Gyurcsány beírta a nevét a magyar történelembe – sárral és méreggel átitatott, bűzös, kátrányos tintával

Elvált ember vagyok, tele bűntudattal. Nem fogok tehát foglalkozni Gyurcsány Ferenc válásával. Nem rám tartozik.

A másik részével viszont muszáj. 

Vicces az élet. Legalább 130 rockpólóm van. Impulzusszerűen szoktam hordani őket, mert ha nagyon át akarnám gondolni, melyikre essen a választásom, sose keverednék ki a gardróbból. Fél 1-kor rámírt a Kohán, hogy mi történt, de én egy tréningen ültem, és nem tudtam rendesen reagálni a barátomnak. De ahogy hömpölyögtek tovább a percek, azon kaptam magam, hogy Toto-pólóban vagyok. A Toto egy legendás amerikai rockbanda, Africa és Rosanna slágereiket mindenki ismeri.

még annak a szoci kormánynak a fejeként, amikor még dicsőséges dolognak számított a diktátor úrral parolázni. Daliás idők! 

Szóval ülök ott többedmagammal a tréningen, épp pallérozzuk amúgy is pazar kommunikációs készségeinket, és nosztalgiázom. Színes pulcsik a barna és szürke Napkeltében,

majd a végén egy egészen szánalmat keltő, dicstelen felkullogás a parlamenti padsorok között, majd eltűnés. Egy lakli, zollstock formájú ember háttal a kamerának elbattyog ország-világ színe előtt. Nem akkor, amikor még ember maradhatott volna, hanem sokkal később. Ezek jutnak eszembe. És az emlékek, melyek, mint pattogatott kukoricák a mozifilm előtti várakozáskor, úgy potyognak ki elmém zavaros raktárából, itt meg is állnak hirtelen. Hiába hatalmas politikai teljesítmény főnixmadárként összekerázni egy új pártot, hiába szükségeltetik hozzá eszméletlen akaraterő, teflonarc, szervezőkészség és politikai credo(!), ezek mind már nem számítanak. Emberi sorstragédiák közé méltatlan dolog beemelni a pápai gyerek történetét, de mégsem találok most jobb szót arra, hogy valaki a Jóisten kegyelméből lehetőséget kap egy országot irányítani, majd azt manézsnak tekintve hűtlenül kezeli, rátámad nemzetére,

Gyurcsány Ferenc volt életemben a politikai Antikrisztus. Sose fukarkodtam a megvető jelzőkkel vele kapcsolatban. Most mégis sajnálom. Nem érdekel, mit kapok ezért a ’sajnálom’ szóért a fejemre a politikai oldalamtól, de időskorára megsajnáltam. Ki nézi ma azt a baloldalon, hogy elverte Orbán Viktort, ha Orbán Viktor meg megsemmisítette utána? Mit ér a mítosz, ha az már csak néhány, ma is gyakorlatozó munkásőr szívében számít már csak mítosznak? Sajnálom, hogy kudarcokkal teli rothadt lelkének nem lehet egyszerű megbirkóznia azzal a bűntudattal, amit tett. Ha Ferenc ma is egy kompetens figura lenne, a sajnálatom nem létezne. De rég nem az. És semmilyen sportértéke nincs a fekvőbe belerúgni.

Édesapa, mindezidáig férj volt, reménykedem, hogy ebbéli minőségeiben eggyel jobban teljesített, mint politikusként. 

Egy ideje különböző műsorokban, például a Hotel Lentulaikban gyakran előkerülő téma, mi az a fura érzés, amikor a régebbi komcsikat mintha megengedőbben néznénk a maiak láttán. Sokunkban van ez a dilemma. Túl egyszerű lenne azzal elintézni, hogy az idő szépíti csak meg. Ennél többről van szó. Mert bármelyik vendégem megpróbálja megfejteni a jelenség okát, mind arra jut,

Egy dimenzióval kijjebb pedig minden jobboldali embernek sajnálnia kell azt az új leosztást, melyben két dudás maradt. A harmadik ugyanis kicsekkolt. Végképp sajnálatos lesz nézni azt a triumfálást, amit majd a Gyurcsány antikrisztusságát némiképp zárójelbe tevő messianisztikus illuzionista gazember fog elkövetni, mondván, máris megcselekedte fő vállalása felét: az Orbán-Gyurcsány-korszak egyik szereplőjét belelökte a süllyesztőbe. Ne legyen kétségünk afelől, hogy magának fogja tulajdonítani a sikert, még inkább elhitetve kudarcélményekkel megtépázott ellenzéki övéivel, hogy bizony, a nyerés képessége nála van, nem másnál, hiszen első trófeáját máris falra akaszthatja.

Azonban Gyurcsányt nem Magyar Péter ejtette el. Még csak nem is Orbán Viktor.

Az, hogy ma – fordított Dallas – Tintás Barnes kiszállt a játékból, az egy jól megjövendölhető egyéni és nemzeti sorstragédia stációja, mely a történelmi igazságosság megnyugtató ereje mellett némi hiányérzetet fog okozni. Ez nem az ócska, rossz, selejt, pvc-ből összetákolt Gyurcsány-utánzat politikai sikere. Mert a pápai gyerek is hatásvadász volt, de nem apácaliliomokra meg diktafonra építette politikai karrierjét, hanem valóban politizált. Nemzetrontó módon, de céhen belüli tevékenységgel. Bütyök, aki úgy kripto-Gyurcsány, hogy még közhatalmat sem gyakorol, senkiben fog semmilyen emberi érzést előidézni, no pláne hiányérzetet okozni, amikor lelép.

Nyitókép: Mandiner-grafika