Elvileg jobboldalinak kellene lennem − Kivonuló középosztály XXII.

2014. május 27. 7:11

Redakció
Mandiner
Kezdek fáradni. Ahogy nagyapám. Ahogy apám. Rohad körülöttem a rendszer, ahogy körülöttük is. Politika? Mikor? Miből? Milyen oldalinak kellene lennem? Olvasónk írása.

PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.

Egy hazatért olvasónk írása. Fotó: Fortepan.

*

Elvileg jobboldalinak kellene lennem

Kisgyerekként falun voltunk nagyszülőknél. Hétköznap nagyapa segédmunkásként dolgozott valamelyik ÁÉV-nél. A téeszbe elvből nem lépett be. Anyám sokszor elmesélte, milyen érzés volt látni, amikor a nagyapját (dédapámat) bőrkabátos, gumibotos agitátorok éjjel az ágyból húzták ki egy kis agitálásra. Anyám azt is elmesélte, a módos falu legmegvetettebb, legszerencsétlenebb emberei lettek a háború után a kommunisták, a lelkes újgazdák. Ennek okán nagyapám sosem lett téesz-tag, párttag meg pláne nem. Hétvégente és esténként művelte a földeket, ami megmaradt háztájiként. Nagyanyám nappal kapált, éjjel szabott, varrt. Jutottak egyről a kettőre. Közben meséltek, nekünk, unokáknak. Meséltek ősökről, akiknek már majdnem összejött a szép ház ára, amikor jött a nagy válság és elúszott a pénz. A maradékból kápolna lett, mert minek tartsák maguknak. 
Aztán a nagyszülők meghaltak, húsz évvel a nemzedékük kihalása után pedig a falu is haldoklik.

Nagyvárosba születtünk. Anya könyvelt, hozott-vitt az óvodába, iskolába. Apa villanyt szerelt hét közben, gyakran vidéken egész héten. Pénteken, hétvégén jöttek táviratok, akkor ugrott, és szombat-vasárnap megkereste a havi villanyszerelői bérét. Aztán már gmk-zott. Ekkor hetente megkereste anyám havi bérét. Jól éltünk mi, gyerekek, de apát ritkán láttuk és akkor se kipihentnek. Közben jártunk hittanra, voltunk elsőáldozók, lépegettünk felfelé a lépcsőn. Meg voltunk kisdobosok és úttörők. Akkor már nem vették komolyan az ideológiai képzést. Aztán láttuk Orbán Viktort a tévében, az NDK-s menekültek autóit a templom körül. Aztán összeomlott anya cége, és apa sem bírta nagyon a heti sok nap munkát.

Lehet, hogy elvileg inkább baloldalinak kellene lennem.

Egyszer megkérdezte a hentes, aki már ismert látásból, hogy teknősünk van-e, annak visszük-e rendszeresen azt a tíz deka darált húst.

Érettségi előtt indult be a fővárosi szociális ösztöndíjprogram. Tanáraim szóltak, pályáztam, megkaptam. Tudtam végre pénzt keresni, hazaadni, ruhát venni, félretenni. Egyetemen akkor épp volt értéke az ösztöndíjnak. Napi élelem, tanszer kijött belőle. Nyaranta dolgoztam, hol ezt, hol azt. Jött a köztársasági ösztöndíj, akkor már nem dolgoztam annyira. Elvégeztem egy második szakot az öt év alatt.

Aztán jött az újabb ösztöndíj. Sok év, fél lábbal itthon, fél lábbal külföldön. Külföldön úgy voltam csóró külföldi diák, hogy itthon kifizettem az autóhitelt, támogattam a családot, és maradt pénz az odakint nevetségesnek tűnő ösztöndíjból.

A munka és tanulás mellett volt idő gondolkodni. Beszélgetni emigránsokkal, első és második generációsokkal. Látni az ottani ipart, adminisztrációt, bürokráciát, jogrendszert és egészségügyet. Kerestem állást, jártam interjúkra. Havi 3300-3600 euró kezdő fizetést kínáltak. Még egyszer átgondoltam a dolgot és hazajöttem.

Lehet, hogy elvileg jobboldalinak kellene lennem.

Elszegődtem a felsőoktatásba. A béremelés után jó pénz volt, csaknem a fele annak, ami a legolcsóbb kinti ajánlat volt. Váltottam mellé vállalkozóit.

Most már én is dolgoztam hét közben és hétvégén is. Ugyanúgy, ahogy nagyszüleim, ugyanúgy, ahogy apám. Jól ment az üzlet, aztán jött a válság. Aztán feleség, gyerek.

Mostanában megint sokat látom Orbán Viktort anyáméknál a tévében. Már nem olyan fiatal. Én sem. Nekem már tíz éve nincs tévém. Még harminc év és állami nyugdíjam sem lesz.

Az intézményünk nevében állami. Gyakorlatban a működési költségek felét adja az állam. Ez az összeg mostanában évi 20-30 százalékot csökken. A béralap tíz éve nem emelkedett érdemben. Az évi tények könyve szerint a friss diplomás diákom 90 százalékát kapja annak, amit én tíz év után. Hétvégente még mindig dolgozom, két teljesen különböző területen. A gyerek ritkán lát kipihenten.

Kezdek fáradni. Ahogy nagyapám. Ahogy apám. Rohad körülöttem a rendszer, ahogy körülöttük is.

Politika? Mikor? Miből? Milyen oldalinak kellene lennem?

Választani? „Ezek közül?” – szokta mondani nagyapám sajátos hangsúllyal.

Magyarország? Külföld?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elolvastad amit ír?
Ha diákként a külföldi ösztöndíjból itthon élőket támogatta, auto-hitelt törlesztett akkor nem a pénzét az általad felsoroltakra elpacsáló akárki.

Lehet, hogy nehéz elhinned, de bizony ilyen életút is van.
Ha a környezetedben nincs, akkor kicsit nézz jobban körül.

"Rohad körülöttem a rendszer,"

" Még harminc év és állami nyugdíjam sem lesz."

Egy régi viccben az anatómia professzor vizsgáztat egy medikát és megkérdezi:

„Van-e csont a péniszben?”

A medika határozott válasza: Igen, van.

Mire a professzor:

„Ugyan kollegina, maga azt csak úgy érezte.”

A a cikk szerzőjét is hasonlóan félrevezethetik érzései, mint a medikát.

A cikk arra is utal, hogy a cikk szerzőjét "értelmiségiként" foglalkoztatják, mégis annyi értelem nem szorult bele, hogy észrevegye, hogy az EU azon tagjai, amelyek korábban hosszú évtizedekig, csaknem fél évszázadig a szovjet megszállás alatt a Béketábor foglyai voltak speciális helyzetben vannak:

Még egyikük sem volt képes ledolgozni a megszállás okozta hátrányokat és a rendszerváltás óta bekövetkezett sajnálatos események hatásait.

Keresett állást (külföldön), járt interjúkra. Havi 3300-3600 euró kezdő fizetést kínáltak (neki).

Az "értelmiségi" azt várja el, hogy a fél évszázados szovjet megszállás következményei egy pillanat alatt szűnjenek meg,

mint a Csipkerózsika mesében, amikor az ifjú herceg csókja felébresztette Cziplerózsikát és háza a népét százesztendős álomból, akiket korábban ílymódon elvarázsolt a gonosz varázsló.

Kérdi: "miért történt mindez másképpen a cseheknél, lengyeleknél, még a szlovákoknál is?"

Másképpen, a nemzeti önérdeket jobban képviselve történt, de mégsem tudtak felzárkózni ők sem a fejlett nyugathoz.

"Kétbillió euró sem volt elég a volt NDK felzárkóztatására
2014. május 04., 16:35
MTI (Privátbankár)

"A volt NDK felzárkóztatása eddig 2 ezer milliárd euró közpénzbe került, de Németország keleti tartományainak gazdasága továbbra is elmarad nyugatiak mögött.

A különbség ráadásul már majdnem egy évtizede nem csökken - írta a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap.

Mindazonáltal a volt NDK felzárkózása az első másfél évtizedben ütemesen haladt előre, de 2005 óta lényegében leállt a kiegyenlítődés - ismerte el a szakértő.

Azóta az egy főre jutó GDP a nyugaton mért érték kétharmada körül stagnál, a termelékenységet jobban mutató, egy munkavállalóra jutó GDP pedig a nyugati érték 75 százalékán áll.+

A körülmények hatalma a vágyaknak határt szab!

Válaszok:
Kvasztics Fedor | 2014. május 27. 9:06

Észak-balkáni fejlődő ország.

Közben a nyugati németek utálják a keletieket, szerintük onnét jönnek a nácik.

Német ismerősöm nem érti, hogy az NDK-ba áttelepült, Hamburgi születésű Angela Merkel, aki FDJ agitpropos volt, ráadásul egy lelkész lánya, hogy tudott a kőkeményen kommunista NDK-ban érvényesülni, és szabadon visszajárkálni Hamburgba.

Válaszok:
Agricola | 2014. május 27. 9:18

Írja: "Nem egészen. NDK-ban az átlagnyugdíj 3000 euró -- a volt kommunistáknak is."

Mégis a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap sokkal sötétebben látja volt NDK felzárkóztatásának helyzetét, mint ön!

Miért?

Talán azért, mert több lényeges adat birtokában van, mint ön.

"A volt NDK felzárkóztatása eddig 2 ezer milliárd euró közpénzbe került, de Németország keleti tartományainak gazdasága továbbra is elmarad nyugatiak mögött.

A különbség ráadásul már majdnem egy évtizede nem csökken - írta a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap.

Mindazonáltal a volt NDK felzárkózása... 2005 óta lényegében leállt a kiegyenlítődés - ismerte el a szakértő.

Azóta az egy főre jutó GDP a nyugaton mért érték kétharmada körül stagnál".

Ezt nem látják sokan. Nem érzik, hogy a rendszerváltás, az összes szocialista rendszer fél éven belüli bedőlése nem tűnik spontán folyamatnak. Mint ahogyan az is érdekes, hogy csak nálunk volt egy olyan szinten hazaáruló, idegen érdekeket képviselő párt, mint az SZDSZ, amelyik még a parlamenti küszöb környékén is meghatározó módon uralta az MSZP-t és a politikát. Majd, amikor mindent elért, akár meg is szűnhetett.

Sok mindenben különbözik a mi 1990 utáni történetünk a környező országokétól, de erre mindig csak sommás válaszok vannak, gondosan kerülve a lényeget.

Válaszok:
marko11 | 2014. május 27. 9:32

"hogy tudott a kőkeményen kommunista NDK-ban érvényesülni, és szabadon visszajárkálni Hamburgba?"

Tehetséges ember volt.

"Angela Merkel, aki FDJ agitpropos volt,"


Illyés írta:

Hol zsarnokság van,

Ott mindenki szem a láncban!


De a kiosztott szerepek ott sem voltak egyformák.

Honecker szerepe sokkal fontosabb volt, mint egy egyszerű (mezei) FDJ agitpropos szerepe!

Válaszok:
Kvasztics Fedor | 2014. május 27. 9:23

Rendben, de azért Merkel, mint a zsarnokság egyik láncszeme, elég magasra jutott. Főleg, ha úgy nézzük, hogy nálunk mekkora érv a ballibektől bármelyik jobbos politikussal szemben egy egyszerű KISZ tagság is.

Többen hivatkoznak a valóban szerencsésebb, bölcsebb, nemzeti érzelmű politikai elittel jobban ellátott barátainkra.

Tény, hogy a lengyel privatizációk úgy folytak, hogy például ha meghirdettek egy nagy tejüzemet, akkor azt nem engedték át a külföldieknek, mint a hazai politikai elit, hanem a lengyel termelők fogtak össze, s megvásárolták. De a lengyel gazdaság minden szegmensében ez volt a jellemző.

A csehek is átgondoltabban hajtották végre a privatizációt.

De ugye nem szabad elfelejteni, hogy ki indította be a szabadrablást. Úgy hívták, hogy Németh Miklós, még az MSZMP idejében. Az ország nyakára ültetett Antall azután végleg kitárta a kapukat az idegen rablók előtt, majd Horn, melynek kormányzása alatt történt a legnagyobb privatizáció - Zuchmann Tamásra talán még emlékeznek -megadta a kegyelemdöfést.

Mindehhez kellett az egymást váltó hazaáruló politikai elit, s a tudatlan, igénytelen, műveletlen nép. A felelősség persze elsősorban az elsőt illeti.

Viszont még eddig egyetlen kormány sem foglalta össze egy könyvben az ország tönkretételének történetét, beleértve a privatizációkat is.

S ami égbekiáltó bűne Orbánnak, a Fidesznek is, a nagy hangon meghirdetett elszámoltatás elmaradása. Ami erősen gyanút keltő dolog.

A magyar bal-és jobboldali politikai elit a bűnös azért, hogy idáig jutott az ország.

Válaszok:
marko11 | 2014. május 27. 10:16

Meg az 1990 előtti történetünk is különbözik. Erről aztán végképp hiányzik a korrekt elbeszélés.
Az persze máig rejtély nekem, hogy a jó magyar nép hogyan lehetett olyan naiv (?), hogy a rendszerváltás fedőnevű Kész Átverés Show keretében percek alatt magáévá tette az szdsz hazugságokat: miszerint, hogy itt nagyon rossz volt, de majd nagyon jó lesz.
Arra, hogy Mo. volt a szovjet blokk irigyelt országa csak nagyon kevesen mertek emlékezni.

Talán még ma is, 2014-ben, nekem is hozzá kell tennem, hogy félreértés ne essék:
nagyon utáltam a Kádár-rendszert, de azt még jobban utálom, hogy csak rosszat illik mondani/hazudni róla. (Az szdsz propagandába, ill. az ő hős (?) ellenzéki (?) múltjukba ugyanis nem fért bele az a tény, hogy Mo. a szovjet blokk irigyelt országa volt.)

Vagyis: nem a rendszerváltás előtti évtizedeinket kellene szégyellni (hogy mertünk jobban élni, mint a románok, NDKások stb.), hanem hogy húsz évig tűrtük a hazaáruló szdsz-t!

Válaszok:
Kvasztics Fedor | 2014. május 27. 9:48

Sok igazság van abban, amit írtál.

Nyeretlen kétévesként, pedig már nem voltam fiatal, én is bevettem az SZDSZ dumáját. Hallottam 1988-ban Mécs Imrét beszélni, nem tudom mit mondtam volna arra az emberre, aki akkor azt mondja, hogy egyszer majd az MSZMP politikusaival egy frakcióban fogom látni.

A Kádár kor kritikájához meg kell jegyezni azt, hogy sok esetben a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is. Miért kell úgy tenni, hogy a szociálpolitika kádár népének kiszolgálása akkor, ha a jobboldal műveli, de nem az akkor, ha a baloldal elvtelenül segélyez boldog boldogtalant akár pénzzel, akár korkedvezményes nyugdíjjal.

Miért erény az, hogy Kádár szembe ment a szovjet blokkal, aminek voltak előnyei, és miért elítélendő az, ha Orbán ugyanúgy mozgásteret keres az EU keretein belül?

Kettős mércét mi is tudunk állítani magunkkal szemben.

Válaszok:
marko11 | 2014. május 27. 10:11

Ismerem, de komoly kiegészítésre szorul.

Én is bevettem egy ideig az szdsz dumát. Még a Corvin moziba is elmentem az alakuló közgyűlésükre '89 áprilisában.
De a pártba nem léptem be. (Gondoltam, hogy ha a Kádár-rendszert kibírtam párttagság nélkül, akkor ebben a "szabad" világban meg pláne nem leszek párttag.)
Már az un. négy-igenes népszavazásnál is az szdsz ellen szavaztam. Ill. dehogy! Nem mentem el szavazni, mert biztos voltam, hogy buknak. Tévedtem!

Bogár László mellett egy friss Tellér Gyula (ex- szdsz) interjú:
a szövetkezeti vagyon lenyúlásáról, az szdsz-mszp összeborulás előkészítéséről.
http://hangtar.radio.hu/kossut..!#2014-05-27
(Elhangzott: Kossuth Rádió, ápr. 28. 14.05)
A dátumot a jobb felső sarokban lévő NAPTÁR-ra kattintva lehet beállítani.

Válaszok:
Türelem | 2014. május 27. 11:00

Ezt akár én is írhattam volna.

A fidesz - finoman szólva- betart a kemény magjának, mert azt hiszi- és jól hiszi- hogy ők úgy sem fognak ellenük fordulni.

De jön még kutyára dér és meg fognak fizetni ezért a gondolatért. Mert hülyék azért nem vagyunk. Látjuk, hogy mit tesznek.

Kókáékat , a jelenséget, nem lehet elfelejteni.

Írod: "Nem érdekel, hogy az NDK hogy áll,"

Tégy úgy, mint a strucc, amelyik állítólag, ha kellemetlen tényekkel találkozik, akkor inkább a homokba dugja a fejét.

Nagyon őszinte, elgondolkodtató írás.
Köszönöm.
És köszönöm, hogy maradt. Lesz gyümölcse.

A posztnak igaza van. Vegyük tudomásul, hogy minden nemzedék megkapta a magáét, háborúk, iszonyatos inflációk, elszegényedés és önkizsákmányolás formájában.
Az is igaz, hogy az utolsó 100 évben hatalmas erők ügyködtek ennek az országnak a tönkretételén és bizony megtalálták azt a belső kollaboráns hadat, akik ebben a segítségökre voltak. A jószándékú emberek pedig benyalták a hazugságokat, kedetben támogatták ezeket az erőket, elhitték, hogy a javunkat akarják.
Nem messzebre visszamenve felismerhető, hogy a szadesz bizony a Trianonon munkálkodók, Kun Béláék, a Kádárkorban másodvonalba szorított (de fel nem számolt) ÁVO utodja és tevékenysége az ország teljes kiszolgáltatására irányult. Az általuk elfoglalt tudományos, kulturális és közéleti kulcspozícóciók és nemzetközi kapcsolatrendszereik pedig mág ma is hatnak.
Akkor van esélyük közösségként előrelépni (megmaradni), ha a saját utunkat járjuk, következetesen kiállunk magunkért (ahogy lehet) és megpróbáljuk újraépíteni országunkat.

Az egyén persze lehet hogy jobban jár, ha elmegy a többszörös fizetésért, ha az emigrációt válsztja belefáradva a nemzetünk tönkretétele elleni küzdalembe. A nép azonban itt marad és a sorsa iránt elkötelezettek felelőssége, hogy a lehető legjobb életet harcolja ki számára, építse a jövőt, mert más nem fogja ezt megtenni. Ez pedig a katasztrofális kátételek után lessan és nehezen megy. A szirén hangok pedig (ugyanarról az oldalról) dolgoznak ma is.

Az is igaz, hogy a viszonylagos jólét és a fejlődés lehetősége akkor adódott, amikor a saját utunkat jártuk. Ezt kell tennünk ma is, szövetségeseket (akár alkalmi szövetségeseket) keresve és következetesen az érdekeinket képviselve.

Annyi történt, hogy a békéért valamennyire hagyták dolgozni az embereket.

Nem kell bemutatni, éltem benne jócskán (párton kívüliként).

Hát dumában nem is, de gyakorlatban igen. Gondolj pl. a szovjet kolhoz és a magyar mezőgazdasági szövetkezetek közti különbségre. (Mely utóbbi szintén birodalmi parancsra épült ki.)
Ugye, a magyar szövetkezetek (+ háztájik!) élelmiszert termeltek, addig a kolhozok max. üres polcokat. De, tudjuk, nem volt jobb Romániában, de még Lengyelországban vagy Csehszlovákiában sem. (Az NDK-ban viszonylag volt minden, "csak" külföldi utazásban nekik Magyarország/Balaton volt a csúcs.)

A nagybátyáim olyan baloldali vezetők voltak a háború előtt akik komolyan gondolták.
Az egyik amikor cipőszállítmány érkezett 1945-ben, és ő volt az osztás vezetője, úgy osztott, hogy magának nem tartott meg.
1947-ben miután négyen a pártból (szocdem) nem támogatták az egyesülést a kommunistákkal meghaltak állítólag flekktifuszban.

A másik 1949-ben adta vissza a pártkönyvét Bírónak Rákosi testvérének: "Ez nem az én pártom!"

Az apámat 1956-ban beválasztották a testvérei után a forradalmi bizottmányba. Hat évet kapott utána. 60' április 4.-én amnesztiát kapott.
De végig üldözték a 60-as években. 1988-ig jelentettek róla. (Történeti hivatal)



Elvileg nekem milyen oldalinak kellene lennem????

Én Csehszlovákiában nem tapasztaltam azt a - magyarhoz képest - fene magas életszínvonalat.
Azt viszont igen, hogy autó utakon előbb találtunk egy "Éljen a Párt!" feliratú táblát, mint egy útjelzőt.

Nem hinném, hogy okosabbak a csehek nálunk, csak nekik volt egy tisztességes rendszerváltó elitjük. Nekünk meg egy ritka sötét gazemberekből (leginkább szdsz-közeli és msz(m)p-közeli üzletemberekből, ill. szélhámosokból) álló rendszerváltó bűnbandánk.
Emlékszem, hogy pl. milyen jókat röhögtek a magyar közgazdászok a cseh/szlovák privatizáción. Ahol, ugye, állampolgári jogon, minden felnőtt állampolgár megkapta a résztulajdonát.

Akkor neked cseh/szlovák témában több tapasztalatod van, mint nekem.

Nem semmi ez a cseh nyelv!
A csehek meg szlovákok jól értik egymást?

Na, jó, talán.
De nekünk z is elég lett volna, ha csak egy kicsinyt tisztességesebbek a mi rendszerváltóink/privatizátoraink!

Nekem különösen a Kőszegh Ferenc fotó tetszik.
A spontán beállítás még fotó-kiállításon is díjat érdemelne.

Kösz, mindig tanul az ember!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés