Ötvenhárom évvel ezelőtt, 1972-ben édesapám munkából hazatérve egy könyvet tett az asztalra, majd sokat sejtetően azt mondta: „Ezt a kötetet mindannyiótoknak el kell olvasnia. Írója először szolgáltatott erkölcsi igazságot nekünk, talán mégsem egy fasiszta hadsereg fasiszta katonái voltunk.” Ez volt a Requiem egy hadseregért.
Nyolc évvel később a Mafilm legendás Budapest Filmstúdiójában készíthettem első mozifilmemet. Ez volt A koncert. Majd 1983-ban Nemeskürty közreműködésével az István, a királyt. A producer nemcsak a filmet rendelte meg, de a zeneművet is ő íratta meg a szerzőkkel.
Talán kitalálták már: a könyv írója, a stúdió vezetője, az István, a király producere a Tanár úr, Nemeskürty István volt. Idén májusban születésének 100. évfordulójára emlékezünk.
Kodály Zoltán után Nemeskürty István kapta meg nemzetétől a Tanár úr kitüntető címet. Hiszen történelmi tematikájú könyveivel, cikkeivel, előadásai-
val, az általa produkált közel 160 egész estés filmmel, közéleti szerepvállalásával egy életen át tanított. Rendületlenül hirdette: országlakosok gyülekezetéből újra összetartó közösséggé, nemzetté kell válnunk, csak így tudunk ellenállni a történelem viharainak.
Irodalom- és filmtörténészként, film-producerként és még számos más műfaj művelőjeként, kulturális műhelyek vezetőjeként sohasem tagadta keresztény, katolikus hitét, katonatiszti múltját. Érzékeny történelmi témaválasztásai, bátor megközelítései okán nem kerülték el az időnként szenvedélyes, sőt személyeskedő viták, de az olvasók, mozinézők tömegeinek visszaigazolása, az életében megkapott szinte összes elérhető kitüntetés sok mindenért kárpótolta.