Élhettem egy páratlan szellemi műhelynek helyet adó intézményben, amelynek számos barátságot köszönhetek; járhattam a tengeren túl

„AZ MCC KEKVA FORMÁJA MEGSZŰNTETÉSÉRŐL

Az MCC valójában nem Orbán Balázsról, nem Szalai Zoltánról, nem a »százmilliárdokról« és nem a téli sítáborról szól, hanem arról, amire ti, a Tisza-kormány még soha, semmilyen körülmények közt nem helyzetetek semmilyen hangsúlyt sem: körülbelül 8000 diákról, akik  (többségében) olyat kaptak az intézmény által, olyanban részesülhettek, amiben maguktól sosem lett volna rá lehetőségük. Munkájukkal cserébe a nemzetet szolgálták (volna?) hosszútávon. Őket hagyjátok most cserben, nem a »Fidesz holdudvarával számoltatok le«, keretezzétek a történteket akárhogy.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter határozata nyomán július 31. napjával megszűnik a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, vagyis az MCC KEKVA (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány) formában működni.

Részben érzelmi érintettségem nyomán is igyekszem, hogy ne egy wattpados romkom stílusban írjam össze a gondolataimat erről, de ha nem sikerül, ehelyütt előre is elnézést kérek (és akit ez zavar, nyugodtan zárja be a posztot most), de egy olyan intézményről van szó, ami több, meghatározó évig fizikai értelemben is otthonomul szolgált.

2021-ben már janicsárnak hívtak bennünket a nem MCC-s egyetemista (szak)társaink. »Káderképzős, élvezed ugye az ideológiai luxusprojektet?« ; »Minden nap közpénzből eszel, és iszol, köszönd meg a szüleimnek, hogy az adójuk rád megy el.«; stb. Mindezt napi szinten kaptuk, és ezt nem önsajnáltatásból osztom meg, de fontosnak tartom, hogy valaki végre valahára erről az oldalról, diákoldalról is bemutassa a történetet.

Valójában arról volt szó, már akkor is, hogy az MCC által terjesztett és előtérbe helyezett értékekkel szemben álló politikai oldal nem bírta nézni a sikereit a kezdetben organikusan és szerényebben, majd az alapítói juttatásnak köszönhetően gyorsabban fejlődő intézménynek. A »független média« – annak rendje s módja szerint – pedig épített erre már egészen rég egy narratívát, és olyan jelzőket égettek az intézmény nevéhez, amit a mai napig nem sikerült lemosni.

Szeretném tisztán leszögezni: soha, sem a felvételi eljárás során, sem az ott diákként 3 eltöltött évem során, sem azt ezt követően brüsszeli központnál munkavállalóként töltött 1.5 évem során nem követelt tőlem senki semmilyen (politikai) ideológiai lojalitást semmilyen dolgozatom, beadandóm, kutatásom, elemzésem, szereplésem, megjelenésem során.

Sehol nem olvasni az MCC-s diákéletéről, ám akármilyen jól hangzott a telexes cikk a téli sítáborról, illetve a hvg-s írás az intézmény vagyongyarapodásáról, azért ez a gyakorlatban nem csak móka és kacagás, »luxus és kaviár« (ahogyan a cikkek sugallják) hanem kőkemény munka. Délelőtt egyetemi órákon, majd délután kötelező, aztán választható kollégiumi kurzusokon való részvétel, gyakran este 9-10-ig. Kötelező ún. projektekben való részvétel (a megértés kedvéért teszem hozzá, hogy az én személyes kedvencem egy középiskolás vitaverseny szervezése volt), kötelező előadások. És csak ez után következnek a közösségi programok, a pszichológiai foglalkozások, a moderálások, a konferenciák.

Vitán felül áll, hogy ezekhez elengedhetetlen egyrészt a hallgatók egész embert kívánó részvétele, másrészt (🥁🥁🥁dobpergést kérek!) a pénz. A kollégiumi helyek, az épület karbantartása, az ösztöndíj, a belföldi illetve külföldi központok létesítése, a tanulmányi utak, az oktatók, a kutatók és az egyéb munkavállalók fizetése…meglepő lehet, de nem ingyen van.

A legfontosabb gondolatot Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskola vezetője múlthavi facebook posztjából szeretném átemelni ide, ebbe a posztba is: »Az MCC a hallgatóit nem akarja átformálni, nem egy adott gondolkozási keretbe akarja őket integrálni, hanem saját erősségeik, motivációk alapján segít erős karakterré válniuk.« (Próbálja csak meg valaki megmondadni egy kollégistának, hogy mit kell gondolnia. Sok sikert.)

Véleményem szerint a kormány ideológiai indíttatásból szűnteti meg egy olyan helynek a támogatását, ami országos szinten tette lehetővé a tehetséggondozást, elérhetővé a minőségi közgondolkodás felé való nevelést, mely tevékenységével nem a Fideszt, nem nert, hanem az egész nemzetet szolgálta.

Bonus intra, melior exi – ez a mottónk. Ez rám is igaz. Én személyszerint rengeteg olyan dolgot köszönhetek az MCC-nek, amit soha, sehogy nem élhettem volna meg az ott kapott támogatás nélkül. Nem származom tehetős családból, sem anyagi, sem kapcsolati tőke értelmében, mégis tanulhattam nemzetközi és hazai színvonalban kiemelkedő oktatóktól, előadóktól, jogászoktól, politikusoktól; élhettem egy páratlan szellemi műhelynek helyet adó intézményben, amelynek számos barátságot köszönhetek; járhattam a tengeren túl; és dolgozhattam egy olyan külföldi politikai közegben, ami által értékes tapasztalatokat szerezhettem, amiket itthon tervezek hasznosítani.

Ezeket a lehetőségeket vonjátok meg a pénzzel együtt az ország tehetséges fiataljaitól, kedves Tisza-kormány, nem egyszerűen egy sor újabb kis fideszes ideológiai képzését szűntetitek meg, írjon akármit a TeLeGsZ. Erre fényesebb bizonyítékot nem is tudok hozni annál, minthogy a szakmai gyakolatomat (az MCC-nek köszönhetően) egy európai uniós intézményben végezhettem. Ha jól emlékszem, hatan kerültünk kiválasztásra ebbe a programba. Az utánam az irodához Brüsszelbe érkező gyakornok (akinek szükségszerűen ugyanabban a »fideszes janicsárképzésben, agymosásban« kellett részesülnie, mint nekem) ott ül jelenleg, ebben a percben is (!) a magyar Országgyűlés patkójában, nagyjából Magyar Péter mögött átlósan jobbra, a Tisza színeiben, országgyűlési képviselőként.

És ez csak egy darab példa a sok közül.

Hazánk fiatal és tehetséges diákjait hagyjátok most cserben, t. Kormány, nem a »Fidesz holdudvarával« számoltok le.

Egy MCC-s alumna, volt munkavállaló.”

Nyitókép: Hegedűs Anna Facebook-oldala/MCC