Ennyit a reformról

2018. október 4. 15:35

Hargitai Miklós
Népszava
Akkor tehát a következő négy évben sem fog semmi érdemi történni az egészségügyben.

„Akkor tehát a következő négy évben sem fog semmi érdemi történni az egészségügyben. Erről épp most lett tájékoztatva a nagyközönség, Nagy Anikó szakállamtitkár lemondásának elfogadása útján.

A színfalak mögé pillantva a két régi harcostárs, Kásler Miklós miniszter és Nagy váratlan szakítása azonnal magyarázatot nyer. Mivel az állami egészségügy állapotával ma már mindenki elégedetlen, Orbán Viktort is beleértve, az államtitkárnak elő kellett rukkolnia valamivel, amiről odafönt úgy gondolhatták, hogy nem kerül sok pénzbe, ám mégis eladható a népnek reformként. Ez lett volna a kiegészítő egészségbiztosításról szóló tervezet. 

Csakhogy a kiegészítő biztosítást nem lehet anélkül bevezetni, hogy előtte valaki (a politika) el ne döntené, mi tartozik bele a minden járulékfizetőnek és eltartottnak járó alapcsomagba. Ennél fundamentálisabb és húsba vágóbb politikai döntés az egészségügyben nincs – nem véletlen, hogy az Orbán-kormány úgy fél tőle, mint a tűztől. Ha túlságosan szűkre szabják az alapcsomagot, abból népfelkelés lesz; de valójában nem is nagyon lehetséges úgy meghúzni a határt, hogy jelentős tömegek és komoly hangerővel bíró betegcsoportok ne érezzék kisemmizettnek magukat. 

A szóban forgó aktust a magyar politikai osztály a rendszerváltás óta tolja maga előtt – mint az ún. szociális népszavazás megmutatta: nem is ok nélkül –, a Fidesznek (vagyis a kormánynak, vagyis Orbán Viktornak) pedig láthatóan a harmadik kétharmad sem adott elegendő bátorságot hozzá. Így hát Nagy Anikó valójában a lehetetlenre vállalkozott, amikor a legfontosabb koncepcionális kérdések megválaszolása és mindenféle háttérszámítás híján is összeállított egy ötoldalas vázlatot arról, hogyan is működhetne nálunk a krónikus finanszírozási válság egyik lehetséges megoldása, a kiegészítő biztosítási rendszer. A dolgozat kormányzati fogadtatása az előzményekhez méltó volt, amit a kiszivárgott hírek szerint Kásler személyes sérelemként élt meg, és a konzervatív-keresztény-paternalista hagyományoknak megfelelően a beosztottján igyekezett megtorolni – alighanem ez (is) vezetett a lemondáshoz.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Erről van szó, nagyon sok a potyautas.

Aki viszont adózva egy életen keresztül fizetett nem keveset (és fizetett utána a vállalata), ha elmegy a magánba, noha ezzel tehermentesíti az államit, semmit NEM kap, ez nem tűnik méltányosnak.

Egy évtizedeken keresztül elszúrt ágazatot, a gazdasági csődhelyzetből való kikecmergéssel párhuzamosan NEM lehet két kormányzati ciklus alatt rendbetenni.

Az egész művelt világot amellett valóban belengi a kölcsönös szívességek, juttatások rendszerének légköre. Mi Móricztól a Rokonoktól indultunk és az egészségügy az 50-es évektől kezdve alapjaiban fekete volt, egy-egy önérzetesen nyomorgó alkalmazottól eltekintve. A fizetések növögetnek, de az igények alapja részben a kádári mindenkinek volt munkája, mindenki adott, amennyit tudott, részben most a szerencsés nyugati országokban az egészségügyben elérhető jövedelem.

Azt hiszem, ezt egy dzsungel, amit nehéz lesz civilizálni.

Addig pedig örüljünk, h. nem még keletebbre születtünk, nem olyan rossz a magyar egészségügy, sőt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés