A régi ülésrend vége

Az idei Tusványos „legfoglalkoztatottabb” és legnépszerűbb előadója Schiffer András volt. Kilenc rendezvényen ült a színpadra, hatalmas érdeklődés mellett. A kormányoldal sajtója ezt nyilván elintézi azzal, hogy nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Schiffer jó ideje egy követ fúj Orbánnal és Toroczkaival. Schiffer pedig azt válaszolja erre, hogy ő mindig azt mondja, amit gondol, és ha ezt jobbos stúdiókban vagy rendezvényeken mondja, akkor ott mondja. Pont.

És nyilván Schiffer is csupa olyasmit mondott, amit így vagy úgy elmondott már korábban is. Mindenesetre sokat elárul az, hogy ma egy baloldali, deklaráltan ateista közszereplő viszi – némi túlzással – a hátán ezt a nemzeti-keresztény gondolat jegyében fogant fesztivált. Hogy ez így alakult, annak valószínűleg az az oka, hogy ma már nem a baloldal és a jobboldal szembenállása a lényeges. Annak az eddig ismert formájában valószínűleg vége.

A korszellem által diktált világkép pedig egy (hiteles) jobboldali és baloldali számára egyaránt gyűlöletes. A baloldalinak ezért, a jobboldalinak azért. A közös ellenség a globalizmus mint olyan. A gazdasági, a kulturális, a társadalmi, a szellemi és lelki globalizmus. A tudatipar mint olyan. Itt és ebben ér össze egy mai baloldali és jobboldali világképe. Az elutasítás intenzitásában ismernek egymásra. Itt már rég nem az internacionalizmusról van szó, nem a nemzetközi munkásmozgalomról. Ezeknek sosem volt valósága, de ma már illúziója sincs. És nem is a nacionalizmusról van szó, mert a tudatipar gőzhengerére nem a nacionalizmus az orvosság, hanem. És itt nehéz folytatni, mert a tudatipar irtóztató hatékonyságára jelenleg nem létezik orvosság, legalábbis társadalmi szinten nem létezik.

A gondolkodáshoz való ragaszkodás mindenáron. Társadalmi szinten nem várható el a józan ész, ezen sajnos már túl vagyunk, ez a hajó elment. A tudatipar fűtötte annak a hajónak a kazánjait, amivel végleg elpöfögött a felségvizeinkről. Jellenleg az is beláthatatlan, mit vesztettünk el ezzel. Gyaníthatóan szinte mindent. Nem arról van szó, hogy ami eddig volt (jelesül a NER), az olyan nagyon kiváló lett volna, hanem arról, hogy ami most jönni látszik, az lényeges pontjain messze alulmúlja azt.

Nem mintha helyes dolog volna lopni. Nem helyes. De valaminek vagy valakinek a lelkét elrabolni, valakit megfosztani a gondolkodás képességétől, azért az mégis csak más. Lehet azt mondani, hogy a NER volt a svihák, a szélhámos, a rafkós. Még azt is lehet mondani, hogy a korrupt, a tolvaj, a sikkasztó. Nem CSAK ilyen volt, hanem ilyen IS volt. Aki szerint csak ilyen volt, hazudik. Aki szerint csak olyan volt, az is hazudik. Aki viszont abban reménykedett, hogy ezt a mi háztáji berendezkedésünket elhajítva most viszont valami ennél emelkedettebb, erkölcsösebb és nemesebb valami jön, az jobban teszi, ha kihúzza az ujját a biliből. A NER a korszellemmel folytatott reménytelen és sok tekintetben dilettáns harcát bukta el. Törvényszerű volt, hogy elbukja. Ezt a harcot lényegében már a születése pillanatában elvesztette. Lehet azt mondani (mondják is néhányan), hogy azért vesztette el, mert nem volt lelke. Létezésének utolsó éveiben mintha már tényleg nem lett volna.

Ezen tendenciák egyik egyértelmű jele az, hogy Tusványos headlinere Sdchiffer András volt, és nem más. És nem azért volt az, mert összenő, ami összetartozik, hanem azért, mert új felállás van, amelyben a régi ülésrend hatályát és értelmét vesztette. Annak, hogy baloldali, és annak, hogy jobboldali, többé nincs a régi módon értelme. Ezt persze korábban is fel lehetett volna ismerni, de úgy tűnik, hogy egy ekkora pofon kellett hozzá. Vagy nem is pofon, hanem fejberúgás.

Amihez képest – ezt kénytelen vagyok megismételni – Hatvanpuszta, a zebrák, és a homályba vesző százmilliárdok sokadrangú kérdések. Ideje lenne felfogni (de természetesen a tudatipar éppen ezt igyekszik hatékonyan megakadályozni), hogy a kérdés itt már rég nem az, hogy ki mennyit lopott, hanem az, hogy az emberi egzisztencia megmarad-e az általunk ismert keretek között, vagy lassan egy szubhumán tudatállapottá degenerálódik, amely már nem képes sem gondolkodni, sem érezni, csupán különféle paneleket mond fel egész életében, és semmi köze nincs már a valósághoz. És aki szerint mindez szerecsenmosdatás, annak a továbbiakban nincs mit mondanom. 

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)