„A mostani politikai klíma se teljesen kedvez az individualizmusnak és a valódi személyes meggyőződésnek. Egy igazi konzervatív gyanúval illet minden nagy "egyénieskedést". Annak belátása, hogy a régi hasznosabb és biztosabb, mint az "új", nem vált ki valódi lelkesedést. Persze lehet tisztelni a "kipróbált" dolgokat – de ki fog majd élni-halni (meghalni) értük?
A politikai baloldalon sem látunk felkavaró, új gondolatokat. Érthető is: ha minden felismert új összefüggést vagy ellentmondást az "ellenség", a jobboldal befolyásszerzési kísérletének vagy egyszerűen "zavarónak" tartunk, akkor maga a baloldal átalakul valamilyen globális baráti társasággá, ahol az örökös "menő vagyok" felirat jelenti a haladást. Ennek az örökös "menőségnek" a tartalmi elemei pedig a mindenkori divat és közösség szerint cserélhetők, jelenteni nem jelentenek semmit. A nyugati gondolkodásban óriási hagyománya, sőt kidolgozott ikonográfiája van a "pálfordulásnak" – fordulatokat, "átállásokat" ma is tömegével látunk Kelet-Közép-Európában, csak éppen semennyi átélést, vívódást vagy kétségbeesést.