Elcseszett rendszerváltás? Jó reggelt!

2019. március 14. 12:57

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Orbán Krisztián kimondott néhány evidenciát a rendszerváltás kudarcairól és tévútjairól, amire most rácsodálkozik a nemjobbos közeg.

Orbán Krisztián üzletember és időnkénti véleményvezér interjút adott a 444-nek.

Elég furcsa interjút, teszem hozzá: Uj Péter, a beszélgetőtársa? kérdezője? diktafontartója? láthatóan nem hisz a klasszikus kérdezz-felelek interjúkban, ami teljesen érthetetlen: egy alapos felkészülés utáni erős és ütős kérdésekkel, visszakérdezésekkel, a válaszoló részéről pedig csattanós válaszokkal és elbizonytalanodásokkal vegyes nagyinterjú az újságírói műfajok egyik csúcsa volt mindig is, és marad a jövőben is.

Most UP leült beszélgetni Orbán Krisztiánnal, és ezt úgy írja meg aztán, mint egy száraz tudósítást, függő beszédben meg idézetekkel. Na persze így nem kell megerőltetnie magát érdekes és kemény kérdések feltevésével, csak lejegyzi és kiteszi Orbán Krisztián magvas gondolatait, oszt' jó napot. De ez az interjú műfajának az önként vállalt kiherélése.

Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az interjú tartalma.

Orbán Krisztián számos olyan gondolatot és értelmezést elmond a rendszerváltás körülményeiről és a történtek máig tartó hatásairól, ami a mindenkori magyar jobboldal – politikusok, választóik, az egész jobboldali közeg – számára

gyakorlatilag harminc éve evidencia.

Annak a bizonyos másik oldalnak viszont nagyon nem volt az: mi több, a baloldali és/vagy liberális tábor és azok két évtizeden át vezető pártjai, az MSZP és az SZDSZ mindvégig a tökéletes ellentétét gondolták és hangoztatták minderről.

*

Lássuk a fő gondolatokat: még csak vitatkozni se tudok velük semmiben, csak idézem őket.

Orbán Krisztián elmondja: „A rendszerváltás elitprojekt volt. 89-ig csak a legszűkebben vett elit látta, ismerte föl, hogy a korábbi rendszer, a kommunista kísérlet zsákutcába jutott. Mi sem illusztrálja ezt szebben, mint hogy 1989 októberében még a kommunista állampárt, az MSZMP volt a legnépszerűbb politikai erő, harminc százalék fölötti támogatottsággal. Nem arról volt szó, hogy a rezsimet a nép forradalmi indulata söpörte volna el. Hanem az elit, amelybe beletartoztak az MSZMP pragmatikusabb vezetői is, fölismerte, hogy a szocialista rendszer adta politikai keretek között az ország gazdaságilag nem menthető”. Ez az elit annyira el volt foglalva a saját ügyeivel, hogy meg sem próbált széleskörű elfogadottságot szerezni az új rendszernek.

Aztán: „A mi rendszerváltásunk azonban lemondott arról, hogy korrigálja a kommunista rendszer igazságtalanságait. Hogy csak egy nyilvánvaló példát említsünk: képtelen volt rendezni az ügynökkérdést. A régióban minden más ország többet tett azért, hogy a polgáraik megismerhessék a mindennapjaikba férkőző kommunista titkosszolgálat irányítóit és az ügynökök tevékenységét”.

És:

tulajdonosztással, az ingatlanvagyon és a földek reprivatizációjával kellett volna érdekeltté tenni a tömegeket

az új rendszerben: „Küldött volna egy nagyon erős üzenetet a társadalomnak: hogy a tulajdon előbb van, mint a magyar állam. Hogyha valami a tiéd volt, akkor jöhet itt valami rablóbanda, háború meg kommunizmus, de majd egyszer visszakaphatod. Gazdaságilag ez biztos okozott volna gondokat, de ezeket a kérdéseket hiba volt rövidtávú gazdasági szempontok alapján értékelni”.

Orbán Krisztián arról is beszél: a rendszerváltás komoly társadalmi traumát is jelentett: atomizálta, dezintegrálta a magyar társadalmat. Az új rendszer nem adta meg a közösségbe tartozás élményét. „Hogy várhattuk volna ezektől az emberektől, hogy kötődjenek az új rendszerhez? Amikor az életüket csak nyomorulttá tette. Fékek és ellensúlyok? Liberális szabadságjogok? Mi a fenéről beszéltünk nekik?”

Az üzletember-véleményvezér aztán kifejti: az akkor nagy hatalmú közmédiában budapesti értelmiségi elitek vitatkoztak egymással, csak épp nem a tömegek mindennapi problémáiról. 

Az egyetlen néppárt abban az időben pedig a posztkommunista MSZP volt, ami közel két évtizedig a társadalom mélyrétegeinek egyetlen értője és igényeik becsatornázója volt a politikába. A szocialisták pedig osztogatással tudták fenntartani a népszerűségüket,

amit előbb a privatizációval (kilencvenes évek), aztán az ország (2002-2006) és végül a lakosság (2006-2008) eladósításával tudtak finanszírozni

– közli Orbán Krisztián.

Végül pedig hosszan beszél arról, hogy a legnagyobb rendszerváltó kudarc a magyar tudásbázisok, a maradék, használható és versenyképes magyar ipar és gazdaság elveszítése, elkótyavetyélése és felszámolása volt. „Ma már egyértelműen látszik, hogy a gazdasági stratégia, amelyben a rendszerváltó értelmiség hitt, és amit meglepő, utólag indokolatlannak tűnő magabiztossággal valósított meg, nem volt alkalmas arra, hogy Magyarország kikerüljön a középjövedelmű országok csapdájából.” Az iparvállalataink nagyobb része tönkrement, másik részre döntően külföldi kézbe került. Évtizedekre elveszítettük annak a lehetőségét, hogy méretes, hazai tulajdonú, exportképes középvállalkozásaink jöjjenek létre. 

A létrejött gazdasági rendszerben a magyar vállalkozások – exportképes tudás híján – elsősorban az állam által szabályozott és ellenőrzött iparágakba kényszerültek, járadékvadászok lettek. Onnan viszont nincs átjárás a világpiacra, marad értelemszerűen az államtól és a politikától való függés.

A csehek ellenben meglépték azt a két dolgot, amihez a magyar elit hozzá sem mert szagolni,

a reprivatizációt és a lusztrációt, a volt kommunista vezetők, ügynökök kitiltását a gazdasági és politikai életből.

Orbán Krisztián végül leszögezi:„Nekem úgy tűnik, hogy a mieink őszintén hitték, hogy jobban értik, mi kell a sikerhez, mint a többi hasonló ország. Miközben a világ egy hatalmas átrendeződés közepén volt, ők úgy tettek, mint akik tisztán látnak benne. De túl sok minden volt mozgásban ahhoz, hogy tényleg tisztán lehessen látni. A magabiztosság nem azonos a bölcsességgel. Mások lassabban haladtak, és sokáig úgy tűnt, hogy bénábbak, de aztán kiderült, hogy ők jártak jobban”.

*

Orbán Krisztián szerint tehát a rendszerváltás az elitek játszmája volt, akik a széles tömegeket nem avatták bele sem szellemileg, sem anyagiakban a rendszerváltásba, akik hallani sem akartak reprivatizációról és a (poszt)kommunista hálózatok megsemmisítéséről, akik

önelégültséggel vegyes ostobaságukban más ötlet híján kiárusították, avagy beszántották az ország maradék használható vagyonát és tudásbázisát,

miközben hagyták, hogy széles tömegek az állami csöcsön keresztül kapott, túlélésre elegendő segélyekre és nyugdíjakra rendezkedjenek be. Mindezt úgy, hogy fordított Robin Hoodként a magyar embereket háromszor is meglopták a rablóprivatizációval, az ország eladósításával és végül a szabadjára engedett devizahitel-őrülettel (ez utóbbiban persze a hitelfelvevő egyének elsődleges felelősségét is fontos aláhúzni).

És eközben az okosabb szomszédaink elhúztak mellettünk, nemzeti vagyonukat megtartva és okosan kezelve, masszívabb és előremutatóbb, fenntarthatóbb modernizálásba kezdve.

*

Az egyszeri magyar jobboldali, aki pedig ugyanezt már 1991-ben, 2000-ben meg 2008-ban is látta és hangoztatta, vasárnapi ebédlőasztaltól a sarki kocsmán át a tévévitákig meg a lakossági fórumokig, most vérmérséklettől függően egyetértően hümmöghet vagy az asztalt csapkodhatja dühében: de hát ezt mindig is láttuk, mindig is tudtuk, mindig is mondtuk, CSAK HÁT A KOMCSIK MEG AZ ESZDÉESZESEK HALLANI SEM AKARTAK RÓLA, ÉS ÉVTIZEDEKRE ELKÚRTÁK AZ ORSZÁGOT MEG A FÉL ÉLETÜNKET!

Az egyszeri jobboldali ezután leül, hátradől, vértolulása alábbhagy, kávét talán nem is kér már, és visszagondol elmúlt harminc évére. Aztán a következő harmincra. Ha még megéli.

És eltűnődik azon, hogy ha nem lett volna rendszerváltás, s maradt volna valami félpuha, félkemény szocializmus a következő évtizedekre, talán akkor is Hornnak, Medgyessynek meg Gyurcsánynak hívták volna az ország soros vezetőit.

És az egyszeri jobboldali most magában jó reggelt kíván minden haladó 444-olvasónak, akiknek egy 2019 tavaszi Orbán Krisztián-interjúig kellett várniuk arra, hogy leessen a szemükről a harminc éve nevelgetett hályog, 

és kiejtik a szájukon: JA, TÉNYLEG!

Nézzük végül optimistán a jó oldalát: most, harminc évvel a rendszerváltás után talán elindulhat az ország valami nemzeti konszenzus felé a rendszerváltás megítélésében. 

(Na jó, azért megnézem, épp mibe ér bele a kezem.)

Összesen 148 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mi lenne, ha a Mandiner is meginterjúvolná Orbán Krisztiánt?

Orbán Krisztián két fontos dolgot emel ki: reprivatizáció és lusztráció.

A tényszerűség kedvéért néhány dolgot meg kell említeni ezekkel kapcsolatban:

1. A reprivatizáció helyett alkalmazott kárpótlási jegy és az ennek keretében megvalósított részleges föld visszaadás a jobboldalhoz köthető, nevezetesen az Antall-Boross kormányhoz. Meg Torgyánhoz. Nem a baloldalhoz. (Mi volt az akkor Fidesznek, ma Fidesznek hívott párt álláspontja a reprivatizációval kapcsolatban?)

2. A lusztráció megakadályozása szintén a jobboldal lelkén szárad, megéltem, emlékszem Antall úr borítékos sorsjegy akcióira, amikor a renitensen viselkedő Csurkát és Torgyánt próbálta sakkban tartani titkosszolgálati anyagokkal.

Ehhez a témához adalék, hogy a Fidesz, amely az elmúlt 30 évből a legtöbbet, 13-at kormányzással töltött, vajon mit tett a lusztráció érdekében? (Semmit, ami persze érthető is a Martonyitól, Matolcsyn át Pintérig és Tasóig húzódó "jobboldali" személyek előző rendszerbeli működését ismerve)

Aztán csinált magából 2010-re Horn Gyulát. Azaz még rosszabbat.

„Küldött volna egy nagyon erős üzenetet a társadalomnak: hogy a tulajdon előbb van, mint a magyar állam. Hogyha valami a tiéd volt, akkor jöhet itt valami rablóbanda, háború meg kommunizmus, de majd egyszer visszakaphatod."

Lásd: trafikmutyi, Simicska kiforgatása a cégeiből, állami gazdaságok privatizációja, földárverések, Mészáros és a bélmegyeri vadászok, és még hosszan lehetne folytatni.

ERGÉ! Ez nem a baloldal, ezek Ti vagytok!

Ja. És pofátlan módon még a költségvetést is rendbe tette, méghozzá úgy, hogy a legtöbb ember sokkal jobban él, mint korábban, pusztán azért, hogy hatalomban maradhasson. Abcug!

Ne beszélj mellé. Az egyszerű emberek is sokkal többet kapnak. Az ebben a pláne, hogy nem hitelből vagy a közös vagyon feléléséből történik.

Nyilván soha nem olvasnál Csurkát, pláne hitelt nem adnál a szavainak, de ha képes lennél egy kicsit félretenni a szemellenződet, meglepődnél, hogy milyen pontosan látta Csurka már 1992-ben a rendszerváltást.
Röviden összefoglalva: Antallék kényszerpályán mozogtak, és ezt a kényszerpályát a volt MSZMP és a cikkben is említett budapesti értelmiség hozta össze a számára.
Na ez az, ami nem volt meg Csehországban (akkor még Csehszlovákiában) és Lengyelországban, az elődpárt embereit kizártak mindennemű hatalomból, az értelmiség nem az elődpárt által direkt erre a célra kinevelt értelmiség volt, így a vagyonátmentés sem olyan mértékű volt, mint nálunk.

Tudod, ez meg olyan dolog, hogy ugyanakkora költségoldalnál nem a jobb terméket veszik, hanem a jobban marketingeltet, és még csak azt sem lehet mondani, hogy az emberek hülyék, hanem iszonyat pénzeket költenek annak a kutatására, hogy az embereket hogy lehet manipulálni, ezért ezek a dolgok működnek, és ha a jobboldal meg akar maradni, akkor neki is tudnia kell népszerű médiát működtetni.
Ezt már 2002-ben látták, amikor kimondottan sikeres négy év kormányzás után az ellenzéki média nyerte meg a választást - hogy utána jöjjön egy elveszett évtized.
Nem akarnak még egyszer ebbe a hibába esni, és mit mondjak, meg is értem őket. Sőt, én se szeretném, ha megint jönnének a fakezű barmok, és csődbevinnék az országot.

Kik tüntetnek?

Tudod, hogy mennyi volt az átlagbér 2010 elején, hányan voltak akkor munkanélküliek, és hogy mennyivel ér többet most a minimálbér, az átlagbér az inflációt is beleszámítva? Itt most milliókról van szó, nem kell az ilyen "ötezren tüntettek, akkor az egész ország így gondolja" demagógia.

Igen, a középosztályra, nagyon helyesen egyébként, mert az értékteremtés onnan indul ki. Tudod, a középosztály nem zárt, mint a felső tízezer, pont az lenne a cél, hogy minél több embernek legyen vonzó, és kövessen el mindent, hogy önerejéből bekerülhessen.
Szemben a baloldal nyomorkultuszával, ahol mindent a szegényekkel indokoltak meg, ezért adóztatták agyon a középosztályt (ha emlékszel még: ők voltak az akkori szóbeszédben a "gazdagok", miközben már az átlagbér is a legfelső adókulccsal adózott). Az igazi gazdagokat pedig nem tudták, vagy nem is akarták elérni, simán ment a nullára számlázás, a minimálbérezés, az offshore-ozás és társai. Az volt a balek, aki rendesen adózott, és az ez alól kibújás volt a menő, ezt még Puzsér is az Index szemére hányta.
Na, és az volt az érdekes, hogy a "gazdagoktól" beszedett pénznek csak egy töredéke ért el a szegényekhez, akik mindig csak egyre többen lettek.

a rencerváltásról, hivatalosan és nyilvánosan, ma is csak nagy áhítattal illik beszélni
holott az egészhez szinte semmi közünk nem volt
mint ahogy korábban a szovjet blokkban találtuk magunkat, úgy kerültünk át a rencerváltott a nyugati blokkba
a ká európai rencerváltásnak nyilván csak egyféle forgatókönyve volt
készítőinek fogalmuk sem lehetett, hogy mekkora különbségek voltak a szovjet blokkon belül - és éppen a mi javunkra
de a mi rencerváltó "elitünk" simán (és gyorsan) lenyomta a nép torkán, hogy a kádár rendszer nem is volt különb még csau romániájánál sem
aztán jött, ugye, a korábbi közös vagyon elprivatizálása (egyeseknek!) meg a munkanélküliság (másfél millió embernek)
és aki próbált nem amnéziásan emlékezni az előző rendszerre, az rögtön megkapta a bélyeget: komcsi

Ez fontos és a kép lényeges része.

...és, ha gyakorlatilag harminc éve evidencia
akkor tetszettek volna hangosabbnak lenni ebben a 30 évben!
mert a jó magyar nép azt hitte, hogy eddig is nálunk volt a legjobb, de most aztán tényleg...minimum az osztrák szint jön

a jó magyar nép meg csak ámult- bámult, és bevett minden dumát
szokás szerint
ááá, olyan csönd kísérte a rendszerváltók brutális hazudozásait (a szebb jövőről és a csúnya múltról) - hogy az szinte hihetetlen

A politikában soha nem érte meg a csőlátás. A devizahiteleknél is mindenki csak magával törődött, de a sár tízszeresen csapódott vissza. Szerintem sokan megtanulták a saját kárukon keresztül, hogy mit nem szabad megengedni az államnak.

Ami a cikket illeti, sok benne a teátrális kijelentés. Szinte minden társadalmat az elit vezet, az fekteti le a szabályokat. Mondjál már egy példát, ahol az utcáról behívott közemberek írták az alkotmányt. Ez önmagában nem baj. Hogy a rencerváltáskor vagyont kellett volna osztani? Ez jól hangzik, de pontosan milyen vagyont? Messze nem volt elég szétosztanivaló.

Azért 5% gazdasági növekedés eladósodás nélkül, azt én hajlamos lennék eredménynek nevezni. 1970-ben születtem, tudsz azóta olyan évet mondani, amikor ilyet produkált a gazdaság?

A középosztály nincs segélyezve, eddig volt túladóztatva. Százalékosan soha nem adózik kevesebbet, mint egy ugyanolyan családi helyzetben lévő, kevesebbet kereső ember, azaz mindig arányosan többet adózik.
A tapasztalat azt mutatta (Egyesült Államokban és Nyugat-Európában), hogy a középosztály megtakarít, és ezt a pénzt vagy vállalkozásokba fekteti (vagy saját maga kezd vállalkozásba, vagy ismerős vállalkozásába segít be, vagy bankba illetve részvényekbe teszi a pénzét, amik szintén vállalkozásokba folynak be). Vagy többet fogyaszt, és ezzel az új vállalkozások vevőjeként lép fel (erős középosztály nélkül nem tudnának az új szolgáltatások sem megszületni)
A nyugati válság egyik oka, hogy a tőke koncentrálódik, csökken a középosztály, a pénz nagy része a felső ezrelékhez megy, akik viszont jóval kisebb fogyasztói bázis (nem mindegy, hogy tízmilliós vagy tízezres rétegnek csinálsz pl. egy házhozszállítói szolgáltatást)

Mi gátolja most a tehetségeseket a feljebb jutásban?

Ja, hogy te bele vagy szűkülve a saját kis véleménybuborékodba, és még mindig ott tartasz, mint a Demokratikus Charta '91-ben, hogy aki nem velük van, az antiszemita.
Hát, így kár bármivel is érvelni, mert csak lepereg rólad, mint kutyáról a víz.
Annak meg eleve kár bármit is mondani, aki már élt a kilencvenes években, és nem látta, hogy lopják el az állami cégeket.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés