A CÖF–CÖKA a választások után »önmagával« is számot vetett. Öt év van mögöttünk, és két választás. Feltettük magunknak a kérdést: vajon jó vagy rossz ügyeket képviseltünk? Megtartottuk-e a Makovecz Imre és egymás előtt tett fogadalmunkat? 2009-ben még a hatalommal szemben álltunk. Békés, de határozott utcai jelenlétünk Gyurcsány Ferenc rezsimje és Bajnai Gordon kinevezése ellen tiltakozott. Az előre hozott választásokat ugyan nem értük el, de volt szerepünk abban, hogy a magyarok a nemzetellenes kormányt kétharmados többséggel váltották le.
Az idén a kormányzás folytatása mellett tettük le a voksot, és a választóktól nemcsak a kormány vagy az ellenzék, de mi is megkaptuk a felelet. Mi igazolná jobban, hogy helyes úton jártunk, mint az újabb kétharmad? Ilyen hangos közös »igen« után milyen szirénhang téríthetné le útjáról a Civil Összefogást? Továbbra is a nemzeti oldalon állunk, és éppen ezért a »magyar–magyar kiegyezés« szorgalmazói vagyunk. Elutasítjuk a bal- és jobboldali szélsőséget. Valljuk, hogy az állampolgár a nemzetben, a nemzet pedig a demokratikus európai közösségben teljesítheti ki igazán szabadságjogait.
Az uniót azonban meg kell újítani, és ez a feladat Európa civil társadalmára vár. A CÖF a maga eszközeivel továbbra is ezért dolgozik, és várja közösségébe az »Egy az ország« híveit.”