Holnap is találkozunk

A polgármesteri hivatásnak van egy furcsasága: a polgármester a helyi végrehajtó hatalom feje, egyben a település képviselője, szerencsés esetben a város egységének megtestesítője. Ez a magunk helységén belül egyedi látás­módot kínál, és egyedi lencsét ad az országos politika szemléléséhez is.

A nemzeti szintű közéletből mostanra mintha kiveszett volna ez a szemlélet, szinte eltűntek a helyi, különösképpen a vidéki közszereplők és az ő sajátos nézőpontjuk. Meggyőződésem szerint ehhez a trendhez hozzájárult az országgyűlési képviselői és a polgármesteri posztok közötti összeférhetetlenség kimondása is. Mert bár az összeférhetetlenségnek kétségtelenül sok praktikus és morális előnye is van, a parlamentből – magától értetődően – eltűnt a polgár­mesterek sokszor higgadtabb, visszafogottabb hangja. Az önkormányzati emberé, aki napközben is ott van az emberek között, és akinek a nap végén a szűkebb pátriájában szemtől szemben kell számot adnia a választóinak nemcsak a hangnem, a stílus kérdéseiben, de az eredményekről is.