Az Európai Unió vezető politikusai – például Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – az utóbbi időben többször is kijelentették, hogy Ukrajna EU-csatlakozásának folyamatát fel kell gyorsítani, és az ország akár már öt éven belül az unió tagja lehet. Az orosz-ukrán háború egyelőre nem ért véget, még tűzszünetet sem kötöttek, de Ukrajna egyébként sem lenne képes a csatlakozás feltételeit teljesíteni, hiszen szinte minden téren jobban el van maradva, mint pár tagjelölt ország, amely évek, évtizedek óta vár a felvételre. Ennek fényében mennyire lehet komolyan venni az ilyen kijelentéseket? Van bármi realitása Ukrajna EU-csatlakozásának?
Sajnos azt kell mondanom, hogy van. A németek, a franciák, a britek és valamilyen szinten a lengyelek is elszántak ebben a kérdésben. Létrejött az „elszántak koalíciója”, és ezek az országok nem csak abban értenek egyet, hogy Ukrajnát az „utolsó ukránig” támogatni kell az oroszok elleni háborúban, hanem a tekintetben is, hogy fel kell venni őket az unióba. Ebből a szempontból Brüsszelben és a maghatározó nyugati államokban a politikai elit úgy tűnik, hogy a kétszer kettő józanságával szembe menve is át akarja erőltetni azt, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen, és ezzel mintegy kifizetni azt, hogy ők egy virtuális orosz fenyegetéssel szemben „megvédik majd Európát”.
Az Európai Unió alapító szerződései lehetővé teszik egyáltalán, hogy egy háborúban álló országot felvegyen a tagjai közé?
Nem vagyok jogász, de azt tudom, hogy erre még sosem volt példa. Olyan sem létezik, létezett eddig, hogy felgyorsítják az uniós csatlakozás folyamatát. Az unió vezetése azonban igyekszik a szabályoktól függetlenül precedenst teremteni. Eddig is jó pár olyan területen beavatkoztak a nemzetállamok életébe, amelyhez nem volt joguk, mégis elkezdték megteremteni azokat az egyedi klauzúrákat, amelyeken keresztül később úgy tesznek, mintha az adott lépés teljesen természetes lenne. Még egy dolog van, amiről nem beszélnek Brüsszelben: ez egy csomag, és ebben a csomagban nem csak Ukrajna van benne, hanem Moldova is. Moldova felvételével egy újabb – bár jelenleg alvó – konfliktust importálna az EU, hiszen az ország egy része, Transznyisztria, orosz szakadárok által felügyelt terület.
Amennyiben az Európai Unió a békekötés előtt felveszi Ukrajnát, azzal – legalábbis jogi értelemben – maga is hadviselő féllé válik? Értelmezhető ez egyáltalán egy elméletileg gazdasági közösségként létrejött szövetség esetén?