozás után a miniszterelnök újra az Alkotmánybírósághoz fordult, amely újabb határozatban a (8/1992. [I. 30.]) kimondta, hogy „a köztársasági elnök a kinevezési jogkörébe tartozó döntést [olyan] ésszerű határidőn belül köteles meghozni, amely annak megállapításához szükséges, hogy a kinevezés alkotmányos feltételei fennállnak-e. E határidő túllépése alkotmányellenes.” Ezzel egyértelművé vált, hogy az alkotmány értelmében Göncz Árpádnak az alelnökök kinevezési okmányait már fél évvel korábban, az első miniszterelnöki előterjesztéskor alá kellett volna írnia. "
Még egyszer, mit bizonyítasz, f.szfej?
Azt, hogy Horváth kinevezését Göncz hat hónappal később írta alá?
És nem ugyanazon a napon, amikor megkapta?
Ilyen korcsok vagytok ti Göncz-cel kezdve valamennyien.
Hülye gyerek, írjál még, "érveljél" a nyomoronc érveiddel.

"Göncz Árpádnak az alelnökök kinevezési okmányait már fél évvel korábban, alá kellett volna írnia."

Van neked olyan, hogy szövegértés, f.szfej korcs?

1994. július 20. - Göncz Árpád államfő felmentette tisztségéből Hankiss Elemért, a televízió korábban lemondott elnökét, akit - Horn Gyula miniszterelnök javaslatára - Horváth Ádám követett az elnöki székben.
A Horn-kormány 1994. július 15-én tette le a hivatali esküt, 20-án már megvolt Göncz Árpád aláírása, aki Antall Józsefet hat hónapig várakoztatta, alkotmányszegésekkel..."
Ugassál f.szfej...
Tudod, mennyi a különbség 5 nap és 6×30 nap között, f.szfej korcs...

OberEnnsinnen 2019. június 20. 15:43

"Göncz Árpádnak az alelnökök kinevezési okmányait már fél évvel korábban, alá kellett volna írnia."

Van neked olyan, hogy szövegértés, f.szfej korcs?

OberEnnsinnen 2019. június 20. 15:48

@hamusamu
1994. július 20. - Göncz Árpád államfő felmentette tisztségéből Hankiss Elemért, a televízió korábban lemondott elnökét, akit - Horn Gyula miniszterelnök javaslatára - Horváth Ádám követett az elnöki székben.
A Horn-kormány 1994. július 15-én tette le a hivatali esküt, 20-án már megvolt Göncz Árpád aláírása, aki Antall Józsefet hat hónapig várakoztatta, alkotmányszegésekkel..."
Ugassál f.szfej...
Tudod, mennyi a különbség 5 nap és 6×30 nap között, f.szfej korcs...
Egyáltalán, ismered azt, hogy szövegértés, f.szfej korcs?

"Didaktikus volt.
Téma felvetés, kifejtés, és a végén a tanulság."

Szörnyen. Főleg a végén, amikor belemondták a kamerába az okosságokat. Maguk a színészek közt is volt egy-két tehetséges, de pl. Ábel Anita vagy Csűrös Karola egyszerűen olyan bénán adta elő a szerepét, hogy a hideg kirázott tőle.

Mindeközben Horváth Ádám Csűrös Karola házaspár nem a Szomszédok életét élték.

– Nagyon későn tanultam meg főzni, már majdnem negyvenéves voltam – mondja a Szomszédok című sorozat egykori Etusa kedvesen. – Azért történt így, mert semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont meg kellett tanulnom, rá voltam kényszerítve. Akkoriban lebetegedtem, a szememmel volt baj, és az orvos megtiltotta, hogy az előadások után éjszakázzak. Tizenegykor már ágyban kellett lennem. Pedig, de szerettem azokat az estéket! – emlékezik vissza Csűrös Karola. – Az előadások után sokat jártunk a Fészekbe, és más klassz budapesti helyekre. Nagy társasággal mentünk, és mindig ott ettünk, ahova beültünk. Ezért nem voltam rákényszerülve arra, hogy megtanuljak főzni. Aztán jött a szembetegség, muszáj volt ellátni magam. Emlékszem, egyszer anyámat hívtam éjjel fél tizenkettőkor:
- Itt egy hús. Mit csináljak vele?
- Milyen színű? – kérdezett vissza anyám.
- Hát hússzínű, mit tudom én – válaszoltam. Szóval, ezek voltak az első lépéseim a főzés irányába. Lassan kisakkoztuk, hogy csirke, és anyu elmondta pontról pontra, mit csináljak vele.

Kedves, ha nem néz előre menet közben, nekimegy a lámpaoszlopnak.
Különösen a Szomszédok irányába ne nézelődjön.
Nem voltunk ilyenek, csak szerették volna.
Nem is lettünk, ez meg bosszantja.
Aki ezt csinálta, arról inkább nem szólok, mivel már nem él és semmi jó nem jut az eszembe.

Vicces, hogy a cikk írója leírja, hogy szempontból volt silány a Szomszédok, de mégis méltatja.

Én is végigéltem már ezt az időszakot, és NEM, NEM ilyen volt, mint amit ez az erősen szoci beütésű agitprop sorozat láttat. Ha ebből akarná valaki megismerni annak a bő 10 évnek a Magyarországát, az nagyon becsapná magát...

Horváth Ádámnak Molnár Ferenc volt a nagyapja.
Micsoda nagy nevű családja volt!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés