Nyerhet-e a semmi – összefogva a gyűlölettel?

Lehetne úgy is, hogy intellektuálisan izgalmas disputáknak nézne elébe az érdeklődő választó és akként zajlana a voksokért folytatott harc, ahogyan egykor Bessenyei György remélte az írók közötti versengést: „Mihent az írók nyomtatásban egy egész nemzet előtt elkezdenek egymással vetélkedni, azonnal megindul a szép elmélkedés. Ezt keresem én, azért garázdálkodom néha írásomba. Tudom, hogy aki cáfolni akarna, igyekezne hozzám szebb magyarsággal beszélni, mint én szoktam. Harmadik jönne, ki mind a kettőnket felül kívánná haladni. A nemzet mulatná vélünk magát (….) s a tudomány a magyarság épülne.”

Kisgömböcként felfalta az ellenzéki pártokat a magát egyedüli kihívóként láttató és az ellenzéki térfélen kétségtelenül elsöprően nagy népszerűségnek örvendő, a Fideszbe rokoni szálak és megbízások révén kapcsolódó, mára saját pártot építő Magyar Péter –

Tegnap ő is és a kormánypártok miniszterelnöke is beszédeket mondott. Orbán beszédét már számosan elemezték, erre nem térnék ki, bár az feltűnő volt, hogy kifejezetten centrista, nyugodt beszéd volt a magát vetélytársnak pozicionáló Tisza-elnök megszólalásához képest.

Utóbbi összefoglalólag a következő állításokat tette: 

1. A vita nem veszély, hanem a demokrácia építőköve.
2. Véget kell vetni a gyűlölködésnek.
3. A ’26-os választás ügydöntő népszavazás lesz Orbán és közte, illetőleg az EU- és-NATO tagság kérdésében.
4. 15 év alatt semerre nem haladt az ország.
5. Az új, megváltozott világrendben Magyarország biztonságának záloga az EU és a NATO.
6. Magyarországnak végleg helyet kell foglalnia a Nyugat asztalnál. Magyarország nem lehet kompország többé.
7. A Tisza Európája a megbízható szövetség.
8. Orbán nem érti József Attilát: „Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.”
9. „Mi Dobó István és az egri nők, a Hunyadiak, nem az Apró Antalok és Orbán Balázsok hazája vagyunk”.

Nézzük sorjában.

1.) Ki ne értene egyet azzal az állítással, hogy a vita nem veszély? Talán Magyar Péteren kívül mindenki, ő feltehetően vitába szállna Magyar Péterrel, hiszen az ellenzéki politikusok között abban a tekintetben is kivételes, hogy önkontroll híján képtelen nélkülözni az arroganciát, ha valaki vele ellentétes álláspontot fogalmaz meg, az újságírók konkrét kérdéseire a válaszokat pedig rendre megkerüli, megelőzve így az érdemi diszkussziót.

2.) Véget kell vetni a gyűlölködésnek, mondja a pártelnök, s szívemből szól.

megszólalásai rendszeres eleme, hogy börtönnel fenyegeti a legkülönbözőbb embereket és saját választóiról is többször szólt minősíthetetlenül. Szavainak sajnos semmi fedezete sincs, de megfelel a korszellemnek:

3.) A ’26-os választás népszavazás Orbán és közte, valamint az EU- és a NATO-tagság mellett/ellen. A magam részéről azért remélem, hogy a választások ennél színesebb kínálattal lepnek meg minket, azonban ami az EU-s és a NATO-tagságunkat illeti, ott valami félreértés lehet.

Ismereteim szerint a szélsőséges Mi Hazánkon kívül senki nem mondta a politikai megszólalók közül, hogy bármelyik szövetségből kilépnénk, ellenben Orbán többször hangsúlyozta, hogy feltétlenül az EU tagjai maradunk, a NATO-ba pedig egy ideje többet fizetünk be, mint a legtöbb tagország GDP arányosan, s tagságunk biztonságunk garanciája, amelyet mindig is axiómaként képviselt az eddigi összes miniszterelnöke az országnak, amióta az észak-atlanti szövetség tagjai vagyunk. 

4.) „15 év alatt semerre sem haladt az ország”. Meglepő állítás, hiszen az ország mi vagyunk – a polgárai. 

Nekem például az egyik gyermekem 15 éve gimnazista volt, most mindjárt leteszi a PHD-t, a kisebbik fiammal másfél évtizede állandóan Schleich állatokkal játszottunk és Finduszt olvastam neki, most pedig ógörög drámákat búj és mindjárt leérettségizik. 15 éve sovány voltam, most már sajnos nem, viszont a feleségem 15 éve is gyönyörű volt és ma is az. Mivel dédnagymamám mondása szerint telnek a napjaink:

nem gyarapodtunk, de normális középosztálybeli biztonságban éltünk mindvégig. Hanem még Magyar Péter is haladt valamerre:

a három gyermekét elhagyta, feleségét és politikai közösségét elárulta, vett számos ingatlant – és volt, hogy

Terjedelmi korlátok miatt több személyes példát nem hozok, inkább azt ajánlom a „nem haladt semerre” álláspont képviselőjének, hogy olvasson utána azoknak az infrastrukturális fejlesztéseknek, beruházásoknak, amelyek mindannyiunk közös javára váltak. Például:

(Ember nincs, aki azt gondolná, hogy az egészségügy rendben van Magyarországon; Németországban se gondolnak ilyesmit az ott élő polgárok az ottani egészségügyről, hiába állnak összehasonlíthatatlanul jobban e téren, mint mi – és a közoktatás is alapvető reparálásra szorul... de ez a „semerre” csupán azért nem megalázó mindannyiunknak, mert semmi értelme.)

5.) „Az új, megváltozott világrendben Magyarország biztonságának záloga az EU és a NATO” – a világrend afféle örökmozgó, de amúgy igen, ezt mindig így gondolta szinte mindenki az országban.

6.) „Magyarországnak végleg helyett kell foglalnia a Nyugat asztalánál. Magyarország nem lehet kompország többé”. Szent Istvánnak hívták a királyunkat, aki ezt a felismerést megtette, azóta ebben közmegegyezés van,

7.) Orbán nem érti József Attilát: „Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.” Ez feltehetően egy kritikai reflexió arra a diplomáciai erőfeszítésre, amit a kormány képvisel: tudniillik hogy lehetőleg minden országgal jó gazdasági partnerséget kell fenntartani és minden nagyhatalommal a józan ész, és nem ideológiai viták alapján kell dialógusban lenni. Az elmúlt 15 év politikájából az következik, hogy Orbán ezt érti; engem jobban izgat, hogyha már József Attila talán legizgalmasabb versét idézte a pártelnök, ő érti-e, hogy itt

8.) „A Tisza Európája a megbízható szövetség” – ez nagyon tetszik nekem, az Eszméletben leírt kemény „vasvilág” elvetve, a Tiszának van egy saját Európája. Ebben biztos vagyok, amúgy, a hipomán és számos pszichopatológiai jeggyel bíró pártelnök életvilágában rengeteg efféle csoda van. Ebben az Európában feltehetően sokan vannak, akik Magyar Péterért rajonganak és ezen kívül van 28 ország, amelyet Magyar Péter képvisel. 

9.) „Mi Dobó István és az egri nők, a Hunyadiak, nem az Apró Antalok és Orbán Balázsok hazája vagyunk”. Dobó Istvánt a szájára venni annak a pártelnöknek, aki a katonaságtól menesztett, minden idők legízléstelenebb, mundért viselő figuráját szerezte be, legalább olyan meglepő, mint a több nővel szemben abúzust elkövető figurától az egri nőkről beszélni.

Hanem ez az Apró–Magyar párhuzam. Apró Antal a gyilkosok kormányában ült. Mivel volt ott egy Dögei Imre nevű ember is, a népnyelv a forradalmat leverő szovjet bábkormányt Kádár Apró Dögei-nek hívta. Miképp kerül ide Orbán Balázs? Utóbbival az nem ért egyet, aki akar, hülyeségeket is beszélhet, vitába lehet szállni vele, de hát egy a rendszerváltás évében született fiatalemberről beszélünk, akinek múlhatatlan érdemei vannak a tehetségek esélykiegyenlítő képzését folyamatosan szélesítő Matthias Corvinus Collegium sikereiben.

A nagy beszéd maga volt a semmiző semmi. Ezt kínálja Magyar Péter – és a gyűlöletet. És, sokak szerint, mindezek mellett

ebben annyiban kételkedem, hogy szerintem Magyar Péter semmihez nem tud idomulni Magyar Péteren kívül. 

Mennyivel szebb lenne ez a választás, ha anno az MSZP, az MDF és az SZDSZ nem hull atomjaira. Ha az MSZP időben szétvált volna egy internacionalista – ami most a DK – és egy népi-baloldali pártra; az MDF egy hagyományos, erősen konzervatív pártként marad volna fenn; az SZDSZ egyik része pedig megy a DK-ba, de a másik része képvisel egy nemzeti-szabadelvű, republikánus vonalat, erős emberi jogi hangsúlyokkal; és mások mellett Antall József, Szabad György, Szabó Miklós, Litván György színvonalú emberek képviselte erők versengenének a kormánypárttal.

Így aztán a kampányban érdemi vitákat sem lehet remélni a Tiszától, erre talán a DK és a Kutyapárt ad esélyt. Utóbbi egyébként is messze a legszimpatikusabb ellenzéki erő, ráadásul polgármesterei helyben bizonyították: lehetséges úgy ellenzékiként politizálni, hogy határozottan képviselsz konkrét és megosztó állításokat,

Érdekes év elé nézünk: 15 év után az ellenzéki kihívó mind intellektusában, mind jellemében az eddigi leggyengébb – ellenben kétségkívül a legerősebb önbizalommal rendelkezik. Meglehet, a választóknak mondjuk a fele kormányt váltana. De a kormányváltást preferálók közül is mind többnél fog eljönni szerintem az a pont, amikor már képtelenül kínosnak fogják érezni az instant sztárt, és a választás napján hatalmas piknikeken üldögélnek majd mindazok, akik se a kormánynak nem szavaznának már bizalmat, se az erény és értelem harsány tagadását pillanatonként szelfiző úrnak sem.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

***