Kincs, ami nincs

„Ne felejtsük el: az uniós pénzek, amelyekről mi állítjuk, hogy szerződés szerint járnak hazánknak, valójában korbácsként és kalácsként szolgáló eszközök. Könnyű lenne azt állítani, Magyar Péter intézze el szépen a politikai elvbarátainál, a néppárti Manfred Webernél és Ursula von der Leyennél, hogy kapjuk meg a pénzeket, de ez nem ilyen egyszerű. Hiszen akkor mi maradna az ő kezükben? Mivel tudnák sakkban tartani a miniszterelnököt, aki már akkor a 16,4 milliárd euró hazahozataláról beszélt, amikor csak elvi ígérvényt kapott arra az esetre, ha teljesíti a tőle elvártakat? 

Nyíltan beszélt erről Tineke Strik, az Európai Parlament holland Magyarország-jelentéstevője, aki azt mondta, nem szabad hazánknak biankó csekket kiállítani, majd a »korrupcióellenes és jogállami reformok«, valamint »a demokrácia helyreállítása« után lehet megnyomni az utalás gombot. Hogy pontosan mikor? Azt ő akarja megmondani. Igaz, épp a jogállamiság és a demokrácia terén a Magyar-kormány nem áll éppen túl jól, de nem fogunk csodálkozni, ha az uniós fősodor szemet huny efelett. Örülnek most Magyar Péternek – a nekik ellentmondó Orbán Viktorhoz képest főleg –, de azért nem annyira, hogy ne méregetnék, mint kupec a lovat. (A hollandokat meg ne becsüljük le, egy főre vetítve ők a legnagyobb befizető uniós ország.)

Voltak, akik elégedetten dörzsölték a kezüket, amikor Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke nyíltan megmondta: »Orbánt ki kell pénzügyileg éheztetni.« Azért tették, mert a mondatból csak az Orbánt jegyezték meg. A név tetszőlegesen cserélhető, ha az illetékes nem teljesíti a szupermérföldköveknek, ajánlásoknak vagy akármiknek nevezett ukázokat. 

Az uniós pénzek nem annak függvényében jönnek, hogy Magyar Péter mit jelent be akárhányszor a Facebookon, hanem a brüsszeli akarathoz igazodva.”

Nyitókép: JOHN THYS / POOL / AFP