A magyar parlamentarizmus történetének egyik mélypontját éljük át

„Teljesen jogos az az aggodalom, amely azt firtatja, hová vezethet az országgyűlési viták jelenlegi stílusa. Kétségtelen, hogy ma a magyar parlamentarizmus történetének egyik mélypontját éljük át az egymáshoz való viszonyulás és a tiszteletadás tekintetében. Ezt a folyamatot nem lenne szabad annyiban hagyni, és nem kellene megengedni, hogy állandósuljon. Bár látható, hogy a törvényhozás  jelenlegi elnökasszonya igyekszik küzdeni a méltatlan hangnem ellen, ezek az intézkedések egyelőre nem bizonyulnak kellően hatékonynak. 
Különösen szomorú jelenség, hogy a miniszterelnök is aktívan részt vesz ebben az adok-kapokban, sőt, sok tekintetben egyenesen az élen jár. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a probléma nem korlátozódik egyetlen szereplőre: a kormánypárti és az ellenzéki oldalon egyaránt szép számmal találni olyan képviselőket, akik rendszeresen sértő megjegyzéseket fogalmaznak meg a vitapartnereikkel szemben.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért akkora baj ez, hiszen a parlament természetéből fakadóan általában heves viták színtere. Véleményem szerint azonban itt már régen nem csupán szenvedélyes politikai vitákról van szó. Több mint két évtizeden keresztül voltam parlamenti képviselő, és a saját tapasztalataimból pontosan tudom, hogy a törvényhozás falai között zajló diskurzusok minősége, illetve az ott felmutatott politikai kultúra közvetlen és rendkívül erős hatást gyakorol a teljes társadalomra. A parlamenti hangnem mintaként szolgál, amely óhatatlanul lecsapódik a hétköznapi kommunikációban is. Alapjaiban határozza meg azt, hogy miként beszélünk egymással az utcán, a munkahelyeken vagy a családban, és mennyire vagyunk képesek megadni a másik embernek a legalapvetőbb tiszteletet.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert