Az ésszerű környezetpolitika szükségességéről

2010. október 14. 13:31
Az államnak nem volt és soha nem is lesz annyi erőforrása, hogy minden lehetséges szennyezéstől megóvjon bennünket.
„Az állam környezetvédelmi tevékenysége bővülésének azonban negatív mellékhatásai is lehetnek. Az ezzel kapcsolatos félreértés világosan kitűnik a MAL Zrt. október 11-i közleményéből. A cég ebben azzal érvel, hogy minden jogszabályban foglalt műszaki előírást és hatósági kötelezést betartott. Csakhogy az érdemi feladat a vörösiszap környezetbe jutásának megakadályozása és nem pusztán az előírások betartása. (Ha az autómmal elütök egy gyalogost, akkor is felelős lehetek, ha egyébként a KRESZ összes szabályát betartva közlekedtem.) Az állam néha teljesen hamis jelzést ad a társadalom felé azzal kapcsolatban, hogy létezhet olyan kiterjedt és részletes szabályozási rendszer, ami eleve mentesíthet bennünket a környezetszennyezésektől. Az államnak nem volt és soha nem is lesz annyi erőforrása, hogy minden lehetséges szennyezéstől megóvjon bennünket, a szennyezés kialakulásával kapcsolatos összes technológiai és természeti tényezőt előre kikalkulálja, majd környezetvédelmi szabályozásba foglalja. Ellenben az ajkai timföldgyár talán gondosabban felmérhette volna a talajtani adottságokat a vörösiszap-kazetták telepítési helyén, esetleg érzékenyebb monitoring-rendszert alkalmazhatott volna, vagy kiépíthetett volna egy második, biztonsági védőgátrendszert. A megfelelő szintű környezetvédelmet alapvetően az egyéni (személyes és vállalati) felelősségvállalás biztosíthatja. A körültekintés, a gondos mérlegelés, a józan ész és az ép erkölcsi érzék alkalmazása.

A hulladékgazdálkodás előírásai és az ahhoz tartozó bürokratikus eljárási követelmények olyan mértékűre duzzadtak az utóbbi időben, hogy jelentős érdemi erőforrásokat kötöttek le a papírgyártás területén. A környezeti problémák érdemi kezeléséről a súlypont az előírásoknak való adminisztratív megfelelésre tevődött át. Ezt a helyzetet érzékelhette az Európai Unió is, amikor a hulladék keretirányelv legutóbbi módosításában számos területen lehetővé tette az egyszerűsítést, az engedélyezés-köteles tevékenységek körének szűkítését.

Paradoxonhoz jutunk, egyszerre láthatjuk szükségesnek az állami beavatkozás kiterjesztését, valamint a szabályozás túlburjánzásának visszafogását. A megoldás, az ellentmondásból való kiszabadulás az lehetne, ha az emberi egészség vagy a természeti környezet, az ökoszisztémák épségének megóvása szempontjából jelentős területeken alkalmazunk szabályokat, közgazdasági nyelven: a kritikus externáliákat kezeljük.”

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A környezetszennyezési katasztrófák három szakaszra bonthatók:
I. Az ipari termelés a profit érdekében egyre több szennyet termel
II. Az ellenőrzés és védekezés áthárul az államra,mely jogszabályokban és tudásban a termelés mögött kullog
III.megjelenik a katasztrófa, mely halált hoz a lakosságra.
Megoldás lenne, ha a halál az elsők szakaszban jelenne meg: a termelés vezetője életével felelne a katasztrófáért, így idejében gondoskodna a megfelelő védekezésről.

javítás: elsők= első

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés