Másnap

„A Tisza nyert, nyilván illik gratulálni nekik a győzelemhez. Azt viszont elképzelni sem tudom, mi járt, jár ennek a több millió embernek a fejében, mit remélnek, milyen országot, milyen kormányzást akarnak a mostani helyébe. Tényleg csak ennyi lenne, hogy mindegy, csak ne Orbán, csak ne a Fidesz? Milyen országot, milyen nemzetet lehet majd erre építeni? Az agresszióra, a félelemkeltésre, a gyűlöletre milyen jövő épülhet? Milyen jövőt képzelnek el ezek a milliók önmaguknak, a gyerekeiknek, a szüleiknek? Mert a Tisza nem mondta el, mit akar kezdeni a választópolgárok felhatalmazásával. Amit elmondott, abban senki nem hisz, amit meg véletlenül megtudtunk, attól a Jóisten mentsen meg bennünket.

Mondhatnánk persze, hogy ez legyen innentől a tiszások dolga, csak hát ebben az országban élünk mindannyian, amit tesznek majd, mindannyiunkat érint. A legfontosabb kérdés, belesodornak-e bennünket a háborúba, kiszolgáltatják-e az országot a brüsszeli és kijevi tartótiszteknek. És nem mellesleg elvész-e, elvesznek-e mindent, amit az Orbán-kormányok az elmúlt 16 évben adtak a magyar társadalomnak. Marad-e a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmények rendszere, a 13. és 14. havi nyugdíj és a többi. Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudjuk a választ. Attól félek, a következő négy évben nemhogy kolbászból nem lesz a kerítés, de kerítés sem lesz.

A Fidesz eredménye, még ha most veszített is, mégis tiszteletet parancsoló. Ekkora ellenszélben, a különböző titkosszolgálati akciók kereszttüzében, az ukrán zsarolások és brüsszeli fenyegetések árnyékában csoda ez az eredmény. Meg hát persze a 16 évvel a hátunk mögött, ami természetszerűleg magával hozott sok mindent, amit jobb lett volna elkerülni. A nagy folyóknak az a természetük, hogy sok hordalékot is magukkal cipelnek.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert