Tényleg „állami pornó” a Hunyadi? Na ne már!

„Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem” (Mt 5,37)

Van, amiben nincs apelláta, de vannak kérdések, amikben szükségesek az átmenetek, a köztes zónák.

A bűn megítélésében nincs megalkuvás. Például embert ölni bűn. Az anyaméhben is, de akkor is, ha valaki öreg és magatehetetlen. Akkor is, ha kulák, akkor is, ha arisztokrata. Akkor is, ha magyar, akkor is, ha román, akkor is, ha zsidó, és akkor is, ha palesztin. A szexualitás azonban ennél bonyolultabb kérdés. 

hiszen enélkül élet sem volna, márpedig a természet (az Isten) egyik legfontosabb parancsa az élet továbbadása. Szaporodjatok és sokasodjatok! Ez szex nélkül nem megy.

A sérülékeny korban lévő gyerekek (homo)szexualizálása, ennek reklámozása, a pride nyilvános vonaglása elfogadhatatlan, de természetesen nem kell senkit megkövezni, mint Bruneiben, sem börtönbe zárni, mint a viktoriánus Angliában. 

A baj az, hogy az LMBTQ propagandistái ezt az egészet túltolták. A Netflixtől és Csipke Józsikától kezdve az EP sokat hivatkozott fura határozatáig („bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek”). Vigyázzunk, ne dőljünk be a vitát szélsőséges irányba vivő nyilatkozatoknak, és mi se essünk át a ló túloldalára;

A Hunyadi-sorozat kapcsán lángolt fel legújabban a meztelenség ábrázolásáról, közpénzekről és nemzeti történelemről szőtt kusza vásznunk fölötti vita. Sok-e a cici a középkori intrikákban? A TV2 most a Cinema Paradiso vidéki plébánosának mintájára kivágja a délutáni adásból az erotikus jeleneteket, hogy a gyerekek is megnézhessék. De, feltételezem, az esti két részt nem csonkítják meg, tehát ha a lurkókat érdekli a folytatás,

A franciák a trónörökösnek (a dauphin – címerében ugyanis delfin volt) készítettek a könyvekből egy lightosabb verziót, amikre ráírták, hogy „ad usum delphini”, vagyis a trónörökös számára. Eleve kellett volna a Hunyadiból a felnőtt és a rendezői változat mellett egy ad usum delphinit is csinálni. (Mondjuk abból kihagyhatták volna az elején a kis János szüleinek brutális halálát. És a végén Hunyadi felgyógyulhatna a pestisből.)

A szex fontos és jó dolog. Direkt úgy van kitalálva. Enélkül élet sem volna, dőreség lenne tehát elhallgatni vagy pláne meghamisítani.

A 2010-es években néhány esztendeig tagja voltam annak a bizottságnak, amely a filmek korhatár-besorolását végzi.

(ami, érdekességként, a lányokra is kiterjed, ők se láthatnak a vásznon cicit…), miközben sokkal veszélyesebb némely ifjúságnak szánt alkotás, amelyben a párkapcsolatokról teljesen téves képet kapnak a kamaszok. Ezekben a jellemzően maximum 12-es mozikban a fiatalok könnyedén összejönnek és gyorsan ágyba bújnak. Ha a nézőknek ez a saját világukban nem így sikerül, frusztráltak lesznek, irigyek, követelődzők, és gyorsan félrecsúsznak a viszonyok. Ebben rendet teremteni talán többet számítana a sikeres családalapításokhoz, mint az adókedvezmények.

ami azért problémás, mert ha pornográfiának nevezzük, amint a szerelem hevében egy férfi megcsókolja a kedvese csupaszt mellét, akkor miként hívjuk az anatómiai precizitással közelképekben bemutatott nemi szerveket, s az ezekkel végzett mindenféle természetellenes akciókat? S ha egy kamasz azt hallja, hogy az első eset pornográfia, ami rossz dolog, hozzá mer-e majd érni a hitvese testéhez lelkifurdalás nélkül? Az elnevezésekkel űzött megtévesztő játékot egyébként a rendszerváltás óta játsszák például a liberálisok azzal, hogy

amiből a kevésbé tájékozottak levonják azt a tanulságot, hogy amennyiben Orbán Viktor vagy Dúró Dóra olyanok, mint a náci vezér, akkor ez a Hitler nem is volt olyan ijesztően rettenetes alak.

A gyilkoláson, krimiken nem akadunk ki, pedig életünkben ezek sokkal ritkábban fordulnak elő (szerencsére), mint a szeretkezés. Az emberek döntő része jó eséllyel szeretkezik, míg nagyon elenyésző hányaduk gyilkol vagy válik ennek áldozatává.

Természetesen nem lehet kihagyni a kérdésből az egyház álláspontját, ami aránylag egyértelmű: a házasságon kívüli nemi életet tiltja. Ennek praktikus oka van: a szexuális aktusból ugyanis új élet foganhat, és ez már nem két ember magánügye. Ezt a harmadikat kell védeni, a megszületését, biztonságát, felnevelődésének esélyét megteremteni. Ha a felek között szoros elköteleződés, szentségi házasság van, az egyfajta garancia erre, míg

Az, hogy az egyházról kialakult valamiféle szexellenes kép, részben ebből ered. (Nem értem, a feministák miért nem állnak ebben a kérdésben határozottan az egyház mellé, hiszen ez tipikusan a nők érdekét tartja szem előtt). A másik a középkorban megszületett, indoeurópai gyökerű szemléletből származik, amit Padányi Viktor így fogalmazott meg: „a Homo Europaeus (…) ördögűzésekben, a többi fajok kultúráiban ismeretlen boszorkányégetésekben, »eretnekek« égbekiáltó és szadisztikus kínzásaiban és tömeges lemészárlásában fogja saját európai képére és hasonlatosságára átretusálni a mezopotámiai Ember Fiának, a fehér ruhában járó, derűs Jézusnak embert és életet szerető, megértő és megbocsátó tanítását.”

Végül is semmi sem vonatkoztatható el a környezetétől; az ominózus leszbikus jelenet egy kevésbé hiszterizált, normális korban bele is férne. Ma, amikor a deviánsból akarnak egyesek normát csinálni, és a szexuális aberrációkat fetisizálva rombolnák a hagyományos értékeket, akkor

A rengeteg reakció, pro és kontra érvek tömege azt bizonyítja, hogy a Hunyadi-film az érvek ütközőpontjában áll, így fontos vitákat nyithat meg. És miközben tudjuk, hogy vannak igen-igen és nem-nem dolgok (esetünkben históriánknak a magyar nemzeti szempontok és érdekek mentén történő feldolgozásának fontossága), dramaturgiai, ízlésbeli kérdésekben a szürke árnyalatainak is van létjogosultsága.

***

(Nyitókép: The Orbital Strangers Project)