Egy részeg céllövő találatai

2017. március 2. 8:43

Galsai Dániel
Magyar Hírlap
Néha ki kell mondani egyszerű, tiszta, értelmezhető, racionális, morálisan megkérdőjelezhetetlen mondatokat. Éppen ezért mondjuk most ki sallangmentesen, hogy Lukács György egy sötét gazember volt.

„Régi elméletem, hogy néha ki kell mondani egyszerű, tiszta, értelmezhető, racionális, morálisan megkérdőjelezhetetlen mondatokat. Miképpen a presszóban, a közértben, a munkahelyen, az egyetemi aulában beszélnek az emberek – a szűk körű PC-terroristák diktatúrájától mentesen. Éppen ezért mondjuk most ki sallangmentesen, hogy Lukács György egy sötét gazember volt.

Közéleti-politikai életpályáját kevés számú még élő híve megpróbálja ellentmondásosnak, sőt tragikusnak beállítani, de a józan ész ellenáll ennek a utólagos szerecsenmosdatásnak. Kétségkívül átélte a 20. század legvérzivatarosabb évtizedeit – de ki nem, akkoriban? Az első világháborúban nem fegyveres szolgálatra vonult be, de 1916-ban az alól is felmentették. Ám ez az „untauglich” esztétát és filozófust egy csöppet sem akadályozta abban, hogy a Tanácsköztársaság dühödt pusztításában népbiztosként, utóbb politikai biztosként tevékenykedjen. Ebbéli minőségében a törékeny filosz továbbra sem lőtt, inkább lövetett: a Vörös Hadsereg tiszafüredi veresége után Poroszlón hét saját katonájának a fejébe röpíttetett golyót. Ez alighanem egy minimálisan humanista polgár számára önmagában elegendő lehet Lukács emberi megítéléséhez, de akkor már ürítsük fenékig a méregpoharat: hiteles feljegyzések és történészi kutatások szerint ez a fegyverforgatásra alkalmatlan filozopter a századparancsnokokat utasította, hogy a saját embereik közül jelöljék ki a halálra ítélteket! A szadizmusnak és a már-már perverzitásba hajló bosszúvágynak ez valami olyan csúcspontja, amihez nem szükséges kommentár.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Valóban az volt, de legalább a követői sem lettek különbek nála.

Marx és Engels csak filozofáltak.

Lukács elvtárs nemcsak filozofált, hanem agyon is lövetett embereket.

Lukács elvtársat 1945. április 2-án (onnan messziről a Szovjetunióból, ahol élt, Taskentből) egyből beválasztottak (a megszállt Magyarországon) az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe.

Vannak akik szeretik az olyan embereket dicsőíteni, mint Lukács elvtárs, aki a megszállók szekerén érkezett az országba.

Lukács elvtársat személyes felelősség terheli a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért.

Ő okolható e homogenizációs folyamat egyik programadójaként és szellemi útmutatójaként, a Párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáinak összeállítójaként több kiemelkedő magyar filozófus (például Hamvas Béla, Kerényi Károly, Prohászka Lajos), valamint író (például Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, illetve az Újholdasok) tönkretételéért, elhallgattatásáért, emigrációba kényszerítéséért (Márai Sándor) vagy a szellemi életből való kiszorításáért.

Ezt írtam volna én is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés