Aki a Pride-on büszke, a politikában se legyen csicska

„Tény, hogy a rengeteg Pride-zászló (az egyik békegalambos), az ukrán és lengyel lobogó, a DK-, PDSZ-, Tanítanék-, Kutyapárt-, és Szikra-emblémák mellett feltűnt egy Free Palestine-, valamint egy Marxot ábrázoló kommunista tábla is. Tőlem, mint az ezirányú múltját részletesen feltáró, a '90-es évek elején Izraellel szemben a Jasszer Arafat vezette PFSZ-t, Szaddam Huszein Irakját (általában a szekuláris szovjetbarát arab rezsimeket) támogató, a betiltott vörös csillagot házfalakra ragasztgató volt kommunistától nem lenne hiteles azt követelni, hogy az ilyeneket vezessék ki a tömegből.

Szabadelvűként pedig amúgy se vagyok az a betiltós fajta. Hajdanán jól össze is vesztünk némely liberális elvbarátaimmal, amikor én még a neonáci tüntetések, a horogkereszt, és a Holokauszt-tagadás betiltását sem voltam hajlandó támogatni. A gyülekezési jog, a szólásszabadság legyen színvak, világnézetileg semleges. S attól, hogy ma Izraelt támogatom Iránnal és a Hamasszal szemben (s evidens, hogy szívesebben laknék Izraelben, mint a hamaszos Gázában) még nem gondolom, hogy ne lehessen nálunk, továbbá Izraelben vagy bárhol máshol a világban a palesztinokért tüntetni. Miként azt se gondolom, hogy a szerintem igazságos önvédelmi és preventív háborút vívó izraeli hadsereg és titkosszolgálat ne követhetne el olyan túlkapást, kínzást, mint az USA Guantanamón és az Abu Ghraib börtönben, mi több: akár háborús bűnt is.

Mert a világ már csak ilyen bonyolult és sokszínű.

Arról nem is beszélve, hogy egy igazi Hamasz-fanatikus kizárólag azért menne a Pride-ra, hogy ott robbantson. Ezek a palesztinpárti, társutas fiatalok (hajdani elvtársaim) nem terroristák. Ahhoz meg mindenkinek joga van, hogy akár terrorista rezsimek, szörnyállamok mellett tüntessen. Illetve – és ez visszavezet a Pride-hoz – az LMBTQ-azonosság világnézettől, bőrszíntől, vallástól függetlenül öleli át az emberiséget szivárványszínű karjaival. Miként a Nemi felvilágosítás túlkoros fasisztáknak – Jegyzetek egy szexuális pogromfüzet lapjainak margójára című, a 2008-as felvonulás apropójára írott cikkemben már elmondtam: a saját nemhez vonzódás bárhová utat tör. A legfanatikusabb buziverő se tudja garantálni, hogy gyerekei, testvérei, barátai közül senki ne döbbenjen rá: önnön neme iránt érez vágyat, illetve ő maga sem tudhatja – veszett homofóbiája nem látens homoerotikus vágyainak kompenzálása-e?”

Nyitókép: Mandiner/ Földházi Árpád

***