Harc a melegjogokért? Ugyan már!

„Az egyik leghangosabb szélsőséges-liberális kezdeményezés a szexuális orientáció szabadságjogainak megfogalmazása. Miért lenne ez kérdés? – merülhet fel az olvasó fejében jogosan. Miért kellene azt, ami a hálószobában történik és nem bűncselekmény, szabadságjogként kiterjeszteni? Miféle oka lenne erre bárkinek? A válasz pofonegyszerű: a homoszexuálisok már nem csupán az egyén autonómiájának szabad és »békés élvezetét« kívánják megélni, hanem túllépve mindezen, házasodni és gyermeket vállalni is szeretnének. Ehhez pedig a hagyományos családmodell lebontására alkalmas szabadságjogok kellenek. Bár rejt némi biológiai ellentmondást mindez, de társadalmi körülmények között az elvi lehetőség létezik, mint ahogy ostobának lenni is bárki jogában áll. Persze, csak ha hagyjuk!

Melegjogok, mint szabadságjogok

A szabadságjog megfogalmazása mindemellett azért is fontos a melegek számára, mert így – a vitát megkerülve – az alkotmányból lehetne levezetni, azaz engedni és támogatni a melegjogok kiterjesztését. Ezekben az esetekben pedig már nem pusztán a »békén hagyott« individuum állna előttünk, hanem az állami támogatásra is rászoruló egyén. Azaz negatív szabadságot és pozitív állami cselekvést kell feltételeznünk a melegjogok esetében egyszerre. De normális mindez?

A melegek jogaiért küzdő mozgalmak komoly sikereket értek el a nemzetközi jog »fejlődésében«. Az Európai Unió Alapjogi Chartáját az akkori tagállamok 2000-ben fogadták el Nizzában, majd 2007-ben a Lisszaboni szerződéssel kiegészítették és általános értékké emelték. A 9. cikk kimondja, hogy »a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó törvények szerint biztosítani kell«, a 21. cikk pedig tilt minden megkülönböztetést, amelybe bekerült kimondva a »szexuális irányultság alapján történő« is. E két cikk pedig könnyen egymásmellé tehető. Így a Chartát elfogadó tagállamoktól elvárják az emberjogi szervezetek, hogy a házasság intézményét, majd a gyermekvállalás jogát (értsd örökbefogadás joga) nyissák meg a homoszexuális párok előtt. És mindezt a liberális elvekre hivatkozva állítják, érvelésük lényege pedig ezúttal is az egyén autonómiájának további kiterjesztése.

A melegjogi mozgalmak számítanak a liberális politikusok támogatására, és a filozófia háttér ismét a mai liberalizmusban és annak elveiben lelhető meg. Még több szabadság, egyenlő jobb világ – hazudják szerte a nyugati civilizációban. Mesélik tovább a tündérmesét.”