7. Újabb üzenet érkezett Orosztól. „Fiúcska! Várjuk a »szabadcsapataidat« és majd megnézzük, hogy ki és mit fog nyalogatni. Egyébként megtalálsz könnyen Érpatakon, de ha nem, akkor hívj fel telefonon s megmondom, hogy hol tudunk összefutni, a számom: XXXXXXXXXXXX, nem szeretném ha fölöslegesen jönnétek Érpatakra és a találkozó elmaradna s így véletlenül (az eleve) szaros csizmádat megtisztítás nélkül szarosan kellene hazavinned. Nethuszárjaiddal gyertek mielőbb, mert mi mindenképpen segíteni akarunk nektek valahogy úgy és olyan tökéletes módszerrel megtisztítani, hogy az a fránya csizma többet már soha ne tudjon beszarozódni. (Egy kicsit később ugyan, de egyébként a bíróságon is fogunk találkozni, de sajnos oda ezt a speciális tisztítási módszert nem tudjuk elvinni.)”
8. Válaszoltam. „Fiúcskázzad te a fiadat, ha van, először is. Másodszor: ha nehéz volt értelmezni a posztomat, segítek. 1. Megaláztál egy szerencsétlent, visszaélve a hatalmaddal. 2. Jeleztem egy hasonlattal, hogy hasonló megalázást érdemelnél. De. Minthogy az önbíráskodásnak nem vagyok híve, nyilván nem szervezek semmiféle szabadcsapatot. A gondolattal jó eljátszani persze, de ne pocsékold az idődet azzal, hogy rám vársz. Nincs szabadcsapatom, nyilván, meg időm sincs, hogy veled foglalkozzam. Ja, és ha már bíróság: ne fenyegess, az ott nem jön jól. Inkább gondolkodj el a szerepeden, ha képes vagy még rá. Azon, hogy mi értelme másokat megalázni és visszaélni a hatalmaddal. Egyébként meg lehet, hogy téged nem tanítottak meg az alapokra, nem is az én dolgom, de tudod a magánlevél azért magánlevél, mert nem nyilvános. Te meg a Betyársereg oldalára pakolgatod annak apró részletét, amit válaszként írtam neked. A pökhendi kis megszólítgatásodra. Szánalmas.”
Mindezt tegnap, 2015. április 26-án este olvasta Orosz Mihály Zoltán, a Facebook szerint egészen pontosan 22.20-kor.
Egészen pontosan tisztában volt tehát ma reggel azzal is, hogy nincs szabadcsapatom és terveim között sem szerepel ilyet összehozni. Neki viszont van ilyenje. A Betyársereg. Tegnap 22.20-kor viszont már akkor is értenie kellett, hogy nem számíthat rám személyesen, ha addig nem jutott el az agyáig. A feljelentést ennek ellenére elküldte. Segítséget is kért. Rendőrit. Mert ha nem, akkor Betyársereg. (Ez persze nem fenyegetés, és nem uszítás.)
A szerveknek ezúton jelzem tisztelettel: tőlem ugyan nem kell megvédeni a bátor harcost.