Eörsi Mátyás nem érti

„A Facebook-oldalán mesélte el nekünk Eörsi Mátyás, hogy az Orbán-kormány jelöli őt egy demokrácia mellett elkötelezett társaság főtitkárának. A társaság ugyan nem kormányközi szervezet, főtitkárát maga választja, de jelölést kormányoktól kér. Eörsi a jelölés lehetőségéről a Külügyminisztérium egy nem politikus munkatársától értesült, de hatályos jelölést csak a hivatalban levő külügyminisztertől kaphatott. Szijjártó Péter meghívta őt a minisztériumba, és ő elment hozzá megbeszélni a dolgot. Mint Facebook-oldalán, majd később Bolgár György műsorában is elmesélte, ő közölte Szijjártóval, hogy eddig is élesen bírálta az Orbán-kormányt, és ezután is ezt fogja tenni. Szijjártót ez nem zavarta, és ennek ismeretében is jelöli őt. Mint Eörsi a Klubrádióban elmondta, más jelölt egyelőre nincs, de még lehet. A magyar államtól ezért egy fillért nem kap, ha megválasztják, a társaság főtitkáraként nem a magyar államot, nem Magyarországot képviseli, tehát a dolog nem áll konfliktusban ellenzéki politikusi mivoltával. 

Nemrégiben történt más valami is. Szent-Iványi István, a Fodor-féle liberális párt külpolitikusa, aki korábban Eörsihez hasonlóan öt cikluson át az SZDSZ országgyűlési képviselője és ügyvivője is volt, eleget tett a Tusnádfürdőre szóló meghívásnak, és ott részt vett egy panelbeszélgetésen. Élesen vitatkozott a fideszes politikusokkal, és úgy vélte, helyes, ha képviseli a maga ellenzéki álláspontját. 

Demokratikus körülmények között helyes megragadni minden alkalmat nézeteink kifejtésére, másokkal, különösen ellenzéki helyzetben a kormányon levőkével való ütköztetésére. Szent-Iványi azonban nem vette figyelembe, hogy nem egyszerűen ellenzék és kormány viszonyáról van szó, hanem arról, hogy miképpen viszonyul ellenzéke egy önkényuralmi rendszerhez. Demokráciában kormány és ellenzéke folyamatosan beszélő viszonyban van egymással, aminek az az alapja, hogy egyaránt elfogadják a demokratikus berendezkedés kereteit. Ma Magyarországon nem ez a helyzet, a Fidesz a kormányhatalom birtokában lerombolta ezeket a kereteket, s mindezt az ellenzék folyamatos tiltakozása mellett tette. Önkényuralom gyakorlóival a rendszer ellenzékének nem indokolt beszélő viszonyt fenntartania.

Ugyanez a probléma Eörsi eljárásával. Az, hogy egy demokratikus kormány vele szembenálló ellenzéki politikai szereplőt jelöljön valamilyen nemzetközi tisztségre, akitől nem várja el, hogy feladja vele szembeni kritikus álláspontját, természetes dolog. Ez így normális a demokratikus kormány és ellenzéke viszonyában. Nálunk azonban nem ez a helyzet. Nem pusztán arról van szó, hogy Eörsi mást gondol a magyar politika fő kérdéseiről, külpolitikáról, belpolitikáról, az Európai Unióról, mint a kormány, és bírálja a kormány politikáját. Arról is, hogy Szijjártó külügyminiszter abban az Orbán-kormányban tölt be pozíciót, amely hat éve irányítja a demokratikus jogállam felszámolását, amely megszüntette a magyar alkotmányosságot, amely kérdésessé teszi Magyarországnak a nyugati demokráciák melletti elkötelezettségét. Eörsi eljárása óhatatlanul olyan benyomást kelt a nemzetközi életben és itthon is, mintha Magyarország minden baj dacára alapjában normális demokrácia lenne. Ez a Fidesz érdeke, de nem a magyar demokráciáé. Ezt a különbséget, nevezetesen a demokratikus ellenzék és kormány közötti viszony, illetve az önkényuralmi rendszer és ellenzéke közötti viszony különbségét Eörsi szemlátomást nem érti.”