Választások

Donáth Anna: Nem a számokról beszélünk, hanem az emberekkel

2019. május 25. 16:15

A Momentumnak különösen értékes lenne egy EP-képviselői hely, a párt meg akarja dönteni a „narancsuralmat”, a világot pedig nem Budapestről kell megváltani. Többek között ezekről beszélt Donáth Anna interjúnkban.

Hány képviselője lesz a Momentumnak Brüsszelben?

Nem szeretem a számháborút, főleg nem az utolsó héten. Azon vagyunk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból: ha ez egy képviselőt eredményez, akkor egyet, ha huszonegyet, azt se fogjuk visszautasítani. Mi nem a számokról beszélünk, hanem az emberekkel. Ez egy mozgósítási játék, meg kell értetnünk az emberekkel, hogy miért is fontos elmenni szavazni. Nyugodt a lelkiismeretem,

mi végigkampányoltuk az elmúlt időszakot.

A közvélemény-kutatások egy képviselőt valószínűsítenek. Mire mennek egy szál momentumossal az EP-ben?

Láttunk rá példát, hogy egy képviselő is hatalmas munkát végezhet. Eleve számos jogosítvánnyal rendelkezik: közintézményeket látogathat, iratbetekintése joga van. Ne felejtsük el, a Momentum itthon nem parlamenti párt, így különösen értékes lenne számunkra egy EP-képviselői hely, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek politikai döntési pozícióban. Az előkészülteket mindenesetre megtettük: komoly munkát fektettünk a szövetségi hálózatunk kialakításába, testvérpárti kapcsolatok építésére. A kormányváltást ugyan Magyarországon kell véghezvinni, de nemzetközileg is fel kell készülnünk erre a helyzetre.

Bősz Anett nekünk még rendkívül optimistán nyilatkozott egy formálódó ellenzéki együttműködésről. Ha ez az EP-választásokra nem is jött össze, az önkormányzatira még megvalósulhat. Hol áll a Momentum a főpolgármester-jelöltségért folytatott ellenzéki harcban?

Nem álltunk be egyik jelölt mögé sem, de támogatjuk az ellenzéki előválasztást is. Annak nyertesét pedig akkor fogjuk támogatni, ha elképzeléseinket beépíti a programjába, főleg a lakhatási programrészünket.

Az előválasztásnak volt már egy fordulója, ott Karácsony Gergely nyert. Úgy tűnik, az ő egyetlen esélyes kihívója ellenzéki oldalon Puzsér Róbert lehet. Melyiküket látná szívesebben Budapest élén?

Jelenleg egyikőjük programjáról sem lehet sokat tudni.

Mi megalkottuk a saját víziónkat,

programunkat, és ezt fogjuk képviselni tűzön-vízen át.

Ugyanakkor ezzel nem zárják ki azt, hogy az MSZP-Párbeszéd-DK jelöltjét támogassák majd. Egy olyan jelöltet, amely mögött ott áll Gyurcsány Ferenc, ott állnak a számos fronton egyszer már megbukott szocialisták...

Nem tartom szerencsésnek, hogy konkrét személyekre hegyezzük ki a kérdést. Az önkormányzati választás tétje és súlyossága sokkal inkább abban jelenik meg, hogy képesek vagyunk-e valakivel megdönteni a Fidesz uralmát. Döntsék el az emberek, kit tartanak legalkalmasabbnak erre a feladatra. Budapesten kívül számos település van még, ahol hiteles jelölteket tudunk állítani, azokat a végsőkig támogatjuk. És szerencsére vannak ilyen jelöltjeink országszerte.

A Múzeum körúton üldögélünk most. Értelmezhető országos jelenléthez országos hálózat szükséges. Hogy áll a Momentum a körúton túl?

Nyolcvan olyan alapszervezetünk van, ami tagságában és lelkesedésében is erős, és élvezi a helyi közösség támogatását. Évekbe telik a teljes országos lefedettség elérése, ám ezt a munkát mi elkezdtük.. De hogy egy példával is megvilágítsam:

engem annyian soha nem ismertek meg még az utcán, mint az utóbbi időben vidéken,

akár a legkisebb településeken. Vagyis nem igaz, hogy minden településen mindenki fideszes lenne. Mi helyi hősöket keresünk, hiszen nem Budapestről kell megváltani a világot.

Az egyszeri választópolgár hogy bízhat meg egy olyan pártban, amelynek számos belső konfliktusáról lehet értesülni? Ráadásul ezek olykor elég forró témákban kerülnek napvilágra, például hogy a párt költségvetési bizottságának egy tagja is lemondott...

Minden közösségben vannak viták, mi ezektől nem félünk, ezeknek van helye nálunk. Az, hogy ezekből kiragadva és felnagyítva tálal a média egy-egy részletet, az az újságírók felelőssége. Hatalmas felelőtlenségnek érzem, hogy arról beszélgetünk, hogy egy frissen felállt bizottság egy tagja egy hónap után lemondott, miközben a bizottság el sem kezdte a vizsgálatot...

Ez azért kicsit súlyosabb ügynek tűnik az egyszeri belső konfliktusnál, hiszen az Állami Számvevőszék egy időre felfüggesztette a párt költségvetési támogatását is.

A folyamat végén mégis nekünk lett igazunk, és jelenleg a legátláthatóbb ellenzéki pártként működünk, minden számlát kitettünk a honlapunkra az internetre. Ez egy politikai játszma volt, a hitelességünket akarták aláásni. Befagyaszthatják ugyan a támogatásunkat, de

eddig is adományokból tartottuk fenn magunkat,

önkéntes alapon dolgozunk. 

A hitelességüket nem ásta már alá a Kunigunda úti tüntetés eszkalálódása? Amikor a jogállami működésért demonstráltak jogot sértve? Önt füstgránát használata miatt vitték például be.

Tisztázzuk akkor! Ez egy játékboltban kapható füstgyertya volt, ami legális eszköz. Háttal álltam a rendőrsorfalnak, és nem dobtam el ezt az eszközt. Kétszeres szabálysértésért ítéltek el, de ez ellen fellebbeztünk. Tiltott pirotechnikai eszköz használata a tényállás, ez azonban nem igaz. Az eszközt egyébként sem találták meg, a felvételek alapján a szakértők pedig úgy foglaltak állást, hogy ez nem tiltott, csupán besorolása alapján hivatalos rendezvényen pirotechnikai szakértő jelenlétében használható eszköz. Mi a lehető legkevésbé agresszív módon akartuk megmutatni, hogy dühösek és hangosan vagyunk, és elegünk van abból, ami történik az országban. A füst ezt szimbolizálta.

Ha nem megyünk bele a jogi csűrcsavarba, csak egyszerű szemlélődőként nézzük: azért egy tüntetésen használt, füstölő eszköznek mégiscsak agresszív üzenete van, hozzájárulhat a demonstráció radikalizálódásához.

Aki ott volt, érezhette, hogy ez nem radikalizált senkit, sőt, inkább összekovácsolta a tömeget. Úgy, hogy közben agressziót nem teremtett. Nem úgy, mint amikor a rendőrök többször is indokolatlanul vetettek be könnygázt.

Furcsa ezt hallani annak tükrében, hogy a rendőrség 2006-hoz képest szemmel láthatóan konszolidáltan, sokkal profibban kezelte az eseményeket. Nem így tapasztalták?

Nem szerencsés összehasonlítani a jelent a múlt tüntetéseivel, teljesen más típusú megmozdulás zajlott 2006-ban. A rendőrség egyértelműen viszafogottabban kezelte most a helyzetet, és ahogyan többször mondtuk, nekünk soha nem a rendőrökkel volt bajunk, az ő túlóráik miatt is tüntettünk. Hozzáteszem, történtek túlkapások, például a tüntetéshullám első napján konkrétan láttam, hogy

a rendőrsorfal mögött gumibotozták az embereket, csak erről nincs felvétel.

És ne feledkezzünk meg arról a több száz békés tüntetőről, akiket hazafelé menet igazoltattak ok nélkül, majd indítottak tömegesen szabálysértési eljárásokat velük szemben. Vagy azokról, akiket napokra bevittek, pedig részt sem vettek a tüntetéseken.

Térjünk vissza a nagypolitika vizeire! Mivel kezdené a Momentum a kormányzást 2022-ben?

A legfontosabb a jogállami keretek visszaállítása lenne, ehhez pedig új alkotmányozási folyamatot kellene elindítani, amibe bekapcsolódnak az állampolgárok, és a végén pedig népszavazással fogadhatnánk el. Utána az oktatás, az egészségügy és a szociális ügyek kerülnének terítékre, ezek a legégetőbb problémák jelenleg.

Kiragadva az oktatást. Olvastuk és véleményeztük a Momentum oktatási programját, ami gyökeresen megreformálná a jelenlegi rendszert. Az Orbán-kormány legalább elindította az ágazati reformot, és szakértők szerint is évek kellenek, amíg a folyamat beérik. A Momentum mit változtatna meg?

Egy konkrétumot rögtön említek is: a szabad tankönyvválasztás jogát vissza kell állítani. Nem lehet központilag meghatározni, hogy mit tanuljon egy-egy gyermek, a konkrét igényekre kellene szabni a tanterveket. Továbbá mi az inkluzív oktatásban hiszünk, ennek pedig előfeltétele, hogy a jövő pedagógusai is tudják, hogyan lehet ezt megvalósítani. Az egyházi és az állami fenntartású iskolák közötti különbséget is el kell törölni, illetve fel kell számolni a szegregációt, ugyanis a jelenlegi iskolarendszer szegregál.

Hadd vessem közbe, hogy az egyházi iskolák az állami fenntartó szerepét vállalják át, ilyen szempontból jogos a kiemelt támogatásuk.

Mi az állam és az egyház szétválasztásában hiszünk.

Nem mondjuk azt, hogy ne legyenek egyházi fenntartású iskolák, vagy hogy az egyházaknak ne lenne fontos szerepe az oktatásban, mi azt mondjuk, hogy az állam tegye lehetővé, hogy az iskoláiban ugyanolyan színvonalú oktatás valósulhasson meg, mint az egyháziakban. Jelenleg az állam lemond a peremvidékeken tanuló gyerekekről, hagyja lerohadni az iskolákat.

A szegregációt is említette, azonban nem az állam szegregál, hanem a szülő él a szabad iskolaválasztás jogával, és a sajátjához hasonló vagy annál jobb szociokulturális tanulókörnyezetben szeretné a gyermekét elhelyezni.

Nem vagyunk vakok, ezt mi is látjuk, ez azonban azért alakulhat ki, mert a spontán szegregációs településekre nem fókuszál kellően az állam. Nem küldi oda a legjobb pedagógusokat, nem ad kellő támogatást és segítséget az ott dolgozó tanároknak

Ki kell alakítani azt a rendszert, ami motiválja a fiatal pedagógusokat,

hogy a leszakadó falvakba, az omladozó iskolákba menjenek tanítani. Legyen ez reális alternatívája az elitiskolai oktatásnak.

Nyolcvanegy milliárdos program indult az iskolafejlesztésre, tornacsarnokok, tanuszodák épültek, és digitális táblákkal látták el az iskolákat. Mit hiányolnak?

Ha szépen ki van vakolva a fal, van digitális tábla, az nem jelenti azt, hogy a pedagógus használni is tudja, illetve ne érezné a feszültségeket. Ha nincs iskolapszichológus, nem dolgoznak együtt a családsegítőkkel, akkor hiába a csilivili intézmény. Ezek addig csupán látszatintézkedések. A jövő pedagógusait sem készítik fel a 21. századi kihívásokra, csak osztogatjuk az SNI-s és egyéb betűket, ahelyett hogy megfelelő módszerekkel fejlesztenénk ezeket a tanulókat. Lehet, hogy több helyen van digitális tábla, de az oktatáspolitikusok felfogása, és így az egész oktatási rendszerünk valójában még mindig 20. századi. 

Az SNI-s besorolást nem az iskolák osztogatják, azt a pedagógiai szakszolgálatok állapítják meg, szakmai alapon, szakértők révén.

Ezek a szakmai szervek ugyanúgy az állam részei, itt az oktatási rendszer egészének reformja lenne szükséges. Egy olyan inkluzív iskolarendszer kialakítása, ahol a gyermekeknek nem versenyezniük kell a jó helyekért, hanem minden intézmény ugyanolyan esélyeket biztosít, és figyelembe veszi az egyéni igényeket is.

Tekintsünk a családpolitikára! Ön azt nyilatkozta nemrég a 168 Órának, hogy: „Most is alapíthatnék családot nyugodt, kiszámítható körülmények között – ezer vagy kétezer kilométerre innen. Nem vagyok hajlandó feladni annak a lehetőségét, hogy ezt idehaza tegyem meg.” Nem erős egy kicsit ez a gondolat? Az Orbán-kormány számos intézkedéssel tette vonzóbbá a gyermekvállalást, lehet a CSOK-ról, az ingyen tankönyvről és iskolai étkeztetésről is beszélni...

Amiről most a családtámogatási akcióterv szól, az az, hogy mi kell ahhoz, hogy a harmadik vagy a negyedik gyermek megszülessen. Arról viszont nem szól, hogy mi kell ahhoz, hogy az első világra jöhessen.

Ezt pedig nem fogja belőlem kiprovokálni a kormány CSOK-kal vagy autóvásárlási kedvezménnyel.

Olyan ellátórendszerre van szükség, amiben a terhességem biztonsággal végig tudom vinni, nem kell azon aggódnom, hogy a szülés trauma lesz-e, vagy sem, hogy van-e elég bölcsődei hely, hogy tudok-e munkát vállalni a gyerek mellett. A kormány családpolitikai intézkedései nem azoknak kedveznek, akiknek szükségük volna rá, sokan több gyermekkel sem tudják igénybe venni a CSOK-ot. Ők miért nem olyan értékesek, mint a Fidesz középosztályának gyermekei?

Ha elégedetlenek ezekkel az intézkedésekkel, akkor hogyan változtatnák meg a családpolitikát? Hogy teremtenének igazságosabb rendszert?

Egy bérlakásprogramot indítanánk, a lakhatási víziónk szerint ne kelljen senkinek a kiadásai 30%-ánál többet lakhatásra fordítani. A munka és magánélet egyensúlyának kialakítását tartjuk fontosnak, ehhez pedig politikai akarat kell, a cégeket ösztönözni kell a távmunka, a rugalmas munkaidő lehetőségére. A szülési szabadság legyen megosztható a férfi és a nő között, az én döntésem legyen, hogy otthon maradok-e vagy sem. Sokak maradnának otthon gyermekükkel, mások azonban nem adnák fel a civil életüket, munkájukat, és így teljesednek ki. Jelenleg ott tartunk, hogy egy fiatal nőt ki lehet rúgni azért, mert fennáll a veszélye a gyermekvállalásnak, hiszen ez gazdaságilag nem éri meg a cégeknek.

A jogszabályok fokozottan védik a gyermeket váró nőket.

Jogszabály arra is van, hogy nem lehet valakit diszkriminálni származása alapján egy interjún, és mégis ez mindennap megtörténik Magyarországon.

Nincsen jogbiztonság hazánkban, és az emberek nem is tudják, milyen jogok illetik meg őket.

Ezt pedig az oktatásban kellene orvosolni, hogy kialakíthassuk a felnövekvő generációban a jogtudatos magatartást.

A kultúráról még nem ejtettünk szót, itt milyen terveik vannak?

Behoznánk a plusz 1%-ot, amit kulturális intézményeknek ajánlhatnának fel az állampolgárok. Hosszú távon nagyon jó lenne ha a civil szféra függetlenedhetne az államtól, a társadalom szükségét érezné, hogy fenntartsa ezeket az intézményeket, szervezeteket. Az EU-s pályáztatáshoz is több segítséget kellene adnia az államnak. A kultúra önmagában is érték, az ehhez való hozzáférés nem lehet privilégium. A kulturális életet alulról kell szervezni, ne az állam mondja meg, hogy melyik színház támogatott, hogy milyen darabokat lehet játszani. A kultúra erősíti a kritikai attitűdöt, a jelenlegi kormányzat ettől pedig nagyon fél.

***

Fényképek: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148944

Ajánljuk még a témában