Az elmúlttízév: tankok helyett nyugdíj, helikopterek helyett stadionok

2014. szeptember 1. 9:12

Balogh Ákos Gergely
Mandiner
Örömmel láthatjuk, hogy van olyan jelentős kérdés, amiben ciklusokon átívelő egyetértés mutatkozott Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és Orbán Viktor kormányai között: kevesebb pénzt a honvédelemre!

magyar_honvedelmi_koltsegvetes_2001_2012_560.jpg

„In­kább egy­he­ti plusz nyug­díj, mint újabb fegy­ve­rek!”
(Kortárs magyar miniszterelnök a
honvédelmi büdzsé csökkentéséről.*)

Legalább fél éve tart a polgárháborús-háborús feszültség Ukrajnában. Hogy mit lépnek erre a szomszédok? Románia 700 millió lejjel, mintegy 50 milliárd forinttal növeli idei védelmi kiadásait, 2017-re pedig megduplázza a honvédelmi költségvetését, s ezzel teljesíti azt a NATO-elvárást, hogy a tagországok a GDP két százalékát fordítsák erre a célra. Lengyelország – ami már régóta GDP-je közel két százalékát fordítja katonai célokra, és 2014-es honvédelmi költségvetése minden eddiginél nagyobb – felgyorsítja helikopterbeszerzését. És Magyarország? Elkészülnek a tervek szerint mintegy százmilliárdba kerülő új Puskás Ferenc Stadion látványtervei.

Nagyságrendileg ennyibe kerülne a honvédségi helikopterbeszerzés is (a rendőrségi, mentő és katasztrófavédelmi képességekkel együtt elérheti a 150 milliárdot a beszerzés értéke), erre azonban egyelőre nincs pénz. Az év elején előállt az a helyzet, hogy alig volt biztonságosan repülőképes katonai helikoptere Magyarországnak. Miközben impozáns stadionépítési programot valósít meg az ország és 26 milliárdért indít sportegyetemet, a honvédelmi költségvetésünk reálértéken számolva évek óta csökken (2014-ben szinte csak a honvédelem kapott nominálértéken is kevesebbet, mint az előző évben) és a tervek szerint csak 2016-tól kezd majd el nőni évente a GDP 0,1 százalékával.

Ha ránézünk a poszt nyitóillusztrációjára, örömmel láthatjuk, hogy van olyan jelentős kérdés, amiben ciklusokon átívelő egyetértés mutatkozott Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és Orbán Viktor kormányai között: kevesebb pénzt a honvédelemre! 

Hogy lássuk, hova vezetett mindez, ideteszem a visegrádi országok és Románia dollárban, illetve GDP-arányosan számolt, honvédelmi költségvetését (a statisztikák értelmezéséhez hozzátartozik, hogy a magyar számok nem tartalmazzák a katonai nyugdíjakat, míg a többi országé igen, ez egy körülbelül 30 milliárd forintos tétel):

magyar_honvedelmi_koltsegvetes_2001_2012_560.jpgMagyarország

 

csehorszag_honvedelmi_koltsegvetes_2001_2012.jpgCsehország

lengyelorszag_honvedelmi_koltsegvetes_2001_2012.jpgLengyelország

 

romania_honvedelmi_koltsegvetes_2001_2012.jpgRománia

 

szlovakia_honvedelmi_koltsegvetes_2001_2012_560.jpgSzlovákia

2012-ben gyakorlatilag annyit költöttünk a hon védelmére, mint a feleekkora népességű Szlovákia, kevesebb mint feleannyit, mint a hasonló nagyságú Csehország, és kilencedannyit, mint Lengyelország. Nincs még egy olyan állam a referenciacsoportunkban, ahol a GDP egy százalék alá esett volna a katonai ráfordítás, és különösen szomorú, hogy itthon éppen a nemzeti szuverenitás fontosságát nap mint nap hangsúlyozó Orbán-kormány idején következett be mindez (pedig a miniszterelnök évek óta rendszeresen beszél a világot átható nagy változásokról, amik a legritkább esetben szoktak teljes békében végbemenni).

A magyar közgondolkodásból – és sajnos a politikai elit gondolataiból – gyakorlatilag hiányzik a katonai veszélyérzet, mintha konszenzus lenne arról, hogy sosem múlnak el a békeévek. Szüleink és a mi nemzedékünk is úgy nőtt fel, hogy nem volt háború Magyarországon, és az emberek hajlamosak ezt a tapasztalatot indokolatlanul hosszú időre kivetíteni. Ráadásul részben még ez a háborúmentesség is illúzió: a '90-es évek délszláv háborúi idején többször is közel kerültünk ahhoz, hogy Magyarország a konfliktusok közvetlen résztvevője legyen – nem beszélve arról, hogy Szentlászló polgárai vagy a Koszovóba vitt vajdasági sorozottak révén nemzetünk közvetlenül is érintett volt ezekben a harcokban.

Az ukrajnai és a közel-keleti történések alapján nem kizárt, hogy egyszer napjainkra is úgy emlékszünk majd vissza, mint boldog békeévekre. Mert csak utólag derül ki, hogy mikor érnek véget a béke évei: a száz évvel ezelőtti történések előzményei, pláne következményei ugyancsak bőséges magyar tanulságokkal szolgálnak. Történtek ugyan pozitív dolgok is a magyar honvédelemmel a mögöttünk hagyott bő évtizedben, ilyen fejlemény például a Gripenek beszerzése és hadrendben tartása, az önkéntes tartalékosi rendszer vagy a Rábaállami megvásárlása, azonban a költségvetés alakulása jól mutatja, hogy az összkép kifejezetten borús. Mert fontosabb volt a tizenharmadik havi nyugdíj, a völgyhíd, a rezsicsökkentés meg az ócsai lakópark. Mert ezek – a katonai kiadásokkal szemben – vagy szavazatot hoznak (ráadásul sok-sok szavazatot) vagy üzletet. És hiába lennének hirtelen százmilliárdjaink a honvédelmünk fejlesztésére, az ehhez szükséges időt nem tudjuk megspórolni. Ezt az elvesztegetett évtizedet már nem adja vissza senki és semmi.

*

*: Ezt emlékeim szerint Gyurcsány Ferenc mondta friss miniszterelnökként 2004-ben, de egy akkori UFi-cikkemet leszámítva nem találok rá más forrást. Ha elhangzott, ha nem: mottónak sajnos hibátlan. Ahogy 2007-ben az A jövő visszahódításában, úgy most tavasszal, a Mandiner.Magyarország honvédelmi munkaanyagában is azt kellett, hogy írjuk, sokkal többet kellene az ország védelmére fordítanunk, ha nem akarunk csórén állni, ha majd egyszer zengeni kezd az ég.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 81 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez sajnos igaz.
A mostani kormány mentségére azért azt fel lehet hozni,hogy legalább a kormánypárti civileket folytonos harci készültségben tartja,akik ezért úgy hiszik,hogy erősebb állama a magyaroknak tán sose volt.

Tökéletesen igaza van.
A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem vette komolyan a honvédelmet (még a kisgazdák szorgalmazták leginkább az Antall-kormány idején).
Illúzió azt gondolni, hogy egy esetleges támadás esetén önállóan meg tudnánk védeni magunkat,de egy ennyire lepusztult hadsereggel egy napig sem tartanánk ki.

Na ez is egy olyan téma, mint a foci, mindenki ért hozzá, mindenki egy született hadvezér.

Az azért figyelmet érdemel, hogy a Magyar Nemzet szombati számában Kósa Lajos foglalkozik egy ugyancsak terjedelmes írásban az új védelem politika szükségességével, hiányolva a páncélosokat és a tüzérséget a magyar hadrendből.

S most a mandiner tolmácsolja az USA üzenetét, fegyverkezni kell az orosz medve okán, akit az amerikaiak bosszantottak fel. Az amerikai hadiiparnak kell a megrendelés, mert ugye senki sem gondolja, hogy a NATO új tagállamainak Moszkvából kell majd a fegyvereket beszereznie.

Az USA tudatosan teremtett egy olyan biztonságpolitika krízist, amire való hivatkozással követelheti a védelmi kiadások 2 százalékos teljesítését. Ennek az irányvonalnak volt szombaton Kósa a szócsöve, s most a mandiner.

Mindenre lehet magyarázatot találni. A mostani, teljesen leépült, semmit sem érő magyar honvédség fejlesztését is meg lehet indokolni. De mivel is? Hát az orosz veszedelemmel, s máris ott vagyunk a megrendelésre váró hadiipari cégeknél.

Való igaz, hogy a Rongyos Gárda nélkül ma Sopron nem a miénk, s ha 19-ben van erős hadseregünk, miként volt Kemal Atatürknek, akkor mi sem hajtottuk volna végre a trianoni diktátumot, miként a törökök.

S igaz az is, hogy az antant ma is él, a románok még mindig a Tiszát tekintik határvonalnak, s a szlovákok is jönnének a Balatonig, délről ugyanez.

Darányi Kálmán 1938.március 5-én Győrben egy milliárd pengős védelmi fejlesztési tervet jelentett be. Ráadásul a szomszédokhoz képest, a trianoni előírások okán különösen nagy hátrányban voltunk. De mit ért az egész, akkor is csak egyszerű csatlósként sodródtunk az eseményekkel, nem lehetett önálló védelmi politikáról, érdekérvényesítésről beszélni.

Így ma sem lehet, a varsói Szerződés idején is be voltunk tagozódva, most is be vagyunk, mi csak legfeljebb amerikai felvonulási terep lehetünk Oroszország ellen, s puffer zóna a nyugati "barátaink" számára. Előtte az oroszoknak játszottuk el ezt a szerepet.

A románok, de a szlovákok a múltban is sokkal ütőképesebb katonai potenciállal rendelkeztek, mint mi. A románok gátlástalanul kiszolgálták a náci Hitlert, s most ugyanezt teszik az USA irányában. S ők még terjeszkedni is akarnak, Moldávia ott van a célkeresztben, miközben mindig Orbánt vegzálják Horthy újjáélesztésével.

A szocializmus idején készült egy tanulmány, amely szerin akkor, az ugyancsak jól felszerelt magyar honvédség 3 óráig tudott volna ellenállni a román támadásnak. Ma ez tíz perc, de akkor is, ha milliárdokat költünk a hadseregre.

Geopolitikai helyzetünknél, a mai szövetségi rendszerbe való közel sem önkéntes tartozásunk okán nincs értelme önálló hadsereg fenntartani. Számunkra az osztrák modell a járható, minden más felesleges pénzkidobás.

Az a stadionépítés is. A felesleges pénzeket - vannak ilyenek egyáltalán, lehet még elvenni az egészségügytől, az oktatástól, nincs elég munkanélküli - elsősorban az oktatásra,az egészségügyre, a munkahely teremtésre kellene fordítani.

S nem a nyugati hadiipar felhizlalására. Az orosz veszélyre való hivatkozás egyszerű hisztériakeltés, igazolása a háborús pszichózisnak, a fegyverkezésnek. Ennek szegődött szolgálatába a mandiner is.

Az azért elgondolkodtató,hogy ugyanez a szomorú trend látható pl. a GDP arányos eü.kiadások,vagy a GDP arányos oktatási kiadások területén is.
Viszont a GDP arányos adócentralizáció igen szépen fejlődött az elmúlt években.

Ha pedig nem lenne éppen háborús helyzet, akkor amiatt menne a nyavalygás, hogy minek költeni a honvédelemre, hiszen minket úgy sem érhet semmi baj.
De most az van, szóval MIÉRT NINCS HADSEREG!!!??

Aztán véget ér a háborús helyzet, lecsillapodnak a dolgok, és megint jönnek a hülye gyerekek, hogy ahelyett, hogy milliárdok mennek el feleslegesen a honvédelem fenntartására, inkább szereljük le az egészet, és költsük másra...mondjuk lélegeztetőgépekre.

Persze x idő múlva újra háborús helyzet jön, akkor megint jön a nyavalygás, hogy nekünk miért nincs hadseregünk, és ez így megy az idők végezetéig.

Óvoda.

BÁG írásának nem sok értelme van, mert a lényeg, az indok, a miért hiányzik belőle. Már ez egyes országok összehasonlítása is eléggé megerőszakolt, mivel az is lényeges, hogy egy adott ország milyen közegben helyezkedik el. Van eset amikor többet, van eset amikor kevesebbet kel költeni, attól függően közép távon az adott térségben mi várhat. Az lenne a legideálisabb, ha semennyit sem kellene költeni, mert a fegyver, a háború emberi élet kioltására irányul.

Visszatérve, hogy mely ország mennyit költ a http://data.worldbank.org/indi.. linken megtalálható. Ebből jól lehet látni, hogy azok az országok költenek a legtöbbet, amelyek fegyveres konfliktusba állnak, netán ezt tervezik és a békére törekedő országok folyamatosan csökkentették a hadi-kiadásaikat. Az is kiolvasható, hogy egy-egy időszak megugrása után nagyobb arányú a csökkenés.

Szerintem Magyarország hadi-kiadásai megfelelnek az ország körülményeinek, helyzetének, legfeljebb a fontosságra és minőségre kellene nagyobb figyelmet fordítani.

Ki akarná megtámadni Magyarországot?
Mekkora és milyen felszereltségű hadsereg kellene ehhez a védekezéshez?

A békediktátumnak is az volt a célja, hogy Magyarországot meggyengítsék, kiszolgáltatottá tegyék. Most akkor milyen alapon várná el bármely ország, hogy erőn felül növeljük a hadi-kiadásainkat?

A fegyverkezésből csak a fegyver gyártóknak van haszna. Mely országokban vannak ezek a gyárak?
Netán azokban az országokban, akik békében a háborúra készülődnek?

BÁG már annak sem őrül, hogy tankok helyett kaptunk bankokat? Ez a liberalizmus.
Mire ez a nagy elégedetlenség?

ezt a BÁg sráccal még a végén történni fog valami

amúgy teljesen jogos...jöhet még...

Simciska Orbán csörtéről is jöhet cikk

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés