Sose volt még ennyire O1g

„A hazai ellenzéki világ számára Ukrajna ügye az elmúlt három évben határkérdés volt. Minden olyan felvetés, ami azt tárgyalta, vagy akár csak azt érintette, hogy Ukrajna támogatása nem fenntartható, az azonnali diszkvalifikálást és a Putyin-pártiság bélyegét vonta maga után. 

Nem kevésszer hallhattuk például, hogy mennyire indokolt az, hogy az Európai Unió – a magyarországi jogállamisági helyzetre hivatkozva – visszatartja az ország számára folyósítandó uniós pénzek jelentős részét.

Most azt látjuk, hogy ezek a korábban »szent ügyekként« kezelt, kőkemény határkérdésekként tételezett témák gyorsan ki tudnak esni az ellenzéki hiszekegyből. Vagy talán sosem voltak lényeges kérdések? Lehet, hogy azok voltak, de visszanézve különös keretezést kapnak az elmúlt sok-sok év szólamai. Az már kiderült – egy éve világos –, hogy egy, az elmúlt tizenöt évben jól fizető NER-es sportállásokban tartott bűnbánó Fidesz-káder belefér az ellenzéki világ ízlésébe. Feltéve, ha – úgymond – jó helyre áll. A jó helyre állás, na, az tényleg fontos: aki jó helyen áll, az lehet volt NER-es újságíró, szerepelhet NER-közeli cégek reklámfilmjeiben, részesülhet állami kultúratámogatásban, kaphat állami díjat. A mérce kettős.

A hazai közéletnek ez a szelete amúgy folyamatos Men In Black-villantás. Kérem, nézzenek ide egy pillanatra! Köszönöm. (NAGY VILLANÁS.) És már nem is emlékeznek arra, ami az előző pillanatban történt. 

Ahogyan Ceglédi Zoltán kolléga vissza-visszatérő kérdése a »De mi a terv?«, úgy az enyém a »De mi a másik ajánlat?«. Mármint mi az, ami az Orbán-rendszer kihívójaként kezelt Magyar Péter támogatásához vezet, ami azt indokolja, ami abban manifesztálódik. Amennyiben nem az Ukrajna melletti kiállás (ami valójában mindig is az Európa-pártiság metaforikus megjelenítése volt), vagy nem a Pride-korlátozás elutasítása (ami pedig lényegében a jogállamiság kérdéséről szól), és nem is a sajtószabadság (elég csak arra gondolni, hogy Magyar felszólította a híveit, ne a független sajtót támogassák pénzzel), akkor kijelenthetjük, hogy az ellenzék mai ajánlata a reform-Fidesz. 

Magyar Péter kritizálja a gazdaság működését, a NER-elit gazdagodását – tizennégy évig nem volt baja ezzel, persze, ő is odatartozott –, az állam, a közszolgáltatások működését és egyebeket, de – és ezt is írtam már – az ügymenet maga a NER-en belül zajlik.

Nem mintha ez ne lenne egy lehetséges, legitim történelmi folytatás. Csak akkor ki kell mondani: a mai ellenzék nem akar valami alapvetően mást a NER-hez képest, megelégszik az orbántalanított NER-rel. 

Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Annak a nagyjából kétmillió embernek egy jelentős része, akiket Magyar Péter kiporszívózott az eddigi ellenzéki pártok szavazóbázisából, nem változott, nem változhatott meg egy év alatt. Ezek az emberek az előbb sorolt kérdéseket – Európa, jogállamiság, média, Fidesz-káderek – korábban valóban határkérdésnek tartották, ahogyan nyilvánvalóan köptek volna egy két évvel ezelőtti Magyar Péterre. Az, hogy most nem így tesznek, egy dologról szól: minden érv és elv egyenlő, de egy érv és elv még egyenlőbb: az O1g. Sőt. Sosem volt még ennyire nyilvánvalóan O1g a helyzet.

Természetesen ez is lehet egyfajta politika sorvezetője, csak akkor regisztráljuk, hogy a sorvezető ez. Viszont ha a sorvezető ez, az eléggé hervasztó.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher