„Reptér, lobog a szélben a szélzsák” – Magyar Péter ferihegyezéséről

„Visszatérő kérdésem – ahogyan Ceglédi Zoltánnak a »De mi a terv?« –, hogy »De mi a másik ajánlat?«. Mármint, hogy a jelenlegi ellenzék legerősebb pártja, a Tisza, és annak vezetője, Magyar Péter mi mást ajánl a NER helyett. Nem arra gondolok, hogy 2026 áprilisa után majd mindenhova is rengeteg pénz injekcióznak, ha összeadom az elmúlt egy évben bedobott ötletekhez rendelt számokat, elkezdek szédülni, hanem arra, hogy az alapműködésben, a sarokpontokban, a lényegben, az érzületek szintjén, a fundámentomokban mi a másik ajánlat a NER-hez képest.

Más stílus? Jobb kormányzás?

Tegnap megint eszembe jutott ez, miután Magyar a következőket írta a Facebookon: »A reptér az új MÁV. Volt egy zápor és emiatt le kellett zárni az egyik terminált és töröltek minden gépet. Itt is megvolt a repülőrajt. ui.: lehet, hogy Mávos János megkaparintotta a Liszt Ferenc Légikikötőt is? Természetesen a vasút is áll az egész országban. Kövessük figyelemmel a bukott batidai bakter jól időzített Lázárinfó extráját. Hátha kiderül, hogy milyen összeomlás köthető még a TISZA-hoz.« Plusz a megszokott fotó a politikusról, ahogy a győzelem jelét mutatja a Ferihegyi reptér kettes terminálja előtt állva.

Mikről tanúskodik ez a poszt?

Magyar vagy nem mérte fel, hogy mi történik az országban – tudniillik, hogy egy kemény viharról van szó, ami egyébként fákat csavart ki, épületeket rongált meg, és (ez alkalommal az államtól függetlenül) lehetetlenné tette a közlekedést, és így tovább, valamint nem mellékesen működésképtelenné tette a Ferihegyi repülőteret, melynek stábja nagyon is helyesen felfüggesztette az intézmény működését –, vagy pontosan tudta, hogy mi a helyzet, csak nem érdekelte. Az egyik rosszabb, mint a másik.

Ha az elsőről van szó, akkor Magyar Péter tényleg nem több, mint egy szuperkommentelő, aki primér indulatból és/vagy cinizmusból szólal meg, és nem gondolja meg, mit beszél, nem tájékozódik, nem mérlegel, nem elég óvatos. Márpedig ezek az utóbbiak egy politikus erényei. És Magyar Péter politikus, aki a főhatalomra jelentkezett be, és heti több alkalommal is tájékoztatja híveit arról, hogy hány nap van még hátra a hatalomváltásig. Fölmerül a kérdés, van-e kabinetje, kommunikációs stábja, amelyik ránéz a nyilvános megszólalásaira, posztjaira, vagy ahogy esik, úgy puffan. Állítólag vannak neki ilyenjei. Mit csinálnak? Kormányozni legalább tudnak, hangzik fel hasonló esetekben olyan gyakran – és számtalanszor jogosan, MÁV, gazdaság, egészségügy stb. – a gúnyos megjegyzés az ellenzéki világban a kormány tevékenységére nézvést.

Ami pedig az óvatosságot illeti, a dátum, amit keresünk, 2006. augusztus 20. – alig húsz évvel a budapesti viharkatasztrófa után egy magyar politikus jól teszi, ha csínján bánik az ilyen helyzetekkel.

Ha a másodikról van szó, mármint, hogy Magyar Péter tudta, mi a helyzet a viharral, akkor talán még rosszabb a dolgok állása: abban az esetben ugyanis valóban a legmélyebb cinikus számításról van szó. Ez esetben pedig joggal merül fel a kérdés: mitől jobb Magyar Péter politikai ösztönvilága annál, amit az ellenzéki térfélen oly sokszor szóvá tesznek, mitől más ez, mint az annyiszor fölemlegetett, számtalan esetben valóban hűvösen haszonelvű fideszes politikai praxis. Persze mi más is lehetne az ösztönvilága Magyar Péternek az ő jól ismert biográfiájával. Másfelől, ha visszagondolunk Kollár Kinga a hazai kórházhelyzetet és az EU-s pénzeket érintő EP-s megszólalására, eszünkbe juthat az annál jobb, mint minél rosszabb-hozzáállás.

Ott tartunk ma, hogy a jobboldali-konzervatív táborral szembenálló ellenzék vezéralakja egy olyan ember, akinek sem a magyar baloldal, sem a magyar liberalizmus modernkori hagyományaihoz nincs köze, azoknak bizonyos tradícióit, értékeit, alapvetéseit, praxisait kifejezetten megveti, ám akinek a működését és primátusát a közeg a lehető legnagyobb megelégedéssel nézi és támogatja, és még ideológiát is gyárt magának hozzá, sőt, alkalmasint egészen megdöbbentő és gyerekes és öngyilkos módon alá is megy az elvárásoknak. Stratégiai hallgatás a Pride ügyében, ügyes munkamegosztás az ellenzéki oldalon, etikus és hősies visszalépések, ezeket a lózungokat halljuk. Ezt tudta kitermelni magából a magyar ellenzék 2024-re, 2025-re.

Bizony, erről is szól a repteres Magyar Péter-fellépés.

Magyar végül törölte a posztját és újat tett ki a Facebookra az alábbi szöveggel: »Sokak kérésére és tanácsára töröltem a reptéri posztomat. Elnézést kérek azoktól, akiket a szavaimmal megbántottam. Amikor a vihar lecsapott Budapestre, én zárt helyen tartózkodtam és már csak az esőt és a reptér beázását érzékeltem. Látva a valós eseményeket, egyértelmű, hogy a reptér vezetése és a légi irányítás helyes döntést hozott. Hibáztam, mert az egész napos rohanásban anélkül szólaltam meg, hogy alaposan tájékozódtam volna. Tanultam belőle. Mindenkinek kitartást kívánok, akinek bármilyen kára keletkezett a vihar miatt!«

Az, ha valaki képes az önkorrekcióra és kimondani, hogy hibázott, természetesen dicséretes. És ügyes, politikai ösztönökről tanúskodik. Nem meglepő persze, és ugyancsak nem ügyetlen, hogy az első posztjában, amikor a szart kell viharoztatni, Lázár Jánost emlegeti különféle neveken, a bocsánatkérő szövegben pedig a helyes döntést eltávolítja a kormánytól, és a reptér vezetését dicséri meg.

Magyar Péter láthatóan azt is megtanulta az orbáni iskolában, hogyan kell alkalmazkodni a közönséghez. Így tett Orbán Viktor például 2020. március 13-án, amikor reggelről estére megváltoztatta a véleményét a tanintézmények bezárása ügyében. De ez volt a netadóval, és lényegében így járt el idén a Pride-dal is, amikor menet közben reagált. Egy politikus azonban ne »sokak kérésére és tanácsára« korrigálja önmagát, hanem önmaga jobb meggyőződése miatt. Egy influenszer kezdi úgy a mondókáját, hogy sokan kérdeztétek. Egy politikus – tudom, múlt századi elképzelések – vezet. Aki egyébként látta az eredeti Magyar-posztot, az tudja, tarthatatlan lett volna az eredeti megszólalást a helyén hagyni, olyan mennyiségű negatív, de legalábbis figyelmeztető komment érkezett. Ami a zárt helyen tartózkodást, a valós események látását, és a tájékozódást illeti, bárki, aki bármit vezet, céget, intézményét, no de pláne, ha a főhatalomra jelentkezik be, az mérlegel, tájékozódik, óvatos.

Sokszor mondtam, mondom megint: az, hogy valaki nemorbán, még nem másik ajánlat.”

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK/AFP

***