Tényleg semmi sem történt?
„Nagy Imre és társai újratemetésén egyetlen koporsóban feküdt igazi forradalmár »Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.« (Orbán Viktor, 1989. június 16.)
Ezt is ajánljuk a témában
Harminchat évvel ezelőtt reformkommunisták sora tülekedett Nagy Imréék koporsójánál, mintha nem ők gyalázták volna évtizedekig a miniszterelnök emlékét. Szerencsére a magyar ember nem felejt. Veczán Zoltán írása.
A helyezkedők, akik szépen lassan beépültek a rendszer és gyakran egymás világába pedig ránk maradtak. Itt vannak sokszor szégyen és szembenézés nélkül; viszont annál nagyobb arccal és mesékkel; valahogy így:
»Tényleg semmi sem történt? Évek óta azon gondolkodzom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz. Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék.
De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyűrtek a zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák ôket a panoptikumban: íme akiknek drágább volt a selyemnyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat.«
Ezt is ajánljuk a témában
A miniszterelnök történelmet idéz a legújabb videójában, melyből azt is megtudhatjuk, egyből hazament-e a Hősök terén elmondott beszéde után.
(Hamvas Béla)”
Nyitókép:MTI/Manek Attila, Nemzeti Archívum
***
„Ez már nem pusztán vélemény, hanem a jellem hiányossága” – fogalmazott Kósa Ádám.
Áthidalhatatlan szakadék tátong a két politikus hitvallása között.
(Részlet a szerző 2008-ban megjelent …ÉS AZ ÜNNEP MINDIG ELMARAD? című könyvéből.)
„Nem akarjuk, hogy a gyerekeink a frontról koporsóban jöjjenek vissza” – mondta a miniszterelnök.
„Ezen a napon dőlt meg a kommunizmus” – emlékezett vissza a kormányfő a Hősök terén elmondott beszédére.
Egyedül a későbbi miniszterelnök világított rá arra a hatalomátmentő léthazugságra, amiben az egész rendszerváltás fogant.
„Ez már nem pusztán vélemény, hanem a jellem hiányossága” – fogalmazott Kósa Ádám.
