„Ezzel a mentalitással be fogják dönteni az országot is” – jogászprofesszorok a Tisza alkotmányozásáról

Akármit nem lehet beírni az alkotmányba, mert megszűnik az Alaptörvény mérce-jellege; ha az inga kileng, vissza is fog lengeni, ami aggályos képet fest, hogy jön egy olyan erő ami megint bosszút, helyreállítást akar; a végén a nyers politikai erő érvényesül Sulyok Tamás ügyében, de nagyon komoly ára lehet ennek, 

Ilyen és ehhez hasonló, erőteljes kijelentések röpködtek az Alkotmányosság a küzdőtéren – A Tisza-kormány alaptörvény-módosítási elképzeléseinek jogi értékelése címmel tartott kerekasztal-beszélgetésen, amire a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület szervezésében került sor. 

A beszélgetés során alaposan végigvették 

• a kétharmados parlamenti többség alkotmányos korlátait,
• hogy mennyiben lehet az alkotmányos rend és a jogállamiság védelmére hivatkozva elmenni
• és alaposan megkapta a magáét a személyre szabott jogalkotás, de az új kormánypárt és miniszterelnök kommunikációs stílusa is.

Jogállam a jogállam ellenében

Győri Enikő, a szervezet elnöke, EP-képviselő kiemelte, hogy az Alaptörvény került „a politikai küzdőér közepébe”, politikai harcok eszközévé vált; és a mai kérdés, hogy van-e jogi korlátja az erős parlamenti kétharmad birtokában lévő erőnek, illetve ugyanaz-e a helyzet, mint az elmúlt négy választás során? – sorolta a kérdéseket Győri.

A politikus árnyalta az Alaptörvényt érő kritikákat, mondván, Magyarország volt az egyetlen állam a térségben, amely 1989 után nem tudott elfogadni egy új alkotmányt, egészen 2010-ig; a sűrű módosítás a német, az osztrák vagy a francia alkotmányok esetében is megtörtént.

Győri szerint kérdés, meddig kormányváltás és mikortól a teljes rendszer átformálása. Idézte Sólyom Lászlót, aki mondta: „a jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvédeni”; a lényeg az is, hogy az új kormány sem helyezheti magát efölé, ha ebből származik a legitimitása. „Nem csak eljárásrend van, hanem mérce”, a jogállamiság és még számos 

Egy módosítás nem okozhat ellentmondásosságot az Alkotmányban, emelte ki Győri, hozzátéve: sok a kérdés, például, hogy beilleszthető-e az európai kultúrába például a képviselői mandátumok korlátozása? Norma vagy egyedi közjogi döntés egy-egy tisztségviselő megbízásának indoklás nélküli megszüntetése; s hol a határ az alkotmányozás és a személyre szabott jogalkotás között.

Ez a hivatalos indoklás

A beszélgetést egyébként Lapu Árpád nemzetközi jogász moderálta, Stumpf István Széchenyi-díjas egyetemi tanár, alkotmányjogász, politológus és Koltay András egyetemi tanár beszélgettek.

Lapu a kontextust felidézte, hogy egy parlamenten kívüli párt megnyerte a választást, majd felidézte: 16. alaptörvénymódosítás korlátozza a kormányfő hivatali idejét, kekva-vagyonokra is rendelkezéseket, és jött a 17. ami megjárta a szakbizottságot és most szavaznak róla, amelyben egymondatos módosítással megszünteti a jelenlegi államfő megbízatását, korlátozza a képviselői mandátumok hosszát, létrehoz egy új szervezetet, és a kekvák kapcsán is rendelkezik.

Stumpf kiemelte: az AB különleges szerepe a rendszerváltás időszakában sok kritikát kapott, noha látszik, hogy történelmi hivatása volt, a pártok egymásnak feszültek, sok kényes kérdés volt, háttérmegállapodásról Antall és Sólyom között nem tudni – hogy amit nem lehet a Parlamentben a törékeny kormánypáti többséggel, majd ott meg lehet oldani – de a kritika szerint ők így oldottak meg számos konfliktust lusztráció, halálbüntetés, és még számos esetet ami elvileg parlamenti és nem AB-hatáskör lett volna. 

Ugyanakkor egyértelmű lett, ha 

ennek részeként jött elő, emlékeztetett Stumpf, hogy nem lehet alkotmányellenes eszközökkel lebontani a pártállami világot sem, mert az olyan „születési rendellenességet” tesz bele, ami később üt vissza. „A fiúk nem mindig örültek, amikor hangot adtam neki, hogy a kétharmaddal sem lehet mindent megtenni, mert azt gondolták, hogy bármit meg lehet csinálni”. 

„Lehet, hogy nem tetszik a tiszásoknak, hogy a köztársasági elnök milyen döntéseket hozott vagy nem hozott meg, de nem lehet személyre szabott jogalkotással leszedni; neki közjogi méltósága van, amit személytől függetlenül tiszteletben kell tartani – ha nem így teszünk, akkor kiiktatunk egy fontos szereplőt a magyar jogrendszerből, méghozzá politikai indoklással, jogi köntösbe öltöztetve” – fejtette ki Stumpf, aki 

• „puccsszerű kiiktatásnak” és 
• „önkényes megoldásnak” 

nevezte a történteket. Az Orbán-rendszert bíráló nemzetközi jogászoknak sem tetszik, hiszen kétharmados felhatalmazással alkotmányos keretek között is meg lehet oldani, hiszen erre az Alaptörvényre tették le az esküjüket. 

Az alkotmányba foglalt visszamenőleges hatályt „személyes bosszú” megjelenésének nevezte, ami 

– tette hozzá Stumpf.

Koltay felidézte a ’90-es évek elejét, a jogállamiság formális és tartalmi szempontokat emelt ki, Sólyom pedig a formális részre emelte ki a kommunista rendszer által elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények elévülése szüneteljen – ezt az AB elutasította. A tartalmi szempontokat nehezebb azonosítani a jogállamiságot. Ugyanakkor, emelte ki az egyetemi tanár, a formális részekre a Fidesz-KDNP-kormányok figyeltek, akár a kereszténység szerepe, egynemű párok örökbefogadása tekintetében lehettek kritikák – voltak veszélyes precedensek azért, például az adavédelmi ombudsman ügye. „De ezek nem rendszerszintűek voltak és nagy szervezetátalakításokhoz kötődtek; a szintlépést most az jelenti, hogy a formális szempontok sem fognak érvényesülni. Ebbe bármit bele lehet írni, a papír mindent elbír és a többség akaratából olyanokat be lehetne írni, hogy minden állampolgár Fradi-drukker.

A kérdés, hog ymeddig mennek el, sokkal kevésbé önkorlátozó az új kormány, mint az elmúlt 16 évben regnáló országgyűlések. 

Ha a köztársasági elnököt az Alaptörvénnyel tényleg leváltják, „utána még Alaptörvényre sincs szükség”, ha az új kormányt támogató elnök ül a Sándor-palotában.

Lesz közvetlen köztársasági elnök-választás?

A választás éjszakáján sokan lettek felszólítva a lemondásra, de kevés szó esik arról, mit csináltak jól vagy rosszul, annyi az indoklás, hogy egy „önkényuralmi rendszer” résztvevője, de még a köztársasági elnöknél se tudtak mást előszedni, mint hogy bizonyos ügyekben nem szólalt meg, de erre nem is volt kötelezettsége. Felemlítette Göncz Árpádot, aki az Antall- és Boross-kormány idején kritikus volt Hornék alatt hallgatott, mégse ássa alá senki így a legitimitását utólag. 

– tette fel a kérdést Stumpf.

Szó esett egy közvetlen választásról a köztársasági elnök kapcsán; Stumpf megemlítette, hogy két kamara és egy közvetlenül választott elnök a direkt felhatalmazás miatt jobban be tudja hozni a társadalom sokféleségét a politikába.

„Ha mindezt a változtatást erőből nyomják végig, akkor minden jogszabály amit alkotmányellenesen produkáltak és a házelnök írja alá, az illegitim, aláaknázzák az egész alkotmányrendszert, ami a centralizálás miatt okkal kritizálható „viktoriánus rendszer” is formailag betartott, vélekedett Stumpf.

Az önálló szabályozó szervek kérdése is felmerült, mint a GVH, NMHH, AVH, sorolta Koltay; ezek elnökeit szólította fel lemondásra az új miniszterelnök. 

„Ilyen harci dühvel valaki kiszúrta jogalkotás közben hogy ezek benne vannak az Alaptörvényben és érintettek a vezetőik, erre lett volna a megoldás, hogy húzzuk ki az Alaptörvényből ezeket, aztán rájöttek, hogy ez egy bonyolult törvény-hálózat, ettől megijedve egyelőre bent hagyták nyilván úgy, ha az államfő már nincs a helyén – el lehet húzni ezt a játékot, de a végén a politikai nyers erő érvényesül” – fogalmaz.

tette hozzá a professzor.

A képviselői mandátum-korlátozás is érdekes kérdés, volt, aki szerint nem állna meg Strassbourgban – Stumpf ezt meg is erősítette, „ez a vehemens, másokat anyázó stílus, amivel a kormányző többség és annak vezetője még a parlamenben is támadja és minősíti az embereket”.

Hozzátette: „ez a párt nem indult időközin, 28 tag a párttagság, mindenki aki bekerült nem volt előzetes politikai gyakorlata – most azokat akarják a 12 éves mandátumkorláttal kiiktatni, akiket akár helyben sokadszor újraválasztottak”.

Mindenesetre az erkölcsi-érzelmi felháborodást politikai bosszúra használni könnyen visszaüthet, minél kevésbé cizellált az, ahogyan törétnik, főleg, ha esetleges „ha a miniszterelnök holnap kitalál valamit Törökországból hazajön, és egyszer csak forradalmi jogalkotással eltakarít mindenkit az útjából”

„A nyilvánosság szerepe és szerkezete is átalakult” – tette hozzá Koltay, aki szerint súlyosan demokráciaellenes a képviselői mandátumok korlátozása, „ez semmi másról nem szól, mint a korábban 16 évig regnáló pártok közjogi megsemmisítási kísérlete”

Ez csak áldemokratikus látszat, másra nem jó, s rámutattak:

Koltay kiemelte: az egyébként nem túl népszerű politikusokkal kiszúró lépéseket könnyű meghozni – fizetéscsökkentést, stb – de vajon van-e ennek értelme, mert a jogállam arról is szól, hogy nem szolgáltatunk ki valakit a többség zsarnokságának. 

Hagyományos médiumok visszaszorulnak, a közösségi média egy demokratikus színház elbábozására lehetőséget teremtett és annak az érzületnek a kialakítására, ha én írok valamit egy kommentbe, azzal befolyásolni tudok politikai döntésekret. Csak ha nagyon nagy a felhorgadás, akkor módosítanak. „De még ha a többség is ott állna mellette, akkor is vannak helyes meg helytelen dolgok – egyfelől a népakaratot korlátozni 12 évnyi mandátummal, helytelen, ez az indoklás, hogy nem a választottság korlátozása hanem kiterjesztése, mert így mások is odaférnek, 

Mi ennyire sürgős a Tiszának?

Jó kérdés, miért sietnek ennyire mindezzel az új kormány részéről. Stumpf felidézte, sokan számonkérik például a minimális egyeztetést az alkotmánymódosítás előtt, amire az öt napnyi idő felesleges kapkodás, akarják a hogy a mostani népszerűség hullámán keresztülvinni ezt.

„Amikor reggel elvisznek egy influenszert egy bejegyzése miatt ami szerintük terrorcselekmény előkészítésére; ha egy fekete autó el tudja vinni a más véleményen lévőket. „Ma reggeli beírása a miniszterelnöknek, h meg fogják bánni azok, akik részt vesznek az alkotmánymódosítás kritizálásában (...) méltatlan jelzős szerkezeteket használnak, amik a legerősebb radikális magot szolgálják ki” – sorolta Stumpf, aki szerint „a kormányzás nem látványpékség, a kormányzás érdekek összeegyeztetésének nehéz közszolgálati éthosza”, vidéken azt sem értik, mi történik, egyszer kinevezik a főispánokat, majd megszüntetik a rendszerüket, mindenkit elzavarnak, „akinek nem tetszik a pofája”, de nincs a helyükre emberük.

– tette hozzá.

Az eseményen szóba került még az a 40 jogász által írt levél, amelyben kiálltak a NER hivatalban maradt tisztésgviselőinek a leváltása mellett, mire Koltay rámutatott, hogy egyetlen jogi érvet sem hoztak, kizárólag politikaiakat, de egyébként is minden rendszer, még a legsötétebb önkényuralmi rendszerek is valami jogszerűség helyreállítását ígérték, 1918-ban, 1919-ben vagy 1947-ben is.

Ami pedig erős különbség a Fidesz alkotmányozása és a mostani között, hogy előbbi legalább a formális jogállamisági szempontokat figyelembe vette. „Ha már ez sincs, tényleg képlékeny és bizonytalan lesz, és az lesz h egy regnáló hatalom megbukik, majd az új újrakezdheti”.

– tette hozzá. Ha pedig megbékélés helyett csak revansvágyat és sérelmeket kelt, „szinte mindegy is, mi lesz benne” – fogalmazott Koltay.

Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila